2010. december 28., kedd

ragasztó

Hány féle ragasztó van?
Most így hirtelen eszembe jut a blutek, a pillanat ragasztó, a stift, ami sosem ragad, cellux, szigszalag, technocol. Talán ennyi.
Mindenféle tárgyat megjavítanak, boldoggá tehetik az embert. Főleg, ha fontos az a tárgy.
Van még egy fajta ragasztó féleség, amit most az elmúlt pár napban ismertem meg. Furcsa, mert jó illatú, tényleg ragad, és szép zöldes kék szeme van. : )

Annyi kicsi szívet és lelket igyekeztem megragasztani, de az enyémmel nem sűrűn foglalkoztam.
Miért is? Úgy gondoltam van még időm itt barkácsolni, meg pepecselni vele. Aztán rájöttem, hogy hiába csinálnám most, én nem tudnám megjavítani. Nem értek hozzá. A sajátomhoz legalábbis nem igazán.
Már akkor rájöttem, hogy ez bizony más dolga..de kié?
Azok az állandó buta kérdések, és hülyeségek amik a fejembe mászkálnak. Fel tudnának falni belülről.

De amennyire meg akartam találni annyira nem sikerült. Hagytam, már őszintén szólva jobbnak láttam, ha senki se nyúlkál, mert csak még jobban összetörik, amit nem kéne.
Aztán csak úgy valahonnan elő került a ragasztóm.
Anyukám szokta erre azt mondani, hogy égből pottyant mese. Mint régen a tv-be..(egyszer az én rajzaimat is kivagdosták és mesét csináltak belőle. Irtó büszke voltam : ) )


Tény hogy mostmár nem kell se keresnem, se félnem. Azt hiszem ez mostmár így marad.




szevasz tavasz, aliz voltam: )

2010. december 22., szerda

Amikor távol vagyunk a szeretett lénytől, minden járókelő őrá emlékeztet.
Paulo Coelho




Nincs mit mondanom, küszködök ezzel is.

2010. december 18., szombat

a lufi

Mikor a kislány megszületett, édesanyja egy lufit kötött vékonyka, kis csuklójára. Állítása szerint, a leányzónak szüksége lesz a lufira, hogy az őrangyala megtalálja őt időben, hiszen olyan kis apró még. Minél több ember vigyáz rá, annál tovább fog boldogan élni.

Talán tényleg igaza volt. Egy lufit meg lehet tölteni ezernyi dologgal, vízzel, levegővel, héliummal..szeretettel(?).. vagy csak felfújjuk épp, és engedjük elszállni, aztán újra és újra eljátszani ezt vele.
A kislány ahogy nőtt, egyre több mindennel kellett szembesülnie. A lufiját lassan jobban féltette, mint saját testi és lelki épségét. Lufi számára olyan volt, mint egy képzeletbeli barát. Játszott vele, minden fontos eseménynél ott volt vele.
Amikor először mászott fel a szekrény tetejére, amikor már a játszótéren futkorászott, első napjánál az iskolában, amikor az első csókját kapta, és amikor betöltötte a tizennyolcat. Ám, ahogy nőtt a- már nem is olyan- kicsi leányzó, úgy nőttek a problémák, és a baráti kör is.
Lufi lassan, már csak egy felesleges gyerekes dolognak számított, így a lány levágta a csuklójáról. Ugyan ki hinne abban, hogy a lufi miatt nem esik bántódása? Van elég barátja, és ismerőse ahhoz, hogy mindig biztonságban tudhassa magát. Hisz ők is vigyáznak rá.
Elengedte a lufit, és ebben a pillanatban, mintha keresztül száguldott volna elméjén és testén egy lélek. Összeesett, bőrére hó tapadt, szíve meghasadt. Szuszogását még látni lehetett, arcát sűrű pára borította. Szemeit lecsukta, ám fényük sosem tért vissza.
Amikor a lány észhez tért, saját ágyában feküdt, halványan emlékezett mi történt. Egy pillanatig csak álomnak hitte, aztán meglátta csupasz csuklóját. A lufi sehol. Már nagyon messze jár, valahol a menny és a végestelen kék ég határán.
Teltek múltak az évek, a lány közel sem volt ugyanaz az ember. Barátai elhagyták, egy pár új ember lépett be az életébe, de nem igazán számottevő egyéniségek. Mindegyiknek elmesélte a történetet a lufiról, de úgy mintha ő már bizony túl lenne az egészen. Mintha felnőtt volna a tényhez. Félt az igazságtól, hogy miatta van az egész. Nem szabadott volna másra hallgatnia.
Csak a szívére.



