mekkora öröm : )

Boldog vagyok igazán, hogy újra itthon vagy pajtásocskám ; )

Az egész nyarat el kell mesélnem, és lehet jobb is lesz..meséléssel újra,meg újra átélem az egészet. Mese volt/van/lesz. Neked bármikor mesélek, bármiről. Olyan vagy mint egy kiscica.. ha elmész visszajössz, nem tévedsz el. Hozzám bújsz én megsimogatom a buksidat és dorombolsz egyet, aztán én csak mosolygok rajtad
: )

Úgy igazán szívből, így jó pár hónap után.

Lehet bepótolni az elveszett időt. Van mit magyarázni, kérdezni. Jó tudni, hogy még van mit mondanunk egymásnak így is, ilyen távlatból : )
Megint megyek szamócát szedni eperföldre..


na szép álmokat kedveskéim : )

máshová

Úgy eltűnnék.
Vajon ki felejtene el gyorsan? Vajon kinek hiányoznék igazán? Egyáltalán észre venné bárki is, hogy világgá mentem?

Szerintem nem. És ezt nem is pesszimizmusból mondom. Ez csak úgy jön.
Érzem, ahogy mások szólnak hozzám, ahogy megölelnek,
ahogy összekócolják az elmémet, és ahogy butaságokat mondanak. Pont, amiket hallani szeretnék. Már régóta.. és pont az mondja, akitől nem is várom, de jól esik mindenesetre.

Furcsa ugyebár? Amikor szeretnék valamit, az nem sikerülhet. Persze amikor már a vállamról söpröm a problémákat, már a nyakamban van az újabb, és újra az egész.

Lüktet hiányod.

Csak tudnám, mégis kinek a hiánya lüktet?! Vagy inkább minek? Már magam sem tudom mit kívánok.
Hiába látok hulló csillagot, hiába látok kéményseprőt, aztán szorongatom a gombomat, hiába pillantom meg, hogy ugyanaz óra-perc van. Nincs mit kívánnom.
Nem azért, mert nem szeretnék, hanem mert nincs értelme. Kívánok, elképzelem, tudat alatt megvalósul, felébredek, és mi történt?
Semmi.



szép éjt, hulló álmokat, villogó csillagokat.

esős vasárnap. az utolsó : )

hosszas gondolkodás után, hogy mit is adhatnék neki, ilyen messziről a szülinapjára..

megvilágosultam, az egész napomat rászántam, és remélem teljes lesz a siker : )

soksok boldogságosat még Monszinyőr Kalapos ♥

elfogyni az ölelésben

Olyan, de olyan szívesen elfogynék abban az ölelésben.


Jobb ha nem beszél a száj.. Ezért inkább írom, gondolataimat diktálom.



Most valahogy szebb, nemde? Mármint a gondolat, az érzés, ahogy működik az elme. Olyat ad, amit senki/semmi más nem tud, szinte szerelmesnek érzem magam a daltól.

Szinte.. : )
Érzékelem, tapasztalom az újat, vagyis az újrát. Nehezen lehet megfogalmazni mi tombol, cikáz bennem akár az őszi szél. Oda, s vissza. Aztán megint oda, de vissza már nem jön.
Egy érzésekkel, melegséggel, és boldogsággal teli 4 perc, és az a ráadás 12 másodperc, amitől aztán kellemesen kiráz a hideg, végig futnak a pillangók a hátamon.

Köszönet ezért a Punnany Massif -nak és Takács Esztinek : )

unforgiveable

Minden emberi gondolatot, és tettet követ valami.. Legyen akár egy zene, egy érintés, egy csók, egy haragos mosoly, könnyek, zápor, napsütés.. akármi, ami csak a képzeletedben rejlik.
Sárgulnak a fa levelei, és én is. Irigykedem a legjobb barátomra.
Nem, igazából semmi tárgyilagos irigység. Még ebben is elütök a többi embertől. Úgy halt meg, hogy szeret, igazán szerelemből valakit.
Piros égbolt, fehér táj, rózsaszín felhők és lila köd volt az elméjében. Én is ilyet akarok.. igazából, ha jól meggondolom, szeretek...
Szeretek mosolyogni, szeretem a pajtásaimat : ) nem kell ennél több. Sosem volt szükségem azokra a piros dolgokra, hogy igazán boldog legyek.
Egyetlen dolog van, amit gyűlölök, utálni tudom néha az életem miatta. Egy üres hasú, lábat lógató D betű.
Hiányzol.

Irigy vagyok, és önző, úgyhogy kötelességed megfordulni, és jól seggbe rúgni.





Le akarom magamról mosni a sok mocskot. Szégyen teljes pár hónapon vagyok túl. Az egyikbe belezúgtam, a másikba bíztam, a harmadikban újra azt az embert láttam, akit régen.
Huss huss pillangók, szálljatok más vállára, szúrjatok méhecskék, hátha a méregtől új ember leszek.

Valaki más.. még mindig azzal a csiszolt mosollyal, ami sosem igazi, de mást boldogít.
Belebolondulok. Belé. : )
A semmibe. Szépen lassan. Csakhogy élvezzem az életem. Komáimmal. Menjek velük világgá, megölelgessem őket, ha kérik, hogy legyek nekik.
Hogy legyen nekik, aki vigyorgödröket csal a pofijukra. Édes bonbon leszek, amitől jobb lesz a közérzetük, ha csak egy pillanatig is, de jobb. : )



szép álmokat, fodros felhős, rózsaszín vágyakat.

nem megy az üzlet.

Egész álló nap zuhogott az eső..
Hogy hogy viselem? Hát rosszul..a cég is csődbe ment.

Nincsenek befektetőim, valamiért, mindenki máshoz megy dolgozni, és jó üzletet csinálni. Elkerülik az öltönyös fickók az épületet, sietve mennek el mellette, pedig tudják hogy itt van, mégsem néznek fel a magas tornyaira.
Talán csak hitelt szeretnének, amit még most gyorsan felhasználnak, és utána életük végéig szenvednek miatta.
Vagy lehetséges, hogy sokallják az árat.
Pedig én tényleg nem kérnék sokat, ezért a kis apróságért. Néhány perc,ölelés, érintés, és már viheti is az ember.
A probléma talán nem is azzal van, hogy eladom..hanem hogy ilyen módon. Talán túl keveset kérek. Igazán megérne többet is, csak félek, hogy úgy nem kellene senkinek, és a nyakamon marad.

Meglátjuk mi lesz a cégem sorsa. Meglátjuk..

Bolond vagyok, szomorú, mégis Eufória követ a macskaköves úton.

Nem érzem azt a kicsattanó egészséget, örömet, amit szombaton. Nem érzem. Nem tudok érezni?

Minden egyes elhullajtott könnycsepp egyre keserűbb és keserűbb. Ízlelem, megkóstolom, mikor levegőért kapkodok. Szinte megfulladok, de mégis jól esik valamennyire.
Kicsit megkönnyebbül a lelkem, mintha már nem is lenne. Olyan könnyű lesz. Meghalt, vagy csak elszökött. Senki sem tudja, senki sem látja, senkit sem érdekel.

Féltem a kis mókás, varázslatos világomat. Nem akarom elveszíteni. Lekváros kenyeret akarok enni, Hawaii ízűt inni, napfény ízzel csókolni, és illatosat ölelni.

Kevesebbet tudok, mint eddig. Megvan mindenem és mindenkim, csak éppen hogy lássam, kell hozzá egy vonat, csipetnyi várakozás, és sok sok hiány érzet.
Érzékszerveim éhesek rá. Megőrjít, felfal, tudatlanul rám néz, és mosolyog. Nem szúrja ki, mi tombol bennem.

Nem sírhatok, mert a jobbat kell figyelembe vennem. Még ha nincs, akkor is. Kalapos barátom mindig mellettem van, igaz, hogy egy ölelésért ki kell nyitnom az ablakom, és didergek várakozás közben. De megéri várni az érzést. Mintha megölelgetne. Pedig csak a hideg őszi szél futkos a hátamon.
Köszönöm az érzetet. Most kicsit úgy érzem, mintha tényleg Téged ismernélek. : )


csillagos éjszakát, bolondos álmokat.