Szeretnék pénteken végre egy hatalmas ölelést adni a legjobb embernek, akit te küldtél, hogy óvjon vigyázzon rám.

Olyan sok idő eltelt és már egy éve ismerjük egymást.

Május 21. Az az ominózus nap. Délután, felhős idő, nagyon nagy eső, és Pécs. Igazság szerint mind a mai napig emlékszem, hogy az első beszélgetés telefonon olyan 3 óra körül volt, és szóltam, hogy kicsit késhetek. Jó volt hallani már elsőre is a hangodat. Aztán amikor eljött az idő: szabad foglalkozás éééééljen!! .. egészen este fél 10-ig.
Emlékszem még arra is, hogy hol ültem, hogy melyik pulcsi volt rajtad, hogy buszoztunk, hogy jégkrémet zabáltunk Pécs felett, hogy a keresztnél fényképeztelek, és hogy éppen csak kicsit áztunk el. Akkor a fejemre raktad a sapkád, amit azóta is emlegetek: ' az állt a legjobban! '
Szeretnék újra röhögni, amikor leeszem magam gyrossal, vagy amikor valami orbitális nagy hülyeséget mesélsz el, ami nagyon nagy műsor volt.
Következő nap majdnem elestem a Vandával, de így is jót kuncogtam, hogy egy fék nélküli bmx-el próbálok közlekedni egy dombokra épült városban.
De azért mégis Balatonföldvár marad a legjobb, legszebb emlék: )
Amikor nekem műanyag mélytányért kellett volna vinnem, és anyum miatt csak papír lapos jutott, és ezért poharakból ettük a süsüt. Reggeli boltba kerózást a KÁcsigákért. Amikor este megijesztettetek Bexivel, és durciztam.. persze reggel visszakaptátok, amikor kukorékoltam..: D
Vagy amikor tanultuk a trick-ek neveit, amikor a meleg német fiúknak hátat fordítottunk, és amikor én odamentem hozzájuk, de téged néztek meg maguknak helyettem.



Pont azt az érzést akarom visszakapni, csak pár nap erejéig. Mert ez milyen műsor már?! Déwi nem hagyhatod, hogy elvesszen a lehetőség arra, hogy 3 napig végre felhőtlenül boldog legyek.



szevasz tavasz, aliz voltam.

S. S.

Ha sütne a nap, még azt mondanám táncolnak, forognak egymás körül.
De így csak azt látom sajnos, hogy marják egymást. Egymás lombjába kapnak, leveleik szaggatják egymás csücskeit, világít a düh.
Kékség. Kicsit sötét, olyan akár egy morgós mackó, akit márciusban már keltessz, és mézzel kínálod. Nem veszi el, inkább belekap az arcodba, csukott szemmel hunyorogsz rá. Kicsit meg is ijedtél tőle.
Madarak csipognak a tuja alatt, szárnyaikat kitárják kis fiókáikra, meg ne ázzanak. Menedékbe húzódhatsz, mégis szíved csücskén ott fog ülni a vihar. Ott fog csücsülni és lábat lógatni, buksidba lyukat faragni. Azok a hűs esőcseppek.
Jégcsappá válik benned még a gondolat is, hogy egyedül ülsz a szobában. Kifelé nézel, de nem tudsz ott lenni igazán.
Legszívesebben kimennék, és addig táncolnék mezítláb a fűben, míg tengerré nem alakul az a sok hűvös esőcsepp.
Imádom, amikor ilyen morcos mackó. Szinte libabőrös leszek, ahogy rám mordul. Tudom, hogy nem tart sokáig, és amúgy is.. valójában csak szerelmes akar lenni, arra morog, akit a legjobban szeret. Eláztat, hűsít, megerősít, táplálja az anyaföldet. Egyszerűen csak egy odaadó mackó, aki hirtelen haragú, mégis könnyen kiengesztelhető.

Zuhogj csak, lassan kisüt a szerelmed is.



szevasz tavasz, aliz voltam: )

szemek csukva, kapuk tárva

Sosem fogsz megérteni, örök kérdőjel maradok hatalmas lelkedben. Szeretném néha, hogy átlásd az erdőt, hogy nekem ne kelljen semmi olyat kimondani, ami fájhat.
Valójában mégis örülök neki, mert így legalább egy jobbik énembe szerethettél bele. A rosszabbik meg hát... előtör. Talán ez a megfelelő szó rá.
Nem fogok bocsánatot kérni semmiért, ugyanis akkor saját magam gondolkodását tagadnám meg.
Sötétben ha nem látsz, olykor-olykor a kezeimbe temetem arcom, és áztatom tavaszi záporral, zivatarral, csak azért, hogy utána reggel puha tenyerem arcodon pihentessem.
Becsukom közben szemeimet, úgy érzem senki sem lát olyankor, senki sem tudhatja mit csinálok, vagy épp mit nem. Csak alszok, és álmodok.
Álmodok valami szépet, kék eget és rózsaszín felhőket, bánatot és örömöt, fegyvereket, rózsákat, és mindazt, amit rég elfelejtettem.
Mindent, amit éppen kívánok tőled, vagy épp másoktól. Ölelést, csókot, jó szót, bármit, amitől melegnek érzem a szívem.
Ilyenkor viszont félek.
Esik az eső, ez mindig csak rosszat jelent számomra. Valami baj történt, vagy éppen fog. Érzem minden porcikámmal, hogy valamit nagyon elrontottam, nem így akartam leélni 18 évet.


Talán nem őszintén mondom, de akkor is sajnálom.


szevasz tavasz, aliz voltam.