szevasz tavasz, aliz voltam. : )

2010. december 8., szerda

sebaj tóbiás.

Van egy saját rajzfilmhős barátom.

Szeretlek tényleg, nálad kevés boldogítóbb dolog van az életben.
Már kezdem azt hinni néha, hogy azon a bizonyos váron belül voltál már első beszélgetésünk óta.
Furcsa volt veled először találkozni, furcsa volt látni, hogy valaki tényleg olyan rajongással vesz körül, és tényleg annyira igyekszik jó lenni nekem.

De vajon valóban ilyen vagy?

Őszinte vagy, megmondod a tutit, hogy mi a mai műsor. Meg hogy mi az ami nem az.
Ezt szeretem, de vajon ugyanaz az ember maradsz, ha még messzebb kerülök, ugyanúgy fogsz keresni, ugyanúgy kapom majd a világháborús(VH) sms-eket?
Remélem így lesz, hiszen ígértél egy beszélő fényképezőgépet, igaz nem a te kezedből szedtem ki. De tudom, hogy megígérted, hogy lesz, akárhogy is, de lesz.
Te vagy aki tartja bennem a lelket, hogy sose adjam fel, szinte már a helyébe lépsz, és úgy érzem, a csillagokról már nem Ő hanem Te jutsz eszembe.

Vajon miért?!

Hát mert nem engedtél írni, ott a sátorban, augusztus este : ) Csak vigyorogni tudtam, egy negatív érzés nem hagyhatta el husi fejemet. Sok energia kell ahhoz, hogy ne gondoljak egy órában rá, te ezt kisujjadból kirázod, egyszerűen nem hagysz gondolkodni, és ez az ami miatt a legjobban szeretlek. Vigyáztál rám, legjobb pár napom volt a Balatonon. Vissza akarom kapni, most rögtön.

Remélem végre olyan bejegyzést írtam, amit eddig is vártál. Mindig mondod, hogy írjak,írjak, de ha egyszerűen épp nincs miről, nem tudok. Most van, mert nagyon hiányzol, de telefonálni nem akarok, mert tudom, hogy könnyes szemmel tenném le, és szitkozódnék még pár sort, hogy miért vagyok itt..


szevasz tavasz, aliz voltam. : )

2010. december 7., kedd

rajzfilm

Ez csak egy rajzfilm, ilyen nem létezik, csak a képzeletünkben..

Dehogyisnem. Teljesen magávalragadó a történet.
Egy kislány, akinek nincsenek barátai, és egy öregember, aki barátok nélkül élte le életét.
Azt hiszem Max saját magát látta a kislányban, ezért voltak rohamai, minden egyes levél elolvasása után. A kislány tudattalanul bár, de írásaival, az öregember sorsát, valahogy jobbá tette. Mary levelei előhozták Max-ből a régi sérelmeket, a bántásokat, hogy valójában elméje sem ép. Bár nagyon sok lehetőségük lett volna találkozni, mégis, valamiért soruk úgy hozta, hogy valami másra költsék azt a pénzt, és később nagyon bánják meg. Mily furcsa.
Megbántani nagyon könnyű valakit, megbocsájtani nehezebb, és időigényes procedúra. Igaz, barátoknál így működik ez. Vagy talán mégsem. Ha már közeleg a vég, akkor jövünk rá, mennyire fontos a másik személy az életünkben, és már késő lesz időt és pénzt költeni a találkozásra.
Az ember van, hogy olyan embert választ legjobb barátjának, akivel talán alig találkozik, viszont sokat beszélnek, szinte érzik egymást. Talán igaz az a mondás, mint: Két testben, egy lélek.
Mi történik azután, hogy elveszítjük lelkünk felét?
Fogja más pótolni?
Lehetünk még ugyanazok a kislányok és kisfiúk Csodaországon kívül is?

Valaki igazán válaszolhatna :\

Nem hiszem, hogy bármi is pótolható ebben a világban. Részben esetleg. Hiszen egy idő után, lelkünk is megnyugszik egy kicsikét.
Szívünk legmélyén pedig mosolyogva könnyezünk, mikor meglátjuk a zsebében a képünket.

Köszönöm Mary & Max című film alkotóinak, hogy sosem fogom elfelejteni ki volt a legjobb barátom, és hogy mennyi mindent köszönhetek neki.



szevasz tavasz, aliz voltam.

2010. december 4., szombat

péntek a.k.a. senki más

Víz csorog végig a hátamon, hallom jött valaki.
Hálló! Ne, Ne gyere be!
Ú bocs.
Észrevetted már, mennyi gondolatot előhoz a hajmosás? Ez annyira abszurd. Ki az a bolond, aki hajmosás közben is gondolkozik?
Hát én. Ki más?
Már a meleg törölközőt tekerem magamra, mikor feleszmélek. Tényleg egyedül terveztem a péntek estémet?
Nem is válaszolok, szerintem érzed feltevés súlyát. Igazából már csak dacból készülődtem azt hiszem, nem sok kedvem volt bemenni egy olyan helyre, ahol imádom a zenét, de csupa ismeretlen, vagy épp elérhetetlen arc vigyorog.

Félek a bohócoktól. Megijedtem, mikor beléptem az ajtón. Egy ismerős szempár, aki még mindig ugyanazért utál. Mert nem ismer.
Leültem a pulthoz, kikértem a kólám, és azt szürcsöltem, miközben lábaimban éreztem a dallamot. Az első koncertnek vége lett. Én még mindig csak mosolygok az összes emberre, várom a következő fellépő bandát. Nincs senki körülöttem, mellőlem egy nem várt hang szól:
Élvezted kicsi lány?
Csak egy mosollyal válaszoltam, de valahogy sikerült belekavarodni a beszélgetésbe. A legkülönlegesebb boldog szülinapi kívánságot kaptam meg ettől a fiútól, az énekestől.

Csörög a telefon, nagybátyám az. A második ember aki gondolt rám. Sietek, csodálkozva néz, miért voltam én egyedül koncerten?
Lényegtelen, menjünk bulizni! Csak egyszer leszel 18 éves, és mi most azt kicsit előre megtáncoltatjuk.
Mikor beértünk a helyre, már éreztem azt hiszem, hogy ma még történni fog valami világraszóló esemény.
Életemben először működött a megérzésem. Találkoztam jó pár ismerőssel tény, de amikor vele találkoztam, az volt az igazán meglepő.
Megláttam, és odarohantam hozzá, pedig emlékszem, mennyire utáltam kislányként. Mindig bántott, de jó pár év elteltével viszont jó barátok lettünk. Kevés fiút láttam, aki bevállalja a bocsánatkérést. Konkrétan ő az egyetlen.
Elmentünk, meghívott inni, de nem kértem, inkább csak úgy beszélni volt kedvem, mókázni.
Szeretem, mert következmény nélkül megölelhetem. Letörölhetetlen mosolya van, akárcsak nekem.
Aztán olyat mondott, amit soha többé nem felejtek el:
Köszönöm, hogy mindig mosolyogsz rám, husi.

