Jobb ha nem beszél a száj.. Ezért inkább írom, gondolataimat diktálom.
Most valahogy szebb, nemde? Mármint a gondolat, az érzés, ahogy működik az elme. Olyat ad, amit senki/semmi más nem tud, szinte szerelmesnek érzem magam a daltól.
Szinte.. : )
Érzékelem, tapasztalom az újat, vagyis az újrát. Nehezen lehet megfogalmazni mi tombol, cikáz bennem akár az őszi szél. Oda, s vissza. Aztán megint oda, de vissza már nem jön.
Egy érzésekkel, melegséggel, és boldogsággal teli 4 perc, és az a ráadás 12 másodperc, amitől aztán kellemesen kiráz a hideg, végig futnak a pillangók a hátamon.
Köszönet ezért a Punnany Massif -nak és Takács Esztinek : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése