Az emberek olyan furák tudnak lenni.
Persze köztük én is.
Észre sem veszed, mikor a másik segítségért kiált a szakadék szélén. Csak a puffanást hallod meg, mikor fáradt teste földet ér.
Elgondolkozol a szirten állva, hogy mi lett volna, ha meghallod a sikolyt, ha időben nyújtod a kezed. Talán most nem emésztene a bűntudat, talán most büszke lehetnél magadra.
Eszedbe jut, akit hagytál lezuhanni, Ő segített ki téged a zűrzavarból.
A gravitáció nagy úr, magához húz, nem ereszt sosem. Néha kicsit esel, néha pedig már a csontod törik.
Bocsánatot kérek, hogy hagytalak csak így a porba hullni.
Mindigis felnéztem rád, te vagy a bátyám, te vagy az én szuperhősöm. Te mindig itt leszel mellettem a bajban.
Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer majd te kérsz tőlem vigasztalást. Talán ezért nem hallottam meg a kétségbe esett kiabálást.
szép álmokat : )
^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése