2012. február 17., péntek

whiteness

Hófehér.
Hófehér minden, mi kedves a szívnek.
Pont ilyen fehérnek érzem magam. Akkor jövök, mikor senki sem vár már. Elborítom a lelkeket, eltakarom a szíveket. Feledésbe marad minden mi jó, mi fáj.. minden, ami ábránd.
Belefeszül a tüdőd, megremeg a vállad, csontjaid vacognak. 

Félek, hogy túl sok vagyok csöpp felednek. 
Félek, de jó, hogy megszerettelek
Talán csak véletlen érzem, hogy közös az elme, hogy közös a gond. Talán bajomkodás lesz, talán csak pár hónapig, talán holnapig. Régóta vártam. Félelmetes, hogy egyáltalán átélem. Szükségem volt rád, hogy rájöjjek a saját kis hibáimra, hogy rájöjjek mennyivel többet érek mint amennyire gondoltam. 


Akarok egy vödör narancsot és egy beszélgetőpartnert. Most.



szevasz tavasz [bár itt lennél], aliz voltam: )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése