2015. május 5., kedd

233

nehéz most nem adni címet ennek a nyamvadt bejegyzésnek.

ha éreztétek már magatokat egyedül, azt most képzeljétek el úgy, hogy ezt érzitek, és hogy átok ül a fejeteken, és még ezt az érzést minimum a háromszorosával, és még egy csatakos pocsolyát is képzeljetek magatok alá, miközben egy szál papucsban álltok az esőben.
és a legszebb, hogy ott áll melletted életed szerelme, és ahelyett, hogy a kezedet fogná, inkább a kibaszott pénzét számolgatja.

te meg csak sírsz, zokogsz, mint egy újszülött az anyjáért. és nem kívánod magad erre a világra. másfél év alatt azt hitted oda fejlődött a kapcsolatotok, hogy nem a pénz lesz, ami miatt majd nem fogja meg a kezed, és húz ki a szarból. de mégis.

vajon észre fogja venni, mikor becsomagolok, és elcuccolok tőle? vagy ezt is csak képzelem? hogy képes lennék itt hagyni?
lennék olyan bátor?

sajnos nem.