Rajta kívül egyetlen ember volt képes ezt megköszönni nekem, ugyanígy.
Ez volt a legszebb ajándék, két év veszteség után.




szevasz tavasz, aliz voltam.

2010. november 30., kedd

küszöb

Ácsingózok a küszöbön, átcserélem a pólómat. Már megint fordítva vettem fel.
Ezer kis színes figura jelzi elejét, mégis eltévesztem, melyik az eleje. Ebből látszik mennyire nem figyelek a külső dolgokra, amik körbe vesznek.

Nem érzem az ingereket, amiket felém küldenek, kicsit bezárkóztam, mégis boldognak érzem magam.
Fáradt vagyok, mégis pörgök.
Sajnos tudom is, minek a jele ez. Egy teljes évvel lettem öregebb, legjobb barátom nélkül leszek nagykorú. Kevésbé fájnak az emlékek. Új emberek vesznek körbe, kikre csak mosolyogni tudok. Soha nem akarom, hogy sajnáljanak, csak szeressenek, mint Alizt. Szeressenek saját magamért. A kislányért aki bennem él. : )
Olyan mintha semmi sem változott volna születésem óta, mégis ha jobban belegondolok minden.
Megmaradtak álmaim, elvesztek a lehetőségek, és lassan mindenki csak egy kopott emlékké formálódik körülöttem. Új embereknek köszönhetem új életem, új életfelfogásom, és bátorságom mindenhez. A rosszaknak köszönhetem a tapasztalatot, a naiv rózsaszín ködös estéket, amikbe igazán belehabarodtam.

Megígértem, ha 18 leszek, megcsináltatom a világunkhoz a belépőt. Így is lesz, ott fog ékeskedni rajtam, mindennap büszke leszek rá, ránk. Végre megint magam mellett érezhetlek teljességedben.

Veszettül hiányzol : )



szevasz tavasz, aliz voltam.

2010. november 29., hétfő

cseresznyéből meggy

A bácsi elveti a magokat, óvatosan szórja a meleg és dús, fekete földbe. Temetésen születik újjá a világ.
Új élet születik, éveken át növekszik a kis palánta. Abból aztán gyönge fás szár lesz, majd ölelgetni való törzs. Ahogy neki dőlsz a zöld lombú cseresznyefának, érzed a bogarak suttogását, a napfény ízét, ahogy a szél simogat.
Tavasszal virágba borul, aztán milliónyi cseresznyeszem, párban csüng le ágairól.
Milyen szép, egyszerűsége elragadó. Rózsaszín virágokból, parányi lédús, piros gömböcskék lesznek.
A kislány, akinek nagyapja a fát ültette, imádott ott ülni, és csak nézni. Belemerült az emlékeibe, fára mászott, és cseresznyét szedett. Mielőtt megette, mindig a fülére rakta, és úgy forgott a dombtetőn. Az egyik szemet megette a másik ott maradt egyedül.

'Szegény olyan magányos lehet így' - gondolta.

Tényleg az volt. Cseresznyeszemből, így lett savanyú meggy.
Összekeverjük a dolgokat.
Nem is gondolná az ember, mennyire fontos, hogy legyen párja a cseresznyének.
Egy szem cseresznye semmire sem megy. Még elültetni sem érdemes egyetlen apró magot. Egymással diskurálnak, együtt napoznak, együtt csücsülnek a kislány fülén, és együtt forognak a világgal.
Cseresznye páros gyümölcs, vagy mindkettőt eszed meg, vagy egyiket sem. Ne válaszd szét őket, csak mert az egyik kisebb, vagy éppen a madarak összecsipkedték.
A természet nem véletlen hagyta őket együtt. : )


szevasz tavasz, aliz voltam.
várok rád : )

a hónap zenéje: Norba - Bakancslista

2010. november 25., csütörtök

utálom.

Becsukom a szemem, kezeimet hallókáimra szorítom.
Forgok a szoba közepén. Erősen szédülök, de legalább így nem hallom.

Belefojtanak a mély vízbe, mikor így szólnak egymáshoz. Mintha szálanként tépnék ki barnás hajamat minden egyes pohár töréssel.

Nem akarom hallgatni, se elemezni, nem akarom egyiket se védeni, nem akarom egyiket sem jobban szeretni.

Én csak a gyerekük akarok maradni. Mindkettőnek.

Nem akarom, hogy végleg széthulljon minden körülöttem. Nem akarom, hogy eltűnjön, amibe belenőttem.
Kompromisszumot kötni nem lehet, elválni nem lehet, szeretni nem lehet.




szevasz tavasz, aliz voltam.

2010. november 22., hétfő

azt

Nem is érdekel.

Van elég, aki számít, és fontos.
Van elég, aki velem együtt fáj, és mosolyog.
Van aki, olvas a fejemben, van aki olvas a szemeimben, van aki egy ölelésemért ölni tudna, van aki pacsiért fut, és van aki elhív, még ha tudja is, hogy nem mehetek.

Vannak ők és vagy te. Most végleg eltávolodtál a "tőlük" : )

" önzetlenül adj életjeleket "


Hát ez most nem jött össze, de én megyek tovább, szállok tovább nélküled. Csak ne sírj, ha már mindenkit megbántottál.

lennék én madár

Egyetlen egy ember sem okozott még ekkora csalódást. Pont neked kellett elsőnek lenned.. ??


Erre is sor került.
Engem őszintén szólva zavar. Mintha taszítanálak téged.
Vagy nem vagy már rám kíváncsi, vagy csak egész egyszerűen meguntál.

Megértem.
Közölhetnéd.

Remélem tudod, hogy én nem foglak követni a szeretetemmel.
Ez világos, és érthető jel volt. Tehát békén hagylak.

Utáltam a mai napot, gyere vissza hétvége. :\

Repüljünk szárnyas pónikon, porszívózzunk szivárványt, gondoljuk át az egész világot, bolonduljunk meg a fényektől, öleljük át a tavaszt, csókolgassuk a nyarat, menjünk délre, és süttessük a hasunkat!
Igyunk limonádét, fújjunk lufikat, fessünk a falakra, állítsunk sátrat, és együnk müzlit pohárból!
Beszéljük meg, milyen szép dolog a szerelem/hiány, mondjuk ki, amit a másik hallani akar, és hazudjunk kedvesen, csakhogy nyugodtan üljünk a vonaton, hazafelé a Balatonról.

Legyünk végre madarak.
Csakhogy ne kelljen azt az egy csalódást újra átélnem.




szevasz tavasz, aliz voltam : )

2010. november 21., vasárnap

diskurzus

*támdárámdárárám támdibumdibábám

- nyomaasd nekiii ! : D

*nyekk

- most elrontottam maittad : \
- bocsii, kezd újra..

*támi dámi bum hábi mábi dum

- ez annyira tetszik *.*

*nyeek

- most miért kellett megint beleszólni ?!
- nem tudom, bocsánat, tényleg nem akartam, csak tetszel.. izééé tetszik. ^^
- o_o
- most miért nézel így ?
- semmi, azt hiszem félre hallottam : )
- mit?
- ajj mindegy, játszok valami mást.

*táráám dábidubiii rárám

Gondolja magába: " kussolni kéne, ugye? "

*nyeeek

- hát én ezt nem hiszem el ! miért kell annyira nézni ?!
- neked minden baj? : D
- igen, mert nem hagysz művészkedni, ellopod a buta fejem. : O
- dájó : $
- hát nem igazán : D
- nekem az : )tudom, hogy neked nem, de nem érdekel ! legyél durcás !
- nem tudok. abban is megzavarnál.
- na ez most egy vallomás akart lenni?
- nem, csak megismételtem, amit félrehallottam.
- hogy mit ?
- amit mondtál.
- nem mondtam semmit sem.
- akkor menj már innen...


olyan furcsák vagyunk mi emberek. : )

szevasz tavasz, aliz voltam.

2010. november 9., kedd

ajándék nyárról



Meseszép a rajz, tetszik a kis torony, pont olyan kis ferde, és esetlen mint én.
Igazán férfiasan csúnyán írsz, mégis tetszik, mert olyat írtál, ami nekem nagyon fontos.
Amilyen a kézírásod, el se hiszem, hogy tudsz ilyen szépet rajzolni. Főleg olyat, amit igazából nem is szeretsz, de értem ezt is megcsináltad.
Ahogy azt is, hogy küldessz nekem valami kedveset.
Azon gondolkodom, vajon, hogyan tudnám meghálálni, hogy ilyen sokat törődsz velem. Majdcsak sikerül valamit...


Köszönöm szépen, hogy vagy Eperföldi : )

2010. november 8., hétfő

megjegyzésnek szántam.

Minden egyes szívdobbanás egyre nehezebb, egyre lassabb, egyre zavarosabb, egyre több szürke tényező nyomja.
Az egyiket várom.
A másik hiányzik.
Ő éppen megbántott, tőle hiányzik a megértés.
Te nem figyelsz rám.
Te hátam mögött susmutolsz.
Ők meg csak veszekednek.

Nem bírja el a csöppnyi lelkem ezt a sok mindent. Széthullik minden darabjaira.
Már azt sem tudom, hogy hol volt a helyük.
Puzzle-ként kár őket összerakni, hiszen ezek szép emlékek, de más-más embertől. Nem kapcsolódnak egymáshoz. Csak hozzád.
Ne hagyd, hogy ezek miatt semmilyennek, üresnek érezd magad. Ne hagyd, hogy elússzon a lelked miattuk egy olyan szigetre, ahol se pálmafák, se napsütés nincs.
Inkább ápolgasd új emlékekkel, új emberekkel, és a többi emléket csak tedd el egy dobozba.
Ásd el, olyan mélyre, hogy még magad se találd meg, mikor keresnéd őket.

Én így teszek, hogy mosolyogni tudjak.


szevasz tavasz, aliz voltam : )

2010. november 4., csütörtök

betegség.

Tegnap, pont ezért nem tudtam írni. Inkább csak bambultam a monitor előtt, kedveskéimmel beszélgettem, Veled is.

Mondhatni, csak Veled.
Ahogy a betegség megfertőzi testem, úgy fertőzöl meg te is. Tetőtől talpig kevesebbnek érzem magam, mégis egy ponton úgy érzem, sokkal több vagyok. Emellett eltörpülnek, azok a kis apró hiányosságok.
Köhögök, mint aki születésétől fogva, dohányfüstbe merülve élne. Nem bírom abba hagyni.
Fájdalmat érzek a torkomban, a tüdőmben, és a fejemet csak úgy, szétfeszíti az értelem.

Bolondnak érzem magam.

Nem akarok fájdalmat érezni, mégis olyan jól esik. Ettől érzem, hogy igazán élő, emberi lény vagyok. Hogy fáj.
Ha nem fájna, nem tudnám, milyen érzés boldognak lenni, nem tudnám, milyen jó is, ha valaki megölel. Ha az életemben csak boldogság venne körül, észre se venném mi az. Talán még a jelentését is megkérdőjelezném.
Fájdalomnak, szomorúságnak, és elveszettségnek, minden negatív jelzőnek megvan a saját értelme. Ha nem lennének, nem tudnánk igazán szeretni. Lehetetlen lenne. Hiszen honnan tudod, hogy ami jó, az jó, ha nem ismered a rosszat?

