2010. október 31., vasárnap

ott.

Már azt hittem, hogy soha többé nem engeded, hogy célkeresztben álljak.
Most mégis itt vagyok, ott helyett.
Vörös és fehér karikák tekerednek csuklóm körül, leszorítanak. Minél jobban akarok kitörni, annál jobban tartanak vissza tőled. Látlak, de valami eltakarja az arcodat, nem látom azt az arc kifejezést.
Könnybe lábadt szemmel nézek feléd. Pont olyan, mint a nyári zápor a zöld rétre. De hol van a szivárvány?
Fordulj vissza felém, és meglátod.
Magad körül forogsz, élvezed, hogy szédülsz, hogy sodródsz. Elképzeled, milyen lenne, ha ott lennék. Legszívesebben a kezemet fognád, butaságokat súgnál a fülembe, mosolyt varázsolnál az arcomra.
Lehajtott fejjel várom, hogy a célkeresztből valaki ki szabadítson.
Aki megtehetné, az pont te vagy. És te fogod rám azt a nyilat. El akarsz fojtani minden érzést, minden gondolatot, ugyanúgy, ahogy én is.

Zsebemre nézek, te odajössz, és kiveszed azt a levelet, amit még te írtál. A csuklómról a kötelek leszakadnak, kezedből kiesik az íj. Zsebedbe nyúlok, ahonnan egy rajzot veszek ki. Felnézek rád, és csak annyit mondok: ott akarok lenni.

Felkeltem, megzavarodtam.


szevasz tavasz, aliz voltam : )

2010. október 24., vasárnap

válasz levél.

Képtelenség.
Nem tudok írni.
Csak villog a kurzorom, és a gondolatok elhagyják elmémet.
Mi történhetett?
Senki sem írt rólam hasonlót, kicsit összezavarodtam, és boldog is vagyok.
Mégis ott motoszkál bennem valami.

Érzem, hogy nincs rá esély, mégis húz.

El, el a mélybe. De imádom. ( :


szevasz tavasz, aliz voltam : )

2010. október 22., péntek

bolondulásig : )

Pár hónapig, nem mertem kézbe venni, olyan törékenynek, és fájónak tűnt.
Haragosan ordított rám a Nap, vedd már fel, gyerünk, játszd el rajta.
Nem kell kottát keresned hozzá, nem kell semmiféle leírás, csak a lelkedből jöjjön. Zúgjon hangosan a teste, húrjai zengjenek ujjaid alatt.
Hunyd le szemed.

Érezd.
A hangját, a benne lévő emberi mivoltot. A szeretetet, és törődést, ahogy combodhoz simul. Minden rezdülését, ahogy adja ki magából az erőt, a te kezeid közé.
Megbolondít téged, amennyire nem akartál vele lenni, oly annyira húz most magához. Szívedhez szól, minden egyes pengetésnél. Egyéniséggé varázsol, miközben csak élvezed a zenét, ahogy süt a nap, vagy kopog az eső a párkányon. Ahogy a fű simogat, és ahogy a hó ropog a talpad alatt.

Bonyolult szerkezet, ha túl sokat nyúzod elpattan egy húr, és megszakad a szíve. De ki tud ellenállni egy ilyen csábító formának, egy ilyen dallamnak?
Jóformán senki sem. Kézről kézre jár a szobában, rosszalló tekintettel nézel mindenkire, aki csak megérinti. Nem veszi észre senki, neked mit is jelent valójában a hangszered.
Butaság, de beleszerettél.


szevasz tavasz, aliz voltam : )

2010. október 19., kedd

álom, vagy valóság?

Együtt akarom eldönteni veled, veletek. Vajon az álmaim a valóság, vagy a valóság csupán egy rossz álom, melyből egyszer felkelek, és minden újra szép lesz? Lehetséges, hogy a legjobb barátom még mindig követ, és ezért maradtam itt? Mi történhetett?

Várok. Egy jelre kellene hagyatkoznom. De néha ez a valóság is csak álomnak tűnik, mikor meglátlak a busznál, vagy mikor megölelgetsz. Ki tudja, talán csak egy álom vagy.

Szerelmes vagyok ebbe az egész gyermeki tudatlanságba. Imádom, ahogy simogat, ahogy betakar, ha fázom, beleszerettem az összes elsuttogott szavába. Kívánom, hogy még ringasson, ezen a végtelen óceánon, akarom, hogy fogja még a kezem, és lóbáljuk a cipólábainkat a hídról.
Hogy jóérzést hagyjon csöppnyi bucifejembe. Hogy megmutassa végtelen tekintetében a csodát.
És hogy végül ezt a titkot megfejtve, mosollyal intsek búcsút az álmoknak, és a valóságnak.


szevasz tavasz, aliz voltam ^^

2010. október 18., hétfő

maj(d)szól

Eperföldön hullámokat kóstolok, a csillagokon bambulok, félre tekintek.
Nevetés és könnyek elegyéből lesz a legszebb szivárvány. Felporszívózom a színes csíkjait, szellő fújja gondolataimat, aztán összekócolja azokat.
Hol tartottam? Hova tartottam? Már nem tudom, de nem is lényeges, itt az ősz. Mostmár késő elmédre támaszkodni, aludnod kell. Pihend ki magad, takarózz be jól.
Bújj be a legvastagabb takaró alá. Védelme határtalan, puhasága akár a felhőké, eltakarja arcodat. Nem láthat, nem bánthat téged senki.
Csak a tél.
Jön, nagy robajjal, hideg, süvítő széllel. Még a takaró alatt is megborzongsz, kiver a víz. Libabőr fut végig a combodon, és hátadon. Egész tested megremeg. Takaró lassan hideg lesz, a nyitott ablakodnál.
Előbújnak ágyam alól a régi sérelmek, akárcsak a szörnyek esténként. Fárasztóan hangzik a kedvenc zeném, könnybe lábad a szemem egy szép idegen mosolyától.
Kibújok a szobámból, pedig még messze a tavasz. A nappaliban lampionok, karácsonyfa és rajtam mégis fekete ruha. Gyászba borul a táj fehérségével, köszönti barátomat, és engem a bűvös számmal. Újabb év köszönt majd be, s az előzőnek a vasútállomáson intek búcsút. Szögre akasztom amit sosem akarok elfelejteni belőle, aztán vissza alszom, míg a napfény nem rugdos ki helyemről. Tavaszi illatok, érzések, hiányoztok, de még így is boldogság van kicsiny lelkembe.
Gyorsabban van vége a napnak, Lassabban telnek az éjszakák. Mégis álmatlanságban szenvedek. Álmodnék rólad, rólunk, mókásat, és függetlent. Olyan szerelmeset. : )


szevasz tavasz, aliz voltam ^^

2010. október 13., szerda

a legutolsó bejegyzés, amit törölnék az életemből

Most megteszem.

Kényszerítettnek érzem magam.
Mintha mindenki jót akarna nekem, mégis csak egyre rosszabb lesz minden. Kicsit hagyjatok egyedül. Kicsit forduljatok el tőlem, hogy ne bánthassalak meg titeket semmivel.
Nem akarom hogy vége legyen ennek az egész időszaknak..de úgyis vége lesz..Lassacskán elmúlik az érzés, és üresség lesz a helyén. Én belekezdek megint valami új hóbortba, beleszeretek, majd ki. Már megint nem fejeztem be, amit elkezdtem..

" ...Könnyebb elfutni előlem igaz? Könnyebb azt mondani, hogy csak összekaptunk, és hogy barátoknál ez előfordul..
Husi, mi már rég nem barátok vagyunk.. Hát nem veszed észre magad? Vagy inkább engem? Te ismersz a legjobban, és nem szúrja ki azt a szép szemedet, hogy hiába van barátnőm, mégis veled vagyok mindig, hogy miattad szökik az egekbe a telefonszámlám, vagy hogy minden egyes ölelésnél, mélyen hajolok a hajadba, hogy emlékezzek az illatodra?
Hát nem veszed észre?
Mindig azt mondod, hogy fiú- lány között igenis van barátság, és ugye, én mindig bólogatok. De nem látod azt, amikor könnybe lábad a szemem, és a vonatután nézek. Közben tudom nagyon jól, hogy más valakit szeretsz.
Hányszor mondtam, hogy szeretlek, és hányszor mondtad te is. Nem lehet véletlen... "

/ H. D. /

Sajnálom, de tudod nagyon jól, hogy féltem kimondani mennyire. Szégyellem magam, és nem így akartam elbúcsúzni tőled. Elég nagy űrt hagytál magad után, amit még neked kell betölteni.
Sajnálom, hogy amikor elköszöntünk, ezt kellett végig hallgatnom. De azt jobban, hogy hiába válaszoltam volna neked, se így, se úgy, nem lett volna minden a régi.

Hiányzol nagyon. Szép álmokat MókaMiki

2010. október 12., kedd

felejtő

Let me taste you, let me feel you. I wanna hold you tight, to catch one of those stars.

I'm curious like Flapjack. Maybe I should drink some maple-syrup, to follow the adventure of my life.

I wanna listen to my own heart beating, I think. But what if I'm going to listen to my mind? What a shame.. they're the same aren't they?..my heart is my mind..
The last two years I cannot feel difference. I can help myself, that's the only way, to not give up.
I hear your voice, whispering in my ears, I feel your smell in my nose, I can feel your touch, on my skin, while I'm playing our song. I'm trying to forget, trying not to stay here. I want a better life. Okay alright it just came out of my mouth, sorry, my hands.

Somedays I feel in my head a huge mess. It's like a theme park. My mind like a carousal. Colours and lights go through my head, I wish.. no, it's useless to wish. I can do that. I don't have to wish, when everything is possible in this world, especially in wonderland.. Just wonder, and keep it real.

I'm not the kind of person who need somebody. It's a bit nonsense to people, who know me very well, but hey girls and boys, you know what?..I'm happy. No matter what.
I'm your clown, maybe a brokenhearted clown, but this is the real me, the adorable one : )
You don't have to regret anything you do, cause in the end it makes you who you are.
And finally, promise me my friend, that we will never fall apart, and never leave each other alone. Don't forget that if you make a promise, you have to keep it, no matter what.


Love & Doughnuts,

Liz

2010. október 9., szombat

október

Csütörtökön fogtam magam, nyakamba vettem a biciklim, zsebre vágtam a kölcsön fényképezőgépet, és neki vágtam egy újabb kalandnak : )

flickr link

2010. október 2., szombat

szépségesen ..

Jó vagy rossz ? Mármint melyik értelemben szépséges? Inkább döntsd el te, miközben mesélek.

Kívülről úgy tűnik neki, mintha édesen aludnék. Pedig éppen rémálmodom, azt hiszem. Szeptember óta, nincs egy ép álmom. Nincs mit csillogó szemekkel mesélni reggelente az embereknek.

Szóval úgy tűnik, mintha csendes lennék, mintha nyugodt felhőkön pihennék. Belül mégis ordítok, szétszakadna a dobhártyám. Már vérzik is.
Miközben te a madarak dalát hallgatod, én égett abroncsot szagolok, lángok melegét érzem a bőrömön, és a mentő szirénáját hallom.
Megsimogatod az arcom, és a gépezet a másikhoz csapódik, újra és újra, mikor hozzám érsz. Beleremeg a testem, te becsukod az ablakot, és én tovább álmodom.
Hideg van, hó takarja testem, és álmom álmában azt kívánom, bárcsak itt lennél. A következő pillanatban, a tű merül el a vénámban, a vérem a gyógyszerrel keveredik, te közben édes illatot érzel.

Nem érzem a tudatomat, de belátom, hogy álmodok, hiszen ez nem velem történik. A hordágyról kocsira tesznek, zöld ruhás szellemek, és te végig szorosan fogod a kezem. Nem engeded.
Felkeltenél, de olyan szerelmesen alszom, ugye?
Olyan békésen, mámorító vanillia illat árad a szobában. Imádtad. A számban érzem a kórház szagot. Hallom a sikításokat, a könyörgést egy felsőbbrendű lényhez, hogy vigyázzon a szeretteinkre. Egy szerelmes vallomást, melyet barát mond barátnak. Utolsó perceidben is rám gondolsz. És én rád.
Próbáltál puszta tekinteteddel felkelteni, de nem állsz ellen a kísértésnek és szemeid lassan lecsukódnak neked is, inkább álmodsz velem együtt. Csak számolom a pulzust. Egyre lassul, és lassan a villogó fények kialszanak. Rám nézel, megszorítom utoljára kezed, és végleg összezavarodom.
Én vesztettelek el téged, te feküdtél mellettem. Az álmom a bolondját járatja velem. Saját halálom, a te átélt érzéseiddel. Furcsa, néha rám törsz álmomban..