ragasztó

Hány féle ragasztó van?
Most így hirtelen eszembe jut a blutek, a pillanat ragasztó, a stift, ami sosem ragad, cellux, szigszalag, technocol. Talán ennyi.
Mindenféle tárgyat megjavítanak, boldoggá tehetik az embert. Főleg, ha fontos az a tárgy.
Van még egy fajta ragasztó féleség, amit most az elmúlt pár napban ismertem meg. Furcsa, mert jó illatú, tényleg ragad, és szép zöldes kék szeme van. : )

Annyi kicsi szívet és lelket igyekeztem megragasztani, de az enyémmel nem sűrűn foglalkoztam.
Miért is? Úgy gondoltam van még időm itt barkácsolni, meg pepecselni vele. Aztán rájöttem, hogy hiába csinálnám most, én nem tudnám megjavítani. Nem értek hozzá. A sajátomhoz legalábbis nem igazán.
Már akkor rájöttem, hogy ez bizony más dolga..de kié?
Azok az állandó buta kérdések, és hülyeségek amik a fejembe mászkálnak. Fel tudnának falni belülről.

De amennyire meg akartam találni annyira nem sikerült. Hagytam, már őszintén szólva jobbnak láttam, ha senki se nyúlkál, mert csak még jobban összetörik, amit nem kéne.
Aztán csak úgy valahonnan elő került a ragasztóm.
Anyukám szokta erre azt mondani, hogy égből pottyant mese. Mint régen a tv-be..(egyszer az én rajzaimat is kivagdosták és mesét csináltak belőle. Irtó büszke voltam : ) )


Tény hogy mostmár nem kell se keresnem, se félnem. Azt hiszem ez mostmár így marad.

♥


szevasz tavasz, aliz voltam: )

Amikor távol vagyunk a szeretett lénytől, minden járókelő őrá emlékeztet.
Paulo Coelho

Nincs mit mondanom, küszködök ezzel is.

a lufi

Mikor a kislány megszületett, édesanyja egy lufit kötött vékonyka, kis csuklójára. Állítása szerint, a leányzónak szüksége lesz a lufira, hogy az őrangyala megtalálja őt időben, hiszen olyan kis apró még. Minél több ember vigyáz rá, annál tovább fog boldogan élni.

Talán tényleg igaza volt. Egy lufit meg lehet tölteni ezernyi dologgal, vízzel, levegővel, héliummal..szeretettel(?).. vagy csak felfújjuk épp, és engedjük elszállni, aztán újra és újra eljátszani ezt vele.
A kislány ahogy nőtt, egyre több mindennel kellett szembesülnie. A lufiját lassan jobban féltette, mint saját testi és lelki épségét. Lufi számára olyan volt, mint egy képzeletbeli barát. Játszott vele, minden fontos eseménynél ott volt vele.
Amikor először mászott fel a szekrény tetejére, amikor már a játszótéren futkorászott, első napjánál az iskolában, amikor az első csókját kapta, és amikor betöltötte a tizennyolcat. Ám, ahogy nőtt a- már nem is olyan- kicsi leányzó, úgy nőttek a problémák, és a baráti kör is.
Lufi lassan, már csak egy felesleges gyerekes dolognak számított, így a lány levágta a csuklójáról. Ugyan ki hinne abban, hogy a lufi miatt nem esik bántódása? Van elég barátja, és ismerőse ahhoz, hogy mindig biztonságban tudhassa magát. Hisz ők is vigyáznak rá.
Elengedte a lufit, és ebben a pillanatban, mintha keresztül száguldott volna elméjén és testén egy lélek. Összeesett, bőrére hó tapadt, szíve meghasadt. Szuszogását még látni lehetett, arcát sűrű pára borította. Szemeit lecsukta, ám fényük sosem tért vissza.
Amikor a lány észhez tért, saját ágyában feküdt, halványan emlékezett mi történt. Egy pillanatig csak álomnak hitte, aztán meglátta csupasz csuklóját. A lufi sehol. Már nagyon messze jár, valahol a menny és a végestelen kék ég határán.
Teltek múltak az évek, a lány közel sem volt ugyanaz az ember. Barátai elhagyták, egy pár új ember lépett be az életébe, de nem igazán számottevő egyéniségek. Mindegyiknek elmesélte a történetet a lufiról, de úgy mintha ő már bizony túl lenne az egészen. Mintha felnőtt volna a tényhez. Félt az igazságtól, hogy miatta van az egész. Nem szabadott volna másra hallgatnia.
Csak a szívére.



szevasz tavasz, aliz voltam. : )

sebaj tóbiás.

Van egy saját rajzfilmhős barátom.

Szeretlek tényleg, nálad kevés boldogítóbb dolog van az életben.
Már kezdem azt hinni néha, hogy azon a bizonyos váron belül voltál már első beszélgetésünk óta.
Furcsa volt veled először találkozni, furcsa volt látni, hogy valaki tényleg olyan rajongással vesz körül, és tényleg annyira igyekszik jó lenni nekem.

De vajon valóban ilyen vagy?

Őszinte vagy, megmondod a tutit, hogy mi a mai műsor. Meg hogy mi az ami nem az.
Ezt szeretem, de vajon ugyanaz az ember maradsz, ha még messzebb kerülök, ugyanúgy fogsz keresni, ugyanúgy kapom majd a világháborús(VH) sms-eket?
Remélem így lesz, hiszen ígértél egy beszélő fényképezőgépet, igaz nem a te kezedből szedtem ki. De tudom, hogy megígérted, hogy lesz, akárhogy is, de lesz.
Te vagy aki tartja bennem a lelket, hogy sose adjam fel, szinte már a helyébe lépsz, és úgy érzem, a csillagokról már nem Ő hanem Te jutsz eszembe.

Vajon miért?!

Hát mert nem engedtél írni, ott a sátorban, augusztus este : ) Csak vigyorogni tudtam, egy negatív érzés nem hagyhatta el husi fejemet. Sok energia kell ahhoz, hogy ne gondoljak egy órában rá, te ezt kisujjadból kirázod, egyszerűen nem hagysz gondolkodni, és ez az ami miatt a legjobban szeretlek. Vigyáztál rám, legjobb pár napom volt a Balatonon. Vissza akarom kapni, most rögtön.

Remélem végre olyan bejegyzést írtam, amit eddig is vártál. Mindig mondod, hogy írjak,írjak, de ha egyszerűen épp nincs miről, nem tudok. Most van, mert nagyon hiányzol, de telefonálni nem akarok, mert tudom, hogy könnyes szemmel tenném le, és szitkozódnék még pár sort, hogy miért vagyok itt..


szevasz tavasz, aliz voltam. : )

rajzfilm

Ez csak egy rajzfilm, ilyen nem létezik, csak a képzeletünkben..

Dehogyisnem. Teljesen magávalragadó a történet.
Egy kislány, akinek nincsenek barátai, és egy öregember, aki barátok nélkül élte le életét.
Azt hiszem Max saját magát látta a kislányban, ezért voltak rohamai, minden egyes levél elolvasása után. A kislány tudattalanul bár, de írásaival, az öregember sorsát, valahogy jobbá tette. Mary levelei előhozták Max-ből a régi sérelmeket, a bántásokat, hogy valójában elméje sem ép. Bár nagyon sok lehetőségük lett volna találkozni, mégis, valamiért soruk úgy hozta, hogy valami másra költsék azt a pénzt, és később nagyon bánják meg. Mily furcsa.
Megbántani nagyon könnyű valakit, megbocsájtani nehezebb, és időigényes procedúra. Igaz, barátoknál így működik ez. Vagy talán mégsem. Ha már közeleg a vég, akkor jövünk rá, mennyire fontos a másik személy az életünkben, és már késő lesz időt és pénzt költeni a találkozásra.
Az ember van, hogy olyan embert választ legjobb barátjának, akivel talán alig találkozik, viszont sokat beszélnek, szinte érzik egymást. Talán igaz az a mondás, mint: Két testben, egy lélek.
Mi történik azután, hogy elveszítjük lelkünk felét?
Fogja más pótolni?
Lehetünk még ugyanazok a kislányok és kisfiúk Csodaországon kívül is?

Valaki igazán válaszolhatna :\

Nem hiszem, hogy bármi is pótolható ebben a világban. Részben esetleg. Hiszen egy idő után, lelkünk is megnyugszik egy kicsikét.
Szívünk legmélyén pedig mosolyogva könnyezünk, mikor meglátjuk a zsebében a képünket.

Köszönöm Mary & Max című film alkotóinak, hogy sosem fogom elfelejteni ki volt a legjobb barátom, és hogy mennyi mindent köszönhetek neki.



szevasz tavasz, aliz voltam.

péntek a.k.a. senki más

Víz csorog végig a hátamon, hallom jött valaki.
Hálló! Ne, Ne gyere be!
Ú bocs.
Észrevetted már, mennyi gondolatot előhoz a hajmosás? Ez annyira abszurd. Ki az a bolond, aki hajmosás közben is gondolkozik?
Hát én. Ki más?
Már a meleg törölközőt tekerem magamra, mikor feleszmélek. Tényleg egyedül terveztem a péntek estémet?
Nem is válaszolok, szerintem érzed feltevés súlyát. Igazából már csak dacból készülődtem azt hiszem, nem sok kedvem volt bemenni egy olyan helyre, ahol imádom a zenét, de csupa ismeretlen, vagy épp elérhetetlen arc vigyorog.

Félek a bohócoktól. Megijedtem, mikor beléptem az ajtón. Egy ismerős szempár, aki még mindig ugyanazért utál. Mert nem ismer.
Leültem a pulthoz, kikértem a kólám, és azt szürcsöltem, miközben lábaimban éreztem a dallamot. Az első koncertnek vége lett. Én még mindig csak mosolygok az összes emberre, várom a következő fellépő bandát. Nincs senki körülöttem, mellőlem egy nem várt hang szól:

Élvezted kicsi lány?

Csak egy mosollyal válaszoltam, de valahogy sikerült belekavarodni a beszélgetésbe. A legkülönlegesebb boldog szülinapi kívánságot kaptam meg ettől a fiútól, az énekestől.

Csörög a telefon, nagybátyám az. A második ember aki gondolt rám. Sietek, csodálkozva néz, miért voltam én egyedül koncerten?
Lényegtelen, menjünk bulizni! Csak egyszer leszel 18 éves, és mi most azt kicsit előre megtáncoltatjuk.
Mikor beértünk a helyre, már éreztem azt hiszem, hogy ma még történni fog valami világraszóló esemény.
Életemben először működött a megérzésem. Találkoztam jó pár ismerőssel tény, de amikor vele találkoztam, az volt az igazán meglepő.
Megláttam, és odarohantam hozzá, pedig emlékszem, mennyire utáltam kislányként. Mindig bántott, de jó pár év elteltével viszont jó barátok lettünk. Kevés fiút láttam, aki bevállalja a bocsánatkérést. Konkrétan ő az egyetlen.
Elmentünk, meghívott inni, de nem kértem, inkább csak úgy beszélni volt kedvem, mókázni.
Szeretem, mert következmény nélkül megölelhetem. Letörölhetetlen mosolya van, akárcsak nekem.
Aztán olyat mondott, amit soha többé nem felejtek el:

Köszönöm, hogy mindig mosolyogsz rám, husi.

Rajta kívül egyetlen ember volt képes ezt megköszönni nekem, ugyanígy.
Ez volt a legszebb ajándék, két év veszteség után.




szevasz tavasz, aliz voltam.