Egy szimpla mosollyal szebbé teheted a világomat. Ahogy vigyorgödröket látod, ahogy én látlak téged, ahogy te érzel, és én gondollak magam mellett. Pont így.
Mesében érzem magam, még így is, hogy szörnyen fáj és hasogat.


szevasz tavasz, aliz voltam : )

2010. november 3., szerda

gyermek

Fél egy múlt, a nap eddig sütött. Nem baj remélem azért még kibújik a felhők mögül.


Hallom, hogy labdázik, csapkodja a falhoz. Talán a labdán tölti ki a dühét, hogy nem nézheti a filmjét. Hirtelen, mintha saját fejében, már levezetett volna valamit, megkérdezi:
" Aliz, az mit jelent hogy magányos? "

Először próbálok úgy csinálni, mintha nem tudnék válaszolni. De elkezd szenvedni, de Aliz, Aliz, mi aaaaz?! Te tudod mi az?
Nem hazudhatok neki, lehet, hogy egy kedves kis hazugságtól az élete máshogy fog folyni. Inkább válaszoltam.
" Az, amikor egyes egyedül vagy. "

Érdekes módon nem mondott erre semmit. Megértette? Kétlem. Hiszen még csak 6 éves. Nem hiszem, hogy saját magától tette fel ezt a kérdést.
Gyerek még, remélem időben rájön, mit jelent, és kerülni fogja. : ) Nagyon nagy ívben.

Ma még jelentkezem, addig is napsütéses szép napot : )

2010. október 31., vasárnap

ott.

Már azt hittem, hogy soha többé nem engeded, hogy célkeresztben álljak.
Most mégis itt vagyok, ott helyett.
Vörös és fehér karikák tekerednek csuklóm körül, leszorítanak. Minél jobban akarok kitörni, annál jobban tartanak vissza tőled. Látlak, de valami eltakarja az arcodat, nem látom azt az arc kifejezést.
Könnybe lábadt szemmel nézek feléd. Pont olyan, mint a nyári zápor a zöld rétre. De hol van a szivárvány?
Fordulj vissza felém, és meglátod.
Magad körül forogsz, élvezed, hogy szédülsz, hogy sodródsz. Elképzeled, milyen lenne, ha ott lennék. Legszívesebben a kezemet fognád, butaságokat súgnál a fülembe, mosolyt varázsolnál az arcomra.
Lehajtott fejjel várom, hogy a célkeresztből valaki ki szabadítson.
Aki megtehetné, az pont te vagy. És te fogod rám azt a nyilat. El akarsz fojtani minden érzést, minden gondolatot, ugyanúgy, ahogy én is.

Zsebemre nézek, te odajössz, és kiveszed azt a levelet, amit még te írtál. A csuklómról a kötelek leszakadnak, kezedből kiesik az íj. Zsebedbe nyúlok, ahonnan egy rajzot veszek ki. Felnézek rád, és csak annyit mondok: ott akarok lenni.

Felkeltem, megzavarodtam.


szevasz tavasz, aliz voltam : )

2010. október 24., vasárnap

válasz levél.

Képtelenség.
Nem tudok írni.
Csak villog a kurzorom, és a gondolatok elhagyják elmémet.
Mi történhetett?
Senki sem írt rólam hasonlót, kicsit összezavarodtam, és boldog is vagyok.
Mégis ott motoszkál bennem valami.

Érzem, hogy nincs rá esély, mégis húz.

El, el a mélybe. De imádom. ( :


szevasz tavasz, aliz voltam : )

2010. október 22., péntek

bolondulásig : )

Pár hónapig, nem mertem kézbe venni, olyan törékenynek, és fájónak tűnt.
Haragosan ordított rám a Nap, vedd már fel, gyerünk, játszd el rajta.
Nem kell kottát keresned hozzá, nem kell semmiféle leírás, csak a lelkedből jöjjön. Zúgjon hangosan a teste, húrjai zengjenek ujjaid alatt.
Hunyd le szemed.

