you're just a lost soul. i almost got it, i almost got you.

" Szeretném eltörölni a lehetetlent,
szeretném megtanulni a tanulságot,
szeretném kimondani az igazságot,
szeretném kiadni minden bánatomat. "

És ez mind megtörtént. Mostmár úgy érzem, teljesen új vagyok, kicseréltek, jobbá tettek.
Igazam volt, hogy egyedül nem fog menni, viszont abban tévedtem, hogy ki, vagy mi lesz nekem a megoldás.

Csinálok egy időkapszulát, amibe egy marék port szórok. A hozzád fűződő emlékeim homokát. Bár nem sok.
Mellé rakok egy napocskát, a szívem egy darabját.
Hisz azt már sajnos nem vehetem vissza tőled, pedig nem érdemled meg. Lehet ez erős volt. De értsd meg kérlek, én másnak ismertelek meg. Valaki mást láttam a szemeidbe, valaki mást kerestem a tekintetedbe. Én vagyok a hibás. Makacs módon Őt akartam, mikor Te voltál. Úgy éreztem, ha Veled vagyok, akkor Vele vagyok. Már nem hiányzott annyira. Azt hittem ismerlek, pedig nem Téged ismerlek, hanem D - t.
Egy kósza ötlet volt az egész. Belebuktam, mert Te más vagy.

Szeretnélek megismerni Téged.

: )


fáradtan, de boldogan búcsúzom ma.
szépéjt :]

eltűnök

1 hónap alatt vajon mennyit változhat az ember?
Remélem,
csak pozitív irányba lehet. Az én esetemben csakis kizárólag.


Hiányozni fogtok, kár tagadni.

pápi <3

to miss somebody.

Mai napot feljegyzem a szívembe.

Szeretlek nagyon, hiányzik minden, minden ami hozzád köt.
Minden, ami a miénk volt, amit mi okoztunk, amin mi mentünk keresztül.

Felejthetetlen élmény és barát vagy.
Lételememmé váltál pár röpke év alatt.
Csak egy gyűrű és egy ing maradt nekem belőled. A sok-sok emlék meg csak fájdítja és egyben örömmel tölti el a pici szívem. : )

Szeretném még hallani a füsttől rekedt hangodat.
Szeretném még látni azt a vigyort, azt a kacsintást.
Szeretném még érezni azt a meleget, ami végig futott rajtam mikor megöleltél.

Szerettem volna utoljára belefújni a hajadba.
Szerettem volna még utoljára elköszönni.
Szerettem volna utolsó puszit nyomni a piszkos homlokodra.


De nem lehetett. Pedig még a kedvenc számunkat is megtanultam, ahogy ígértem..

szép álmokat : )

hinta.

Szeretek hintázni.
Közben mintha repülnék. De mégsem, mert zuhanok is.

Hosszabb ez az egész mind gondoltam.

Azt hittem, hogy ez is csak egy kósza szikra, ami ha nem kap elég alapot, kialszik.
De csak egyre erősebb, mintha a természet meghazudtolná magát, mintha minden a feje tetejére állt volna.
Az ölelésből könnyek lesznek,
a könnyekből mosoly,
mosolyból harag,
haragból szerelem.
Mégis hogy lehet?
Képzelnék magamnak egy embert, aki nekem való, de most nem megy.
Nem vigyáz rám senki, mégis úgy érzem valaki irányít.
Puszta gondolataival elránt, eltérít, és megtör. Derékban kettévág, torokban elszorít, fenyeget, és közben mosolyog. Vigyorog az arcomba, fülembe súg egy szót és elront mindent.
Össze esek előtte, földre hullok, de ő csak néz és mosolyog.

Nem tudja mi történt velem..
talán most már kicsit tisztább. ugye? : )

másra vágyom : )

Mit vársz tőlem?

Szeretem ezt a kérdést feltenni csak úgy a vak világba. Persze a válasz ezúttal is elmarad. A vak világ csak hallgat, meredten és unottan néz, csak néz.
Mintha tőlem várná a választ, hogy én biztosan tudom.. hát nem.

Szeretek más gondolataiban matatni, de igazán sose találok semmi érdemlegeset, ami nekem szólna. Néha találok, de az nagyon ritka. Viszont az egy életre szól.

Kezdek belefáradni mindenbe. Nyár van és a nap ahelyett, hogy új energiával ajándékozna meg, inkább elvesz, magában tartja egy ideig, megrágja és kiköpi mint valami mócsingot.

Talán most túl alacsony az inger küszöböm.
Talán most túl sok a napsütés.
Talán most túl sok az ember körülöttem.
Talán most már túl sok volt belőle is.

egy számomra kedves fiú mondatával búcsúzok:

' a szerelem ugyanakkora fájdalmat tud okozni, mint amekkora boldogságot

szépéjt : )

what if.

Gondolkodtál már te is biztosan, kedves olvasó, hogy mégis mi lenne ha..

Valószínűleg minden tökéletes, hibátlan és makulátlan lenne.
De még ebben is van hiba.
Az, hogy nincsen.
Igen, tény hogy furán fogalmazok, és nem mindenki érti meg. De kicsit erőltesd meg az elmédet, és láss.

' close your eyes and open your mind

Miért lenne jó, ha nem lennének hibáink?
Akkor nem lehetne miért küzdeni, nem lehetne mit szeretni, akarni. Még kívánni se lehetne, sőt álmodozni sem.

Lelkem darabokra hullna, ha nem tudnék álmodozni, kicsit eltűnni ebből a "fene jó" világból.
Hála az égnek, képtelenség, hogy bármi is teljesen világos és egyértelmű legyen ezen a földön..

De ahol én vagyok, ott a szivárvány, ott van csodaország is, ami még kicsit sem hasonlít ehhez, ahol a testünk él.
Gondolataink, elménk és lelkünk másra vágyik.
Nekem ne mondja senki azt, hogy nem szeret álmodozni, vagy kicsit elképzelni az elképzelhetetlent.
Mindenkiben megvan még a kisgyermek, valaki elnyomja, és valaki túlságosan is szabadjára engedi.
Arany középút nincs..mert ez így pont jó.

szép álmokat, rózsás csókokat : )

Eperföldi

Nagyon fogsz hiányozni.

Úgy tűnik egy újabb barát próbál szerencsét a messzi távolba, és úgy tűnik engem megint csak itt hagy. Akárcsak a többieket. De remélhetőleg, nem sok időre.
Ha nyár végén hazaérsz üvöltözünk egyet egy jó kis koncerten ^^

Nincs már egy hetem se, hogy elbúcsúzzak tőled, hogy megölelgesselek.
Legyél kinn nagyon jó fiú, vigyázz magadra, írj nekem sokat.
És ha meg mered csinálni, hogy vissza se nézel, kikapsz.
Ezen a nyáron nem fogunk tudni éjszakákba nyúlóan beszélgetni. Nem tudunk egymásnak paint-el rajzolni. Nem lesz több időd jó kis zenéket küldözgetni nekem, vagy éppen rajzokat.
A legjobban, azt fogom hiányolni, hogy nem rúgsz jól s**gbe, ha valami ostobaságot csinálok, vagy ha rossz kedvem van. (de úgy érzem, afelől biztosíthatlak, hogy más megteszi helyetted is : D) Meg az a sok angol/magyar kevert nyelvtan.. hiányozni fog..

szeretlek nagyon : )

közös számunkról nem is beszélve .
Save Alice - Make it Real

Szeretnék...

Szeretnék valami újat, valami érdekeset, szellemeset, kedveset, aranyosat, hízelgőt, szenvedélyeset, furcsát, komolyat, komolytalant, elgondolkodtatót, félelmeteset, izgatót, különlegeset,
olyan mást.

Szeretnék még több új arcot, mókát, zenét, színeket, viselkedést, ami meghökkent és elcsal, erről a szürke helyről.

Érdeklődve várok rájuk.

Ezen a nyáron ez lesz a program, ami megér egy pacsit.
Sőt inkább kettőt.

Most mindenhez lesz elég szuper-erőm. Szóval ne féljen senki a csalódásoktól, megbánásoktól, meg a többi rossztól, mert én itt leszek és vigyorgödröket csalok az összes jó barát/mindenki arcára.

No kifogás . : )

pápi ^^

nemértem.

Ez az aljas meggondolatlanság, és differencia a gondolataidban.
Tegnap még bemászol a kerítésen, egy regeneráló ölelésért, pusziért, ma meg már úgy viselkedsz velem, mintha én lennék az utolsó utáni ember, akivel valaha is szóba állnál.
Nem széép. Gondold át mit csinálsz.

Érthetetlen, mikor saját magunknak és cselekvéseinknek mondunk/teszünk ellent.

Persze erre a differenciára későn jövünk rá. Mindig túl késő, amikor feleszmélünk. Ez egy evolúciós probléma.

De én elnézem ezeket a gondokat, mert ki, ha én nem?
Végülis a barátja vagyok. Megértem az összes hülyeségét, és még így is szeretem. : )

Kicsit figyelj oda koma. ^^

* * .

Mézédes napfény íz. Imádom, nincs is jobb nála.
Erre kelni olyan, mint ha ezer angyal simogatná az arcod.
Olyan, hogy mikor felülsz az ágyban, és nyújtózkodsz, elmosolyodsz, aztán pedig vissza huppansz vízszintesbe.
Kimászol az ágyból, még kávéra sincs szükséged ilyenkor. Öleléssel köszönsz az első embernek, akivel találkozol, és nem csak odaköhögsz neki egy álmos "jó reggelt"-et.

Finom reggel, unalmas délelőtt, meghunyászkodó délután, és hűvös este.
Annyira nem hűvös, de mégis hiányzik.. mondjuk egy jó bor, vagy jó társaság, vagy inkább mindkettő : )

Szeretnék én lenni valakinek a napfényíz : )

^^ szépéjt .

