Mivel lenne jobb ha ellökném magamtól azt az embert, aki a legőszintébben szeret?

Láthatjuk, ahogy a mellékelt ábra is mutatja, hogy a férfiak hajlamosak arra, hogy hülyeségekre gondoljanak. Persze a nők is..
A fiúk azok mások. Szeretik a focit nézni, főleg ha mi mondjuk nekik, nagylelkűségnek álcázva, hogy ' igen drága nyugodtan nézd csak '. Mi lányok persze teljesen másra gondolunk.

Ha valakit szeretsz, azt igyekszel minél hamarabb magad mellé láncolni, hozzád varrni, nehogy bármi baja essen, esetleg végleg elhagyjon. Ez sajnos nem mindig jó.


Teret kell hagynunk egymásnak, hogy szívből szerethessük a másik felünket. Nem kell ahhoz mindig mondani ' szeretlek ', inkább mutasd ki.. ezerszer többet jelent egy puszi a homlokra, mint ez a tetves elhasználódott szavacska.

Egyikünk sem tökéletes, és ez pont így a szép. Elfogadni az apró és buta hibákat, elfogadni egymás ellentétes nemű barátait, elfogadni a hóbortokat, segíteni egymást az úton. Ezt jelenti valakit szeretni.
Nem az, hogy szivecskébe írod a nevét a töri füzeted lapjainak sarkára, vagy hogy állandóan nyálas, copyzott üzeneteket küldesz neki, vagy épp ajándékokkal halmozod el.

Nekem a szeretet egyenlő a magasfokú megértéssel, vagyis az életfelfogásommal való megbékéléssel. Elenyésző azon emberek száma, akik valóban megértettek, és az érzelmeiket is belekeverték ebbe.
Általában vagy az egyik, vagy a másik működött csak, ugyanis egyetlen egy belső tulajdonság van, amivel nem tudok küzdeni, és inkább hátat fordítok akkor az illetőnek, az pedig a féltékenység. Egyszer sem kerültem ki féltékenységi vitából győztesként, mivel a fiúk többsége nem tűr meg másokat a barátnőik körül. Nagy hiba! Főleg egy olyan lánynál, akinek többnyire fiú barátai vannak..

Az emberek féltik a kincseiket. Én viszont mindig is tudtam, és tudom, hogy ha féltem, ha nem, úgyis maga dönti el, megmarad-e nekem, vagy sem. Hiába hisztiznék.. ha egyszer nem akar maradni az én kincsem, akkor nem fog. Ezért kár félteni. Fő, hogy tisztán lássuk a helyzetünket, és mindig tisztában legyünk az érzéssel, és ezeket mutassuk is ki. Könyörgöm ne akarjon senki egy jégcsap, esetleg egy fadarab szintjére süllyedni, mert - én mondom - sírás lesz a vége. (amikor már többnyire késő van)

Sosem szeretném újra megérezni milyen teljesen egyedül lenni ebben a 'fene jó' világban, ha továbbra is magamat adom tudom nem lesz semmi probléma.

Gondold át az életed, és lásd meg ki az aki valóban szeret. Legyen az barát, testvér, szülő vagy a szerelmed, én csak annyit kérek tőled, vedd észre, és szeresd őt viszont.



szevasz tavasz, aliz voltam.

nem

Nem vagyok a testemnek ura, nem vagyok a cselekedeteim ura, sem a gondolataimé. Csak szabadulni szeretnék egy időre, ez alól a bélyeg alól.
Nem vagyok beteg, nem vagyok egy roncs, ami a tenger fenekén csücsül és vár a búvárokra. Nem vagyok öreg tölgy a világ peremén egy vízesésnél, és nem vagyok különleges egyed.
Csak egyszerű emberi teremtés, akinek néha kell a megnyugvás, az emlékek, és az ezzel járó tehermentesség.
Nehézkes tárgyakat aggattok rám, felelősséggel ruháztok fel, de mégis ez kinek lesz hasznára? Neked. Ki másnak? Nekem csak akkor lehet jó, ha vigyáznak rám. Még akkor sem egészen.
Félek, hogy túl sok ember lelkét vállalom magamra, és túl sok lelket és elmét szabadítok fel magamban.
Már nem vagyok ura a helyzetnek sem. Ujjaim görcsösen szorítják a semmit, mely jéggé fagy és nem olvad fel a szorítástól. Hátam meggörnyed, lábujjaim összehúzom, combjaim libabőrösek. Mit jelentsen ez? Hisz még ébren vagyok, írok, figyelek. Már nem tudnám megmagyarázni az előző soraim jelentését.
Csak úszok az árral, nincs senki mellettem, mindenki már alszik, és keresi a megnyugvást jelentő pontot. Itt van mögöttem egy lépéssel, de félek hátat fordítani saját magamnak.
Egy lágy sötét sziluett ül az ágyam szélén, lehajtott fejjel, beszél hozzám. Suttog, hallom ahogy kérlel. Nem tudok segíteni, hiányzol de elfelejtelek. Ezt teszed velem. Eddig azt kérted felejtsek, most meg visszamászkálsz suttogni, hogy ne engedjelek.
Pofátlan egy lélek vagy te!



szevasz tavasz, aliz voltam

u.i. Siethetnél igazán Tavasz..ez a Tél úrfi már teljesen felemészti a készleten lévő sütimet.

hogy is mondjam?!

szeretem őket: )
* Azt a vörös libát, aki ugyanolyan elveszett, mint én.
* Azt az örök Gigolot, akit kisöcsémként szeretek.
* Azt az ölelgetős fenegyereket, akivel kicsiként még egymás haját téptük.
* Azt a zenészt, aki nagyon jó barátom lett, és marad is.
* Azt a szépszemű harcost, akivel a legcsendesebb délutánomat töltöttem.
* Azt a kalapos egyént, akihez mindig kell idő, hogy újra és újra egymásra találjunk.
* Azt a husifejű pécsi bátyót, aki nekem kíván minden egyes kéményseprő láttán.
* Azt a szerelmes flótást, aki tücsköt bogarat akar, és egy csillaghullás miatt meg is kapja.
* Azt a buta teremtést, aki mindig is a legjobb marad.

Néha nekem is kell köszönetet mondanom, azért a sok hallgatásért, amit eltűrtök, miközben csak dumálok.
És még a lényeget is kihalljátok, egyszerűen felértek egy csodával nekem.

Köszönöm.

szevasz tavasz, aliz voltam.

tea délután csodaországban

Nézek ki a napsütésbe burkolózott tujákhoz, szinte hívogat a napfény ki a teraszra. Amikor a kilincset elfordítottam mélyet sóhajtott, majd fájdalmasan megnyekkent, mintha a világ összes panaszát nyögte volna ki. Kiléptem, meztelen lábam érezte a hűs járólapot, és végtagjaim libabőrösek lettek. Szétnéztem, és leültem szépen, kényelmesen, a magammal vitt párnákra, mintha csak tavasz lenne. Nem vittem füzetet, se könyvet, csak élveztem a langyos meleget, ami már a talpamat is felmelegítette.

Becsuktam a szememet, és odaképzeltem mindenkit, aki valaha fontos volt számomra, és egy képzeletbeli tea délutánt tartottunk, így négyesben.
Közben a hajamat a szellő fújta, arcomon vigyor kerekedett, és csak képzeltem.

Képzeltem hogy itt van a legszerelmesebb, a legigazabb, és a legpécsibb. A három akiktől tényleg kerekedik az a mosoly. Szép íves vonalát csak ti tudjátok elérni, szinte varázslat, ami történik velem. El sem hiszem, hogy velem vagytok.

Aztán egyszerre elbújik a nap előlem. Úgy érezte biztosan, hogy nem vele foglalkozom, ezért bosszúból egy fehér habos felhő mögé kuporodott. A mosoly elgörbült, és már csak a hiány maradt, a jelenlétetek helyett. Elfolytak az arcok, a teát itt hagytátok, és még elpakolni is nekem kellett.



szevasz tavasz, aliz voltam.