láz

Ücsörgök egy üres szobában, körülöttem párás a lég.
Szinte harapni lehet, és így kicsit nehezemre esik levegőt venni.
Ránézek az asztalomra, mindenhol kacatok.
Rajzaim lassan életre kelnek előttem, a tolltartóból az irka kiszínezi a falamat, a telefonom táncot jár a kedvenc számomra, a számítógép magában beszél, közben a sütimet majszolja.
Az ablakomon beszűrődik a tücsök ciripelés, ezen a nyáron még sosem volt szebb. Egy béka csendesen brekeg, párját keresve, míg én csak hallgatom, és ámulok.
Hallom, ahogy egy csiga mászik a fűben. Lomha, de mégis siet. Mögötte egy kis cica fekszik, sosem látott még ilyen pici és lassú teremtményt. Játszana vele, odakap a kis éles karmaival, és összenyomja a csigát. Cicus nyávog egyet, és tovább vadászik a kertben.

Minden életre kel ma este, vagy csak a lázam miatt érzem így?

Sosem voltam nyáron beteg, most sem terveztem.
Ma hajnalban úgy zuhogott, mintha dézsából öntenék. Ráadásul mikor a kapun végre bementem, rájöttem, hogy lehet csak miattam esett. Senki sem volt még az utcán, egy lélek sem. Az eső amúgy sem jelent jót. Számomra főleg nem.
Vagy valami butaságot csináltam, és azért esett így, vagy mert éppen arra készülök. Nem tudom, de nem is akarok előre gondolkodni. Inkább megiszok pár forró bögre teát, végre kipihenem magam, álmodok valami csodaszépet, és elűzöm a lázam.



szép álmokat rózsás csókokat ^^

naivság

villog..
villog a kis vonal, mi is a neve?

Eszméletlenül naiv vagyok. Túl sokat gondolok, vagy talán túl sokat várok az emberektől. Akiről azt hittem, hogy igazán ismerem, most rájöttem nem is igazán.
Valami elromlott, tönkre ment. Régebben nem volt ez.
Én ugyanilyen voltam. Mindig is meg volt a jó szándék bennem, és mindig valahogy pozitívan csengett le. Nem értem mi történhetett, hogy most mindig valamiért sírás a vége, vagy épp szomorúságba fojtott mosoly.



Csak én élek egy olyan tökéletes és szép világban, ahol mindenki bízhat a másikban?
Valószínű. És ez kicsit aggaszt, mert akárhányszor esek pofára, mindig ugyanaz van.

Valaki elnyeri a bizalmam, aztán gyorsan kihasználja, én közben úgy érzem minden porcikámmal, hogy minden rendben, aztán pedig az illető eltűnik, mint a kámfor, és a vége ugyanaz.. én vagyok a padlón.

Azt hiszem egy új teóriát kellene követnem. Mondjuk, hogy sose bízz meg senkiben és légy bunkó. Talán az sem ártana, ha egy falat építenék magam köré, még most, amíg nem késő.
Elegem van a folyamatos hazugságokból, a kifogásokból, abból főleg, hogy megbocsájtom ezeket.

Ez volt az utolsó. Mostantól csak sodródni fogok, ha egyedül, hát akkor úgy. Nincs szükségem az elképzelt öleléseidre, a szép szavaidra, az aranyos vigyorra, semmire sem.

végszó. : )

ereszd el a képtelent, öleld a végtelent ^^

Mégis miért illik rád ez az idézet annyira, hogy már te is elhiszed?

Jó a kérdésed, kedves idegen. Elgondolkodtat.

Ez az idézet nem csak, hogy félelmetesen hasonlít, de már-már saját énemet vélem felfedezni benne.
Minden bizonnyal nem vagyok egyedül ebben a szituációban sem.
Gondolok itt a sok eleresztett álmomra, kívánságomra. Reálisan az ember úgy érzi nem érheti el őket, képtelenség, ezért inkább hagyja őket. Mégis valamiért görcsösen szorítja magához azokat az álmokat, a végtelent.

De mégis, mi értelme van ennek a pár szavacskának, ha maguknak mondanak ellent?
Mint amikor kérsz egy bögre teát, és tejet iszol, mert a tea elfogyott. És ennek örülsz, mert szomjúságod elmúlt.
Belül persze ugyanúgy teázni akarsz.

Más felől, érdemes-e a végtelenbe kapaszkodni, átölelni?
Szerintem igen.
Egyszer egy jó barát azt mondta, hogy merjek nagyot álmodni. Lehetséges, hogy csak egy kis része fog teljesülni először, de aztán ahogy növök, az álmom is módosul. Így életem végén el fogom érni azt, amit igazán szeretnék.

Elvesztettem a fonalat. Keresgélem, de valahogy nem találom. Eltünt a sűrű rengetegben, valahol a fák között ordít, a nevemet kántálja.
Nem veszem észre, csak tovább megyek az ösvényen, míg elém áll egy magas, kétlábonjáró borosüveg. Nem enged elmenni, azt mondja beszéljük meg. Hát beszélünk, de úgy tűnik nem jutunk semmire sem. Pedig nagyon jól ismerem őt. De ő csak azt hajtogatja, hogy többször ne számítsak rá.

Rábólintok, és néhány könnycseppet hullajtva tovább megyek.
A bortól általában rossz emlékek jönnek elő, néha elsírod magad miattuk, máskor pedig jóízűen kuncogsz az egészen.

Én próbáltam vele nevetni, de ő csak nézett, láttam a szemében a szikrát.
Megijedtem, sarkon fordultam, a gondolataimat a fák között hagytam és odafutottam a legkedvesebbhez..

sajnálom .

szépéjt : )

köszönöm.

Az emberek olyan furák tudnak lenni.
Persze köztük én is.
Észre sem veszed, mikor a másik segítségért kiált a szakadék szélén. Csak a puffanást hallod meg, mikor fáradt teste földet ér.
Elgondolkozol a szirten állva, hogy mi lett volna, ha meghallod a sikolyt, ha időben nyújtod a kezed. Talán most nem emésztene a bűntudat, talán most büszke lehetnél magadra.
Eszedbe jut, akit hagytál lezuhanni, Ő segített ki téged a zűrzavarból.
A gravitáció nagy úr, magához húz, nem ereszt sosem. Néha kicsit esel, néha pedig már a csontod törik.

Bocsánatot kérek, hogy hagytalak csak így a porba hullni.
Mindigis felnéztem rád, te vagy a bátyám, te vagy az én szuperhősöm. Te mindig itt leszel mellettem a bajban.
Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer majd te kérsz tőlem vigasztalást. Talán ezért nem hallottam meg a kétségbe esett kiabálást.

szép álmokat : )

^^

5 am

Hajnal hasadt, mikor az eső kopogtatott az ablakon.
Aztán az ajtón.
Kinyitottam neki, de nem jött be, mondván, 'csak beköszöntem.
Rázártam az ajtót és viszafeküdtem az ágyamba.
Hiába, az álmomat elűzte az eső.
Ilyenkor már képtelenség visszatérni. Pedig milyen édes álom volt. Édesebb mint bármikor.

A konyhába mentem, és próbáltam inni egy csésze teát, de mikor megfogtam a kannát, rájöttem, hogy tegnap ittam meg az utolsó cseppet.
Inkább tejet iszok.
De valami csiklandozza a lábamat. Hátra fordulok, hátha álmomban iszom a tejet, és hátha Ő csikizi a lábfejem( eléggé valószínűtlen még egy álomban is ). Ez nem álom, egy hangya mászott rajtam, apró, mocskos lábaival furikázott a lábujjaim között.
Megijedtem egy pillanatra, és észre vettem nem csak egy hangya van a konyhában..
Egy egész boly szállta meg a lakást, és én nem vagyok az a gyilkos típus.

Hát ha egyszer muszáj..

Mikor már úgy tűnt, hogy készen vagyok, újabb erősítés jött. Belefáradtam, ott hagytam őket.

Egy újabb kísérletet tettem még arra, hogy viszaaludjak, de nem igazán jött össze. Inkább lefürödtem, és elkezdtem végre a napomat.

19 hónap

Megtettem mindent, hogy ne gondoljak ma rád.
Sőt nem csak ma, ebben a 19 hónapban..
Szenvedtem miattad.
Elmentél köszönés nélkül, itt hagytál engem, mint legjobb barátodat.
Rám hagytál milliónyi apró emléket, melyek édesek, mégis keserű ízt hagynak maguk után.

Ennyi idő alatt mennyi képet, és idézetet gyüjthettem volna be?
Hányszor eshettél volna még azzal a tetves boarddal?
Hányszor lógathattuk volna a lábainkat le a hídról?
Mennyiszer fújhattam volna bele a füledbe?
Mennyi puszit nyomhattam volna a mocskos homlokodra?
Hányszor de hányszor baszhattál volna le a hülyeségeimért, és hányszor ehetedd volna le a gatyádat?
Hányszor vigasztalhattuk volna egymást egy-egy rossz emlék/lépés miatt?
Hányszor rúghattalak volna fenékbe, mikor már kissé illuminált állapotba vagy?
Mégis hányszor mondhattam volna hogy szeretem a buksidat?

hm?! ^^

Könnybe lábad a szemem, ahelyett hogy elmosolyodnék a sok hülyeségen, amit tettél.
Amit alkottunk az örök, akárcsak mi.

' - bármi történjék is, mindig a kis kócos, süti illatú, esvekelő, pindúr barátom maradsz.
- és bármi történjék, nekem mindig is az a buta, táncoslábú, colos, deszka király jó barát maradsz. ' : )

Azt mondtad bármi, és tudod jól én nem szegem meg szavam.

örökre a legjobb barátom maradsz.
miss you so bad <3

mert aki bízik..

Annyira vártam, hogy tönkrement mire elkezdődhetett volna.
Nem is miattunk, inkább a sors.
Ez nem igazság, hogy én mindig csak várok,
aztán boldog vagyok,
aztán meg sírok.

És a legnagyobb hazugság az egészben, hogy még mindig bízok és hiszek.
A legjobb barátom mindig azt hajtogatta, hogy bízzak, hogy reménykedjek. Ne keseredjek el, mert vannak néha akadályok az életben, azért, hogy megtanuljunk küzdeni.
Az utóbbi időben nem harcoltam semmiért sem. Feladtam rögtön, mikor csalódtam, mert nem szólt rám senki. Nem mondta senki, hogy

Ne siránkozz már te buta lány..kicsit küzdj még érte !

Igaz, hogy már jócskán fuldoklom emiatt is.

De ezzel még nem lehet csak úgy befejezni az egészet.
Másra nem vagyok kíváncsi, csak Rád. Nem akarok mással találkozni, nem akarok mással lenni, nem akarok másé lenni.

Meg fogom oldani a problémát, csak egy kicsit segíts nekem. ♥

♥

Nehéz valakit elengedni, nehéz valakit megtartani, nehéz valakit újra látni, nehéz valakit megölelni, nehéz valakit megérteni, nehéz valakit utálni, nehéz valakivel beszélni róla, nehéz valakivel újat teremteni, nehéz valakivel bele vágni,

de a legnehezebb lesz téged úgy szeretni, hogy tudom messze vagy tőlem.
Mégis nagyon szeretném. Igazán, szívből.

Nincs lehetetlen, nincsenek határok.
A korlátokat csak úgy kigúnyoljuk, és lecsúszunk rajtuk. ^^

A rossz lassan eltűnik. Még a nap is előbújik a felhők mögül.
Újra lazaság, csigalom és boldogság.

Nem vagyok hippi, csak újra önmagam.



hála a kis koris suhancnak : ) ♥

hol van?

Tudom, hogy olvasod a blogom, tudom, hogy úgy teszel, mintha nem lennél jelen.

Bocsánat, kérlek ne fordulj el tőlem, mert kezdek belebolondulni.
Tudod nagyon jól, hogy nem vagyok egy magabiztos ember.
Kicsi vagyok még ahhoz, hogy felnőtt döntéseket hozzak.
Te felnőtt vagy, hát segíts azzal, hogy előre látsz.

Azt mondtam, inkább hagyjuk egymást.
Azt mondtam, nem akarok találkozni.
De mégis kimondta, hogy kiléphetsz csak úgy az életemből?

Pontosan akkor kellett volna kicsit jobban megerősíteni engem, amikor elmentél.
Meg akarom oldani ezt a helyzetet.
Nem akarlak téged is elveszíteni.

Gyermeki gondolkodásom van, bármit is mondasz, ez így van. Keresem a legegyszerűbb utat a boldogsághoz.
A kérdésed nem gondoltam át eléggé.
Most, hogy jó pár napig eltűntél, azt hiszem tudom a megoldást. Mondtam butaságokat, de bocsánatot is kértem. Nem volt a céljaim közt, hogy téged bántsalak, vagy hogy csalódj.

szia kis herceg.

huss! cafat.

Valami nagyon nincs rendben mostanában. Oly sok minden tűnt el, és került elő.
Nem vagyok boldog, és mégis.
Úgy érzem túl sok ember van körülöttem. Mint a legyek egy romlott húscafat körül. Ellepik és felfalják. Igazán nem is ízlik nekik, csak esznek a fennmaradásuk miatt.

Most zárom a kaput. Nem engedek be senkit.

Vannak, akik mindig a váramon belül vannak. Sosem sétálnak ki onnét, és jól érzik magukat így is.
Vannak, akik csak a küszöbön ülnek, és néznek fel a legmagasabb toronyhoz, a céljukhoz, melyhez talán sosem jutnak fel.
Vannak, akik kívülről dörömbölnek az ajtómon,
és
vannak, akik sírva könyörögnek.
Vannak, akik az árok előtt állnak, és várják a kezdő lépést, hogy a kapuhoz jussanak.

De senki sem akar igazán bejutni.
Csak addig akarják a várat ostromolni, míg nem kapnak szabad utat.
Amikor én zárok, ők próbálnak jók lenni az én szememben.
Mikor én nyitok, ők már más várnál kopognak.

Próbálok elvonatkoztatni a rossztól, de néha nehezemre esik.
Bárcsak olyan lennék mint Ő. Mindig boldog. Mindig nyitott. Mindig csenevész.

Hiányzik az útmutatásod.
Vállamon nehéz teher a szeretet, nem könnyíti meg az életet. Csak málhás szamarat csinál belőlem.
Szeretnék végre megszabadulni a terheimtől, attól a pár embertől.
Szeretnék végre boldog lenni a barátaimmal, szerelem nélkül.

érthetetlen mese.

Egyszer volt, hol nem volt..
Nem szeretem ezt a kezdést, mert ez már alapból múlt időben van. Én így nem tudok mesélni, hiszen, még csak a jelenről szeretnék.

Biztos voltál már úgy, hogy belekezdtél valamibe, és egyszerűen úgy érezted, hogy mégis hiába az egész hajtás. ( Az említett felesleges körök, ugyebár. : )
Már belefáradtam futkározásba.
Ma volt először az, hogy érthetetlenül ültem és néztem, mert kiderült, hogy mégsem volt annyira felesleges.

Sejtelmem sem volt az egészről, nem akartam belegondolni, mert úgy gondoltam hiába, ebből az egész meséből sosem lesz igazi ' happy end ' .
Még most sem igazán hiszek a boldogságomban. Kicsit mintha gúnyt űzne belőlem, mintha ki akarna végezni.
Csöppnyit remeg a kezem, mikor ezt leírom, csöppnyit belegondolok mi lenne ha..

Egy valami miatt, viszont most madarat lehetne fogatni velem.
A tény, hogy valakinek én jelentem a jobb sorsot.

Meg persze, hogy még létezik igazi ' Herceg ' csodaországon kívül is : )


szép álmokat, rózsás csókokat ^^

lehet?

Vajon mit jelent?
Igen, avagy nem? Esetleg mindkettő?

Nem szeretem ezt a szót. Se a jelentését.
Utálom.

Nem szeretem hallani, nem szeretem kimondani. Pedig néha szükséges.

Legrosszabb, amikor valami olyanra kapod válaszként, amire utána egy 'igenné formálod a fejedben. De ha pont egy 'nemet jelentett, csalódsz újra.

Ez csak egy kibúvó. Meghunyászkodás, félelem, bizonytalanság szava.