mit írhatnék?
hogy szép Buda, meg hogy szép volt a tűzijáték?
vagy hogy boldog vagyok?
talán az vagyok, mert megint új vizekre kavarodtam. talán nem, mert ugyanaz az ember maradtam ettől még. ugyanazokkal a sebekkel, ugyanazokkal a sérelmekkel. semmi különbség.
többet iszok. talán ez a más.
nem eszek, mert minek. esténként bőven elég bedúrni a tejfölös rizspufit az arcomba.
nem vagy velem.
régen szóltam már hozzád D. -nem fogok, csak gondolok- régen szóltam akárkihez itt.
egyáltalán hall engem valaki?
kívülről már megint minden rendben van. belül megint rohad a lelkem.
lassan kezd büdös lenni, és azt már hiába takargatja a bájos vigyor.
nincs bennem történet.
talán egy utolsó utáni; megint álmodtam:
ültem az iskola padban, közben hevesen írtam, amit a tanár diktált. a grafit szinte elvágta a papírt maga alatt. mindig is véstem a ceruzát.
amikor épp nem mondott semmit a tanár, én csak kopogtam a ceruzámmal. felnéztem és egy te ültél velem szemben. bordó pulcsiban. rám mosolyogtál, és hozzám dobtál egy papírgalacsint.
a tanár morcosan felém fordult, és kérte csendes vékony hangon:
-add ide, kérlek.
-NEM- üvöltöttem, és sírva fakadtam. kiszaladtam a teremből, át a folyosón, ki az esőbe.
hazáig rohantam a zuhogásba. senki sem állt az utamba, és én mindegyik pocsolyán átgázoltam. otthon voltam, csurom vizesen, zihálva. elővettem a papírgalacsint, kibontottam, és akkor vettem észre:
tintával írtál.
elmosott mindent az eső.
felriadtam, és én lettem az eső.
Hiányzol.
szevasz tavasz, alzi voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése