küszöb

Ácsingózok a küszöbön, átcserélem a pólómat. Már megint fordítva vettem fel.
Ezer kis színes figura jelzi elejét, mégis eltévesztem, melyik az eleje. Ebből látszik mennyire nem figyelek a külső dolgokra, amik körbe vesznek.

Nem érzem az ingereket, amiket felém küldenek, kicsit bezárkóztam, mégis boldognak érzem magam.
Fáradt vagyok, mégis pörgök.
Sajnos tudom is, minek a jele ez. Egy teljes évvel lettem öregebb, legjobb barátom nélkül leszek nagykorú. Kevésbé fájnak az emlékek. Új emberek vesznek körbe, kikre csak mosolyogni tudok. Soha nem akarom, hogy sajnáljanak, csak szeressenek, mint Alizt. Szeressenek saját magamért. A kislányért aki bennem él. : )
Olyan mintha semmi sem változott volna születésem óta, mégis ha jobban belegondolok minden.
Megmaradtak álmaim, elvesztek a lehetőségek, és lassan mindenki csak egy kopott emlékké formálódik körülöttem. Új embereknek köszönhetem új életem, új életfelfogásom, és bátorságom mindenhez. A rosszaknak köszönhetem a tapasztalatot, a naiv rózsaszín ködös estéket, amikbe igazán belehabarodtam.

Megígértem, ha 18 leszek, megcsináltatom a világunkhoz a belépőt. Így is lesz, ott fog ékeskedni rajtam, mindennap büszke leszek rá, ránk. Végre megint magam mellett érezhetlek teljességedben.

Veszettül hiányzol : )



szevasz tavasz, aliz voltam.

cseresznyéből meggy

A bácsi elveti a magokat, óvatosan szórja a meleg és dús, fekete földbe. Temetésen születik újjá a világ.
Új élet születik, éveken át növekszik a kis palánta. Abból aztán gyönge fás szár lesz, majd ölelgetni való törzs. Ahogy neki dőlsz a zöld lombú cseresznyefának, érzed a bogarak suttogását, a napfény ízét, ahogy a szél simogat.
Tavasszal virágba borul, aztán milliónyi cseresznyeszem, párban csüng le ágairól.
Milyen szép, egyszerűsége elragadó. Rózsaszín virágokból, parányi lédús, piros gömböcskék lesznek.
A kislány, akinek nagyapja a fát ültette, imádott ott ülni, és csak nézni. Belemerült az emlékeibe, fára mászott, és cseresznyét szedett. Mielőtt megette, mindig a fülére rakta, és úgy forgott a dombtetőn. Az egyik szemet megette a másik ott maradt egyedül.

'Szegény olyan magányos lehet így' - gondolta.

Tényleg az volt. Cseresznyeszemből, így lett savanyú meggy.
Összekeverjük a dolgokat.
Nem is gondolná az ember, mennyire fontos, hogy legyen párja a cseresznyének.
Egy szem cseresznye semmire sem megy. Még elültetni sem érdemes egyetlen apró magot. Egymással diskurálnak, együtt napoznak, együtt csücsülnek a kislány fülén, és együtt forognak a világgal.
Cseresznye páros gyümölcs, vagy mindkettőt eszed meg, vagy egyiket sem. Ne válaszd szét őket, csak mert az egyik kisebb, vagy éppen a madarak összecsipkedték.
A természet nem véletlen hagyta őket együtt. : )


szevasz tavasz, aliz voltam.
várok rád : )

a hónap zenéje: Norba - Bakancslista

ma csak képekben, hogy belém láss.

utálom.

Becsukom a szemem, kezeimet hallókáimra szorítom.
Forgok a szoba közepén. Erősen szédülök, de legalább így nem hallom.

Belefojtanak a mély vízbe, mikor így szólnak egymáshoz. Mintha szálanként tépnék ki barnás hajamat minden egyes pohár töréssel.

Nem akarom hallgatni, se elemezni, nem akarom egyiket se védeni, nem akarom egyiket sem jobban szeretni.

Én csak a gyerekük akarok maradni. Mindkettőnek.

Nem akarom, hogy végleg széthulljon minden körülöttem. Nem akarom, hogy eltűnjön, amibe belenőttem.
Kompromisszumot kötni nem lehet, elválni nem lehet, szeretni nem lehet.




szevasz tavasz, aliz voltam.

azt

Nem is érdekel.

Van elég, aki számít, és fontos.
Van elég, aki velem együtt fáj, és mosolyog.
Van aki, olvas a fejemben, van aki olvas a szemeimben, van aki egy ölelésemért ölni tudna, van aki pacsiért fut, és van aki elhív, még ha tudja is, hogy nem mehetek.

Vannak ők és vagy te. Most végleg eltávolodtál a "tőlük" : )

" önzetlenül adj életjeleket "

Hát ez most nem jött össze, de én megyek tovább, szállok tovább nélküled. Csak ne sírj, ha már mindenkit megbántottál.

lennék én madár

Egyetlen egy ember sem okozott még ekkora csalódást. Pont neked kellett elsőnek lenned.. ??


Erre is sor került.
Engem őszintén szólva zavar. Mintha taszítanálak téged.
Vagy nem vagy már rám kíváncsi, vagy csak egész egyszerűen meguntál.

Megértem.
Közölhetnéd.

Remélem tudod, hogy én nem foglak követni a szeretetemmel.
Ez világos, és érthető jel volt. Tehát békén hagylak.

Utáltam a mai napot, gyere vissza hétvége. :\

Repüljünk szárnyas pónikon, porszívózzunk szivárványt, gondoljuk át az egész világot, bolonduljunk meg a fényektől, öleljük át a tavaszt, csókolgassuk a nyarat, menjünk délre, és süttessük a hasunkat!
Igyunk limonádét, fújjunk lufikat, fessünk a falakra, állítsunk sátrat, és együnk müzlit pohárból!
Beszéljük meg, milyen szép dolog a szerelem/hiány, mondjuk ki, amit a másik hallani akar, és hazudjunk kedvesen, csakhogy nyugodtan üljünk a vonaton, hazafelé a Balatonról.

Legyünk végre madarak.
Csakhogy ne kelljen azt az egy csalódást újra átélnem.




szevasz tavasz, aliz voltam : )

diskurzus

*támdárámdárárám támdibumdibábám

- nyomaasd nekiii ! : D

*nyekk

- most elrontottam maittad : \
- bocsii, kezd újra..

*támi dámi bum hábi mábi dum

- ez annyira tetszik *.*

*nyeek

- most miért kellett megint beleszólni ?!
- nem tudom, bocsánat, tényleg nem akartam, csak tetszel.. izééé tetszik. ^^
- o_o
- most miért nézel így ?
- semmi, azt hiszem félre hallottam : )
- mit?
- ajj mindegy, játszok valami mást.

*táráám dábidubiii rárám

Gondolja magába: " kussolni kéne, ugye? "

*nyeeek

- hát én ezt nem hiszem el ! miért kell annyira nézni ?!
- neked minden baj? : D
- igen, mert nem hagysz művészkedni, ellopod a buta fejem. : O
- dájó : $
- hát nem igazán : D
- nekem az : )tudom, hogy neked nem, de nem érdekel ! legyél durcás !
- nem tudok. abban is megzavarnál.
- na ez most egy vallomás akart lenni?
- nem, csak megismételtem, amit félrehallottam.
- hogy mit ?
- amit mondtál.
- nem mondtam semmit sem.
- akkor menj már innen...


olyan furcsák vagyunk mi emberek. : )

szevasz tavasz, aliz voltam.

ajándék nyárról

Meseszép a rajz, tetszik a kis torony, pont olyan kis ferde, és esetlen mint én.
Igazán férfiasan csúnyán írsz, mégis tetszik, mert olyat írtál, ami nekem nagyon fontos.
Amilyen a kézírásod, el se hiszem, hogy tudsz ilyen szépet rajzolni. Főleg olyat, amit igazából nem is szeretsz, de értem ezt is megcsináltad.
Ahogy azt is, hogy küldessz nekem valami kedveset.
Azon gondolkodom, vajon, hogyan tudnám meghálálni, hogy ilyen sokat törődsz velem. Majdcsak sikerül valamit...


Köszönöm szépen, hogy vagy Eperföldi : )

megjegyzésnek szántam.

Minden egyes szívdobbanás egyre nehezebb, egyre lassabb, egyre zavarosabb, egyre több szürke tényező nyomja.
Az egyiket várom.
A másik hiányzik.
Ő éppen megbántott, tőle hiányzik a megértés.
Te nem figyelsz rám.
Te hátam mögött susmutolsz.
Ők meg csak veszekednek.

Nem bírja el a csöppnyi lelkem ezt a sok mindent. Széthullik minden darabjaira.
Már azt sem tudom, hogy hol volt a helyük.
Puzzle-ként kár őket összerakni, hiszen ezek szép emlékek, de más-más embertől. Nem kapcsolódnak egymáshoz. Csak hozzád.
Ne hagyd, hogy ezek miatt semmilyennek, üresnek érezd magad. Ne hagyd, hogy elússzon a lelked miattuk egy olyan szigetre, ahol se pálmafák, se napsütés nincs.
Inkább ápolgasd új emlékekkel, új emberekkel, és a többi emléket csak tedd el egy dobozba.
Ásd el, olyan mélyre, hogy még magad se találd meg, mikor keresnéd őket.

Én így teszek, hogy mosolyogni tudjak.


szevasz tavasz, aliz voltam : )

betegség.

Tegnap, pont ezért nem tudtam írni. Inkább csak bambultam a monitor előtt, kedveskéimmel beszélgettem, Veled is.

Mondhatni, csak Veled.
Ahogy a betegség megfertőzi testem, úgy fertőzöl meg te is. Tetőtől talpig kevesebbnek érzem magam, mégis egy ponton úgy érzem, sokkal több vagyok. Emellett eltörpülnek, azok a kis apró hiányosságok.
Köhögök, mint aki születésétől fogva, dohányfüstbe merülve élne. Nem bírom abba hagyni.
Fájdalmat érzek a torkomban, a tüdőmben, és a fejemet csak úgy, szétfeszíti az értelem.

Bolondnak érzem magam.

Nem akarok fájdalmat érezni, mégis olyan jól esik. Ettől érzem, hogy igazán élő, emberi lény vagyok. Hogy fáj.
Ha nem fájna, nem tudnám, milyen érzés boldognak lenni, nem tudnám, milyen jó is, ha valaki megölel. Ha az életemben csak boldogság venne körül, észre se venném mi az. Talán még a jelentését is megkérdőjelezném.
Fájdalomnak, szomorúságnak, és elveszettségnek, minden negatív jelzőnek megvan a saját értelme. Ha nem lennének, nem tudnánk igazán szeretni. Lehetetlen lenne. Hiszen honnan tudod, hogy ami jó, az jó, ha nem ismered a rosszat?

Egy szimpla mosollyal szebbé teheted a világomat. Ahogy vigyorgödröket látod, ahogy én látlak téged, ahogy te érzel, és én gondollak magam mellett. Pont így.
Mesében érzem magam, még így is, hogy szörnyen fáj és hasogat.


szevasz tavasz, aliz voltam : )

gyermek

Fél egy múlt, a nap eddig sütött. Nem baj remélem azért még kibújik a felhők mögül.


Hallom, hogy labdázik, csapkodja a falhoz. Talán a labdán tölti ki a dühét, hogy nem nézheti a filmjét. Hirtelen, mintha saját fejében, már levezetett volna valamit, megkérdezi:

" Aliz, az mit jelent hogy magányos? "

Először próbálok úgy csinálni, mintha nem tudnék válaszolni. De elkezd szenvedni, de Aliz, Aliz, mi aaaaz?! Te tudod mi az?
Nem hazudhatok neki, lehet, hogy egy kedves kis hazugságtól az élete máshogy fog folyni. Inkább válaszoltam.

" Az, amikor egyes egyedül vagy. "

Érdekes módon nem mondott erre semmit. Megértette? Kétlem. Hiszen még csak 6 éves. Nem hiszem, hogy saját magától tette fel ezt a kérdést.
Gyerek még, remélem időben rájön, mit jelent, és kerülni fogja. : ) Nagyon nagy ívben.

Ma még jelentkezem, addig is napsütéses szép napot : )