Nem telt el óra, hogy ne gondoljak arra a végtelenre.
Folyton zúgott a fülemben a hangja, s amikor lefeküdtem fáradtan, kialvatlanul, az első dolog, ami megláttam a csukott szemem mögött, az a kék szempár volt. Az övé.
Az öreg hajó mosolya, a fáradt test szerelme, a hatalmas hullámzó kék. Minden együtt. Meg volt benne a jó és a rossz együtt. Féltés, és közöny; baráti érdeklődés, és valami hihetetlen túlfűtött vágy.
Beleégett az egész a fejembe, talán a szívembe is. De az a legfontosabb, hogy nem bánom. Elvarázsolta azt a hétvégét, a városból semmit sem láttam. Mégis olyan vigyorral hagytam el Őt és mindenséget.
Majd erre is építkezhetek, s tanulhatok belőle. Minden rendben lesz velem ígérem. Nem felejtem, csak szép emlékké alakítom.
Szeretlek benneteket srácok, hogy mellettem álltok mindig. Imádat a buksitokra.
szevasz tavasz, aliz most inkább rajzol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése