2014. június 27., péntek

217 hamis pajtásom van

nem igazán foglalkozom a bosszúval; aki valaha is bántott, annak úgyis a saját karmájával kell szembenéznie.


még így lassan 22 évesen sem tudom elkerülni, -talán soha nem is fogom- hogy ne csámcsogjanak rólam az emberek.



egyébként az egész hetem egy bazi nagy de ja vu érzés, amivel nem tudok túl sok mindent kezdeni.. végre lezártam magamban rgy halom régi dolgot, visszaolvastam minden -kicsit sem túlzok- bejegyzésemet, és rájöttem, mennyire más most az életem, mint amit hittem, hogy lesz.

ez a rövid haj dolog sok embert megrázott, sőt olyanok is felkerestek, akikkel évek óta nem beszéltem, ezzel az indokkal: mi van a "sosem vágom le a hajam" dumával aliz?! 

nos, semmi. csupán annyi történik, hogy amíg a hogylétemmel nem törődtök, a kinézetemmel és a frizurámmal annál inkább. bájosak vagytok, igazán elragadó népség! 

gratulálok minden további pajtásomnak hitt alaknak, hogy egy olyan lánynak hisz helyettem, aki a hátuk mögött leostobázza, és még ki tudja minek hordja le őket .

sőt gratuláció, mi több, mély tisztelet jár magának a lánynak, hogy ilyen szépen szerepel.


ne féljetek, bosszúm sosem lesz, csak hatalmas mosolyom, amiért tudom, hogy egyszer ennek a lealázásnak a dupláját kapjátok vissza, saját filmetek producerétől! majd mikor el jön a nap, hogy segítséget kérnétek tőlem, akkor jöttök rá, már a nevemet sem tudjátok.


és akkor leszek igazán boldog.





szevasz tavasz, alizt már senki sem hívja aliznak.

2014. június 11., szerda

216 gondolat veszett el

216 napja próbálom visszaadni a könyvedet.

nem azért kereslek, hogy a barátod legyek, hisz látod egyikőnknek sincs szüksége a másikra. nem akartam zavarni sem az sms-el januárban.

én csak visszaakarom adni a könyved, hogy végre végleg elfelejtődjön ez az egész.




csak kár, hogy életem legrosszabb és legszebb napjairól maradtál le.
szólj, ha azt akarod küldjem el postán, vagy adjam oda valamelyik pajtásodnak. de én ezt a könyvet csak kölcsön kértem. és vigyázok rá azóta is, mintha fontos lennél, vagy mintha ugyanannak tartogatnám, mint akit még janka mutatott be msn-en.





na mindegy. vár a zöld a teraszon.

szevasz tavasz, aliz vagyok..még neked is talán.

2014. június 5., csütörtök

a 215 centis haj

mindenki fél valamitől.

én kifejezetten a víztől és a fodrásztól. a vizet inkább nem emlegetném, még küzdök vele, de azt mondta ne aggódjak, nyáron már kishableányként fogok viselkedni a kék mélyén.
a fodrász.
ott kezdődött, hogy mikor pici voltam, és végre már nőtt a hajam, anyukám rögtön elküldött fodrászhoz, hogy vágjon nekem fiús hajat. fülig érő bubihaj, tudjátok az a tipikus rendszerváltás utáni menő "cucc" amitől nem tudta senki a kisfiúról, hogy kisfiú avagy kislányról, hogy kislány. ezért a kislányokra pörgős szoknyát adtak, a fiúkra meg dragonball-os pólót.
az alapvető hiba ott indult, hogy én a pörgős szoknyához dragon ball-os pólót vettem. és a haj.
és máris összezavartam minden járókelőt.
mindig is utáltam, hogy le kell vágatni a hajam. mert anya azt mondta, vágassam le. tisztára hippi voltam kicsiként is, de a rendszer ellenem volt, persze érthető így utólag.
én vagyok az egyetlen, aki nem utálta meg a fésülködést ebben a zöldgumicukibékás generációban.

na mindegy.

évekig nem voltam fodrásznál, és évekig sanyargattam szüleimet, magamat, és a barátaimat a mindenhova bekúszó hajszálaimmal. még emlékszem olyan is volt, hogy haverom sms-ére ébredtem hajnalban egy átbulizott éjszaka után: "még a gatyámban is a vörös hajszálaid vannak" (zárójelben azért megjegyezném HAVER)
sosem felejtem el, mikor az általam készített sütiben találtam meg a hajam..pedig még előtte fel is kötöttem ahogy anyu mindig kéri tőlem.
mindig belegondoltam mi lenne, ha levágatnám a hajam?

sírnál aliz! -ordítottam magammal gondolatban, hogy juthat ilyesmi az eszembe- meg kinek kellenél rövid hajjal? így sem kellessz senkinek.. az éppen aktuális barátod is részben a szép hajad miatt szeret, és mutogat.

szóval sosem mertem levágni. úgy értem drasztikusan rövidre. mert az egészségügyi hajvég visszavágást mindig én csináltam. de azt, hogy elmenni fodrászhoz, és azt mondani: FIÚSRA! na azt soha..
meg amúgyis..
lehet, hogy hülyén állna,
lehet, hogy mindig elaludnád,
lehet, hogy utána nem nőne soha olyan gyorsasággal..
sok a volt a lehet! hagytam a fenébe.



valahogy egyébként mindig akkor jött ez a téma, mikor új barátom lett. és mindegyik kapcsolatnál arra lyukadtam ki, sosem lesz a régi, ha rövidhajú leszek. ha rátértem a témára, mindegyik lesápadva nézett rám, és láttam, ők jobban csípik a sérómat, mint én magam.


május 31-én reggel azzal a tudattal keltem, hogy hajat kell vágnom. ott feküdtem mellette a galérián és gondolkodtam. ezt akarom? aztán ha véletlen elhagyjuk egymást, mi lesz velem? senki sem akar majd engem.. várjunk csak.. ha ennek vége..ha ennek bármikor is vége szakad, fog bárki is úgy akarni, mint ő?

elmosolyodtam, és rájöttem, senkit sem akarnék akkor.senkit sem annyira, mint őt.
szóval elküldtem itthonról, szerencsére aznap dolgozott.. mikor kattant a zár, én már a fürdőben álltam, mosott, vizes hajjal.
copfot kötöttem.
és lenyestem az ollóval.
aztán megláttam azt, aki valójában vagyok: fiús, egyszerű.
nem "hajlakk, göndörítés, illegetés, hajdobálás" ..csak simán aliz.





s hogy miért nem fogom megbánni soha? mert végre bátor voltam, csupán attól, hogy valaki szeret.

és remélem nem csak egy szimpla hajvágáshoz fog még (:








szevasz tavasz, alzi voltam megskalpolva: )