the hardest thing i've ever known

i woke up feelin heavy hearted

Ez az egyetlen sor, ami most eszembe jut. Lassan minden el is tűnik és mára, amit a világ minden kincsénél jobban akartam, a világon a legijesztőbb fogalom lett.
Elhagyom ezt a helyet, valami szebbért. Igazából izgatott vagyok, félek, boldog vagyok és még emellé csalódott. Sosem hittem, hogy lesz olyan, hogy megijedek egy változástól.

Félek, mert nem tudom mi vár egy teljesen új városban.
Izgulok, mert lehetséges, hogy egyszer ettől a ténytől leszek a legnyugodtabb.
Boldog vagyok, mert akik az ország túlsó felén várnak, azok csakis kizárólag rám várnak. És én minden erőmmel őket imádom.
Csalódott vagyok, mert én úgy gondoltam, hogy szeretnek az emberek, és félnének elveszíteni a segítségemet. Ehelyett, most egy mocskos nagy lyuk tátong bennem, amit újabb hónapok fognak begyógyítani. Írnivalóm sincs. Megszakadt bennem valami.

Lényeg hogy ők hárman mindig hazavárnak.





szevasz tavasz, aliz voltam.

státusz: maradandó

ha elromlott, javítsd meg
ha megszeretted, szeresd továbbra is
ha megutált, szeresd továbbra is

Nem igazán tudok mit mondani, sajnos őket elvesztettem, de valamiért mégis keresem a társaságukat. Mókás a szituáció. Keresek, de nem találok, ők nem keresnek, és sosem találnak. Valamiért nekik minden olyan, mint egy alma. Kívül ragyog, belül pedig vagy mérgezett, vagy rohadt. Persze én vagyok a boszorkány, aki átnyújtja a kukacos almákat.

Ilyenkor részben kicsinek és elveszettnek érzem magam, részben pedig veszettül szárnyalónak és boldognak. Elveszett vagyok, mert nem itt lenne a helyem. Kicsi vagyok, mert csak értékesebb életek voltak rám hatással. Szárnyalok, mert Ő velem van. Boldog vagyok, mert mindezeket átélem.



A maga tökéletlenségével, elvarázsol a saját létem és magával húz a boldogságba.






szevasz tavasz, aliz voltam.

felvettek

Életművész alapszak, ' hogyan legyünk életünk végéig élőek ' szakirány.

Sosem fogom feladni egyik álmomat sem. Ami elég erős kifejezés, hiszen egybesűríteni egy rózsaszín pónit és egy koszos panel macskát elég vicces.
A maga szépségében fogom az álmaimat megőrizni.
Lesz kertem, lesz lovam, lesz kutyám és macskám. Fényképész műtermem és egy koszos panellakásom. Lesz egy erkély, ahol a reggeli teámat szürcsölgetem majd, és a vállamon egy óriási színes papagáj fog csücsülni, akit Bélának fogok hívni. Lesz egy szobám, ami szivaccsal lesz kibélelve. Lesz egy szobám, ahol a legjobb barátom falfirkái lesznek. Lesz egy szobám, ahol a fal tenyér nyomokkal lesz tele. Kékkel, feketével, pirossal, sárgával...mindenféle színnel. Lesz egy szoba, amiben felépítem a gyermekkorom. Lesz egy szoba, ahol képekkel rakom ki a bútorokat: itt fogok emlékezni minden egyes kattanásra, minden egyes ' ú ez kalács '-ra.
Lesz egy szoba, ami csak a miénk: Kék lesz, mi fogjuk kifesteni festékpatronokkal. A plafonra csillagokat festek, az ablakra pedig zsákot húzok, hogy örülj.
Minden reggel, úgy fogok felkelni, hogy ' ez lesz az utolsó nap '. Talán így lesz értelme ennek az egésznek.
Mert megkérdezte ő is: Mi a célod kicsi lány?!
A válasz persze sehol sincs. Hol lenne? Még a fejemben sincs meg, szívemből pedig nem beszélek. Írok.





szevasz tavasz, aliz voltam.