amikor a killers playlistet félbe szakítja egy babyborn reklám,
amikor a fagyis dobozban pacalt találsz,
amikor úgy tudod, hogy ki van takarítva otthon, de hazaérve látod, hogy szalad a lakás,
amikor a tejesdobozba beleiszol, és savanyú,
amikor rendelsz egy pizzát, és valaki más rendelésével összekeverik,
amikor egy fogyatékos embernek ugatnak a buszon, hogy haladjon,
amikor egy meleg párt a szemed láttára köpnek le,
akkor már nincs több hozzáfűznivalód ehhez a világhoz.
gyönyörű, mennyire utálják egymást az emberek. hányok minden utálkozótól, minden egyes, "büdös cigány", "köcsög buzi" , "mocskos zsidó" megnyilvánulástól, és csak azon gondolkodom, miért kell ennyire szétfikázni a másikat?
miért kellene bárkinek is az identitását, vagy a vallását titkolnia? vagy miért kellene ezek miatt az embernek kívülállónak éreznie magát?
jöttök itt istennel, meg a 10 parancsolatával, de egyet elfelejtetek:
szeresd felebarátodat, mint magadat! nincsen más ezeknél nagyobb parancsolat!" - Márk 12, 31
csak hogy a hitéleti tanáromat idézzem jó ateistaként,
"ha nem is nevelték magukat kereszténynek, attól még ugyanazt az erkölcsi tanítást kapták meg, mint amit a biblia, a korán, vagy éppen amit buddha mond!"
és jól mondja, mert hisz, ki az, akinek egy csepp hite sincs? hát boldogtalan. nem kell istenben hinni ahhoz, hogy az embernek hite legyen. a hit annyi, mint egy segítő szellem céljaink eléréséhez vezető úton. lehet ez egy törökülésben ülő, pocakos alak, de még egy szentháromság képről méltóságteljesen visszatekintő ősz szakállú öreg úr.
ki a fenét érdekelnek a különbségek?
