bolondok napja
3o olasz, aki nem tud angolul, de nagoyn innák a kv-mat
szóval szerintetek milyen mikor valaki hiányzik az életetekből? nem úgy, hogy örökre eltűnt, hanem csak itt van a szomszédban, de valami miatt nem beszéltek?
milyen lehet, mikor nálad marad a könyve? -amit egyébként sokszor vissza akartál adni. sőt, még talán szíriösz beteg módon akartál visszajuttatni?
nem adom postára amúgy. az túl filmbe illő lenne. bár ha belegondolok vicces lenne megviccelni azzal, hogy mondjuk meghaltam, vagy, hogy már valahol nagyon messze járok.
nem mintha nem járnék messsze.. három s-sel.
a lényeg, hogy találkoztam magammal a teraszon.
ott álltam, és ráncoltam a szemöldököm a gőtéim gyertyája felett, és valahol biztos volt valami könnycsepp, vagy valami nyoma annak, hogy valaha éreztem fájdalmat. szóval farkasszemet néztem volna magammal, ha rám nézek. de nem tettem, és egy ideig bántott is, de aztán megsimogattam az arcom, és leültem a lépcsőre.
a tavaly nyáron kiöntött enyv még mindig ott volt mellettem. emlékszem egy spatulával próbáltam felszedni, még mikor a füvet ültettem, de semmi esélyem nem volt az enyv ellen.
szóval minek erőlködni?
ha valami ragadni szeretne, úgyis fog. ami meg nem, az nem. sosem fogom elfelejteni egyetlen percemet sem a régi ismerősökkel. valahol mélyen bennem biztos megvannak még a sziák meg a helók is. de a tény, hogy egyedül maradtam Marcival és Tomával az tény. a tényeken meg minek változtatni? a tények szuperek tudnak lenni.
legalábbis végre megértettem milyen az, amikor a szülőkön és a szerelmen kívül csak is kizárólag egy emberre számíthat az ember.
hiába van kevés idő egymásra számítani..mégis megoldjuk.
mi mindig megoldjuk
szombaton ne essen jó?