: )

Kérek egy mosolyt,
ide a szemembe,
mellé egy táncot,
zenét a fülembe.
Szeretned sem kell,
mert képtelenség,
szép ellenség,
mámorító szemtelenség.
Bolondulok érte,
bezsebeli lelkem.
Nem táncol velem,
elengedi kezem.
Lassan meg fordul,
torkomon hurok szorul.
Ejtek egy könnycseppet,
leomlik a fal,
a barátom maradsz,
mert szeretlek,
és aki igazán szeret,
az enged.



köszönet:)
AfroDZAQM - Sodor a szél


szépéjt ^^

kevés.

Szóval eddig tartott az önfeledt boldogság. 6 nap. Kevés.

Kapd össze magad!
Nehézkesen fog menni, de valószínű valakinek a végén így is, úgyis csalódást kell okoznom. Illetve nem kell, de ez lesz a vége. Érzem, tudom.
Melyik a jobb út?
Ha belekezdek, ezzel megadva az esélyt,
vagy ha bele se kezdek, ezzel elveszítve őt?

Tegyük fel, hogy az első verziót választom. Belebuknék. Olyan lenne, mintha fejjel mennék a falnak, miközben ő nézi. Felesleges és fárasztó.

Ha a másodikat választanám, egy életen át bánnám. Még az is lehet, hogy végképp elvágom magam, és még barát se lehetek.

Kell egy C terv. : D
Bonyolult ez a szeretlek dolog. Mostantól senkinek se fogom mondani ok nélkül, meggondolatlanul, ismeretlenül. Felesleges köröket futok/futunk azzal, hogy valakinek kimondjuk végre, hogy szeretlek. Onnantól kész, pont az ellenkezője lesz. Csak akkor kellene kimondanunk azt, hogy szeretlek, ha már ismerjük az illető minden rezdülését.
Különben az lesz, hogy kimondjuk, választ kapunk. Közben meg elfordulunk egymástól.

Hogy van ez? A szeretet akkor ér valamit, ha értjük is és tiszteljük.

Azzal meg nem kellene játszani kinek mondjuk, hogy szeretlek.

kérdés! válasz?

Jó volt ez a délutáni film. Volt értelme, régi kérdésre válaszolt, mint a legtöbb hasonló stílusú film. Amit szeretsz, sose add fel, küzdj érte, és a végén úgyis te nyersz.
*** Vajon a való világban is így van?
Én nem tudhatom, hiszen én nem is élek a való világban. Szóval én hiába próbálgatok megoldást keresni.
Inkább tőled kérdezem. Te vagy elég erős és kitartó egy ilyen kaliberű kihíváshoz?
Szerintem nem, ne haragudj, de most pesszimistának kell lennem. (fordított pszichológia..ha azt mondom nem tudod megcsinálni, meg fogod : D )
Mellesleg hinni is kell benne.
*** Te miben hiszel?
Csak magamat tudom ismételni.. Szerintem az a legbiztosabb, ha saját magadban hiszel. Nem kell isten, semmi hasonló ahhoz, hogy hinni tudj. Már ha ez tudás kérdése.
Fanatikus kérdésfeltevő vagyok. Imádok kérdezni. Ha nincs rá rendes válasz, imádom boncolgatni darabjaira, míg valami teljesen más témához lyukadok ki.
*** Ez normális?
Erre tudom a pontos választ. Valakinek igen, másoknak nem. Sőt, már-már a skizofrénia felé hajlik.
Kedvenc kérdésem, amire sosem kapok választ, az titok, de szerintem aki jól ismer, tudja nagyon jól miről beszélek.
Ezzel csak annyi a problémám hogy mégis minek van akkor? Vagy én minek kérdezem? Vagy ő miért nem válaszol?!
Na jó, mára elég volt a válaszolatlan kérdésekből.


szépéjt : )

első.

Kicsit hosszadalmas, és fárasztó töprengés eredménye ez a blog. Igazából a miért-je még mindig titok számomra, egyszerűen csak valamilyen belső késztetést éreztem.
Ez elég indok nem? : ) Talán. Most ne kezdjünk ezen filozofálni.

Hétvégén megtaláltam egy rég elvesztett levelet, aminek úgy örültem, mint mostanában semmi/senki másnak. Azt hiszem visszakaptam, amit elvesztettem, ami elkeveredett. Mintha újra saját magam lennék. Ugyanaz az életvidám,kedves,buta és naiv gyerek, mint 2 éve.

És végre jön a nyár. : ) Szerelmes leszek belé, és vele is maradok. Soha többé nem lesz tél. Nem engedem, mert akkor mindenki olyan szomorú lesz, és én sem tudok életem végéig másokat vidítani..Báár ha jobban belegondolok nekem ez a dolgom. Mint a szuperhősnek menteni az életeket, vagy a tündéreknek meséket faragni.

Elmúlt pár hónapban túl sokat törtem a fejem. Most kicsit le fogok állni. Takarékra veszem magam, és csak élvezem a helyzetet.
Az összeset. Ameddig és ahogyan lehet.

szépéjt :)