2014. szeptember 26., péntek

223

tudom, hogy olvasol.
tudom, hogy nem felejtettél még el teljesen, és tudom azt is, hogy kell a könyved.

szólni szerettem volna, hogy márciusban lesz utolsó alkalmad átvenni tőlem a könyved, ugyanis elutazom.
messzire, olyan messzire, hogy annál messzebb nincs is ezen a világon. nem viccelek, elhagyom ezt az országot valami teljesen bizonytalanért.
most azt gondolod viccelek.
azt hiszed, hogy ezzel akarlak rávenni, hogy találkozz velem. szó sincs ilyenről. a mai napig megvagyok nélküled és az önzőséged nélkül.
csupán nem vinnék magammal egy papírfecninyi emléket sem, nem hogy egy egész könyvet.

és veled mi történik? most volt a szülinapod.. boldogat!

vicces, hogy hozzád is már csak így beszélek, mint Déwhez. pedig te még ugyancsak élő vagy.
csak kerüljük egymást. vagy elegünk lett a másik önzőségéből. mert valljuk be, nem csak te vagy ügyes, de én is.

elmesélek neked valamit a fehér hollóról és a kismajomról.
a kismajom csak ugrált, fel, s le;kiabált, vicsorgott jó kedvében. a holló csak nézte, figyelte mi folyik most akkor itt valójában?!
ők akkor most barátok? furcsa párosítás nemde? a holló, aki nem is tudja magáról, hogy még mindig tud repülni; és a kismaki, aki folyton a fellegekben járna, ha tudna.
-hollócska ne legyél már olyan szomorú. gyere, gyere fel a magasba!-kérlelte őt a kismajom.
-hagyj most, hisz tudod fáj a szárnyam, nincs erőm felmászni a fatetejébe!
persze a kismajom itt nem állt meg, kérte szépen, és rondán, hangosan és suttogva, de a holló hajthatatlan volt.
-tudod, ritka vagy, mint a fehér holló.
-..de hiszen fehér holló vagyok! -ripakodott rá a madár.
elcsendesedtek.
szépen lassan, azt is elfelejtették, hogy egymás szomszédai. elfelejtettek minden mókát és beszélgetést, míg egyik reggel a majom kobakján kopogott a varjú.
-kelj fel, elmegyek. elbúcsúzni szeretnék.
de a kismajom olyan mérges volt a hollóra, hogy az hiába kérte szépen, hogy keljen fel. a majom csak fordult egyet a másik oldalára, és aludt tovább.
szépen, csendben.








szevasz tavasz, kalapos vétel, vétel!