?

Egy ihlettelen, kérdőjelekből összerakott lélek lebeg a fejem felett.

Nem látom, csak érzem. Kopogtat a koponyámon, üzenget az elmémnek, hőhullámokat küld a szívemre.
Felnézek, hátha egyszer bemutatkozik nekem, ki is ő valójában. Sosem látom.


Az eget látom mindig, néha a kék eget, néha a nap világít a szemembe, aztán a csillagok.
Valamikor eső csepp gördül végig arcomon, akár egy könnycsepp. Nem sírok, csak emlékezem.
Mosoly görbül a számra, amit aztán a hópelyhek takarnak el. A hidegtől vacogok, lilába borulnak rózsaszín ajkaim, és jégcsappá fagy a kíváncsiságom.

Mikor jön újra a nyár?
Hiszen még el sem köszönt... Nem szeretek búcsúzkodni, főleg nem attól a nyártól, amibe beleszerettem.
Melegíts még, tudom, hogy most világgá mész, de nekem még szükségem van rád.


^^ gyönyörűséges vágyakat, édes álmokat.