' Bánatos balladáktól tajtékzik a tenger: ))
Valahogy a reggeleim sosem tűnnek úgy, mintha megoldódnának a problémák. Fájnak az emberek, fájnak a részletek. Újra itt vagyok, itt tartok.
Hiányzik a legesleg, hiányzik az otthonom. Jó itt, de vannak emberek, akik miatt kicsit kevésbé. Hiányzik a két lisztes fazon. Sajnos még fog is jó ideig.
Rájöttem ezen a héten, hogy az sokkal, de sokkal jobban tud fájni, ami még létezik, de tudod sosem lesz ugyanolyan. Nem lesz már boldog, nem lesz már felhőtlen. Csakis kizárólag szürke és esős. Sajnálom, hogy szánalom ég a szemeikben, sajnálom, hogy a szívemben még mindig ott a helyük.
De tudjátok mit? Élvezem, hogy itt vagyok, élvezem, hogy minden egyes nap újra szerelembe esek.. Hol a várossal, hol az emberekkel, hol Vele.
Élvezem ha fáj is, minden egyes frázis.
Élvezem ha szanaszét tép a honvágy.
Élvezem, ha minden nap éri az ajkam.
Élvezem, ha bele betegszem a hiányukba.
Évezem, ha nincs utómunka.
Élvezem, hogy még mindig hozzá bújhatok.
Élvezem, hogy lélegzem.
puszi Kecskemétnek
szevasz tavasz, aliz voltam