Érezd.
A hangját, a benne lévő emberi mivoltot. A szeretetet, és törődést, ahogy combodhoz simul. Minden rezdülését, ahogy adja ki magából az erőt, a te kezeid közé.
Megbolondít téged, amennyire nem akartál vele lenni, oly annyira húz most magához. Szívedhez szól, minden egyes pengetésnél. Egyéniséggé varázsol, miközben csak élvezed a zenét, ahogy süt a nap, vagy kopog az eső a párkányon. Ahogy a fű simogat, és ahogy a hó ropog a talpad alatt.

Bonyolult szerkezet, ha túl sokat nyúzod elpattan egy húr, és megszakad a szíve. De ki tud ellenállni egy ilyen csábító formának, egy ilyen dallamnak?
Jóformán senki sem. Kézről kézre jár a szobában, rosszalló tekintettel nézel mindenkire, aki csak megérinti. Nem veszi észre senki, neked mit is jelent valójában a hangszered.
Butaság, de beleszerettél.


szevasz tavasz, aliz voltam : )

2010. október 19., kedd

álom, vagy valóság?

Együtt akarom eldönteni veled, veletek. Vajon az álmaim a valóság, vagy a valóság csupán egy rossz álom, melyből egyszer felkelek, és minden újra szép lesz? Lehetséges, hogy a legjobb barátom még mindig követ, és ezért maradtam itt? Mi történhetett?

Várok. Egy jelre kellene hagyatkoznom. De néha ez a valóság is csak álomnak tűnik, mikor meglátlak a busznál, vagy mikor megölelgetsz. Ki tudja, talán csak egy álom vagy.

Szerelmes vagyok ebbe az egész gyermeki tudatlanságba. Imádom, ahogy simogat, ahogy betakar, ha fázom, beleszerettem az összes elsuttogott szavába. Kívánom, hogy még ringasson, ezen a végtelen óceánon, akarom, hogy fogja még a kezem, és lóbáljuk a cipólábainkat a hídról.
Hogy jóérzést hagyjon csöppnyi bucifejembe. Hogy megmutassa végtelen tekintetében a csodát.
És hogy végül ezt a titkot megfejtve, mosollyal intsek búcsút az álmoknak, és a valóságnak.


szevasz tavasz, aliz voltam ^^

2010. október 18., hétfő

maj(d)szól

Eperföldön hullámokat kóstolok, a csillagokon bambulok, félre tekintek.
Nevetés és könnyek elegyéből lesz a legszebb szivárvány. Felporszívózom a színes csíkjait, szellő fújja gondolataimat, aztán összekócolja azokat.
Hol tartottam? Hova tartottam? Már nem tudom, de nem is lényeges, itt az ősz. Mostmár késő elmédre támaszkodni, aludnod kell. Pihend ki magad, takarózz be jól.
Bújj be a legvastagabb takaró alá. Védelme határtalan, puhasága akár a felhőké, eltakarja arcodat. Nem láthat, nem bánthat téged senki.
Csak a tél.
Jön, nagy robajjal, hideg, süvítő széllel. Még a takaró alatt is megborzongsz, kiver a víz. Libabőr fut végig a combodon, és hátadon. Egész tested megremeg. Takaró lassan hideg lesz, a nyitott ablakodnál.
Előbújnak ágyam alól a régi sérelmek, akárcsak a szörnyek esténként. Fárasztóan hangzik a kedvenc zeném, könnybe lábad a szemem egy szép idegen mosolyától.
Kibújok a szobámból, pedig még messze a tavasz. A nappaliban lampionok, karácsonyfa és rajtam mégis fekete ruha. Gyászba borul a táj fehérségével, köszönti barátomat, és engem a bűvös számmal. Újabb év köszönt majd be, s az előzőnek a vasútállomáson intek búcsút. Szögre akasztom amit sosem akarok elfelejteni belőle, aztán vissza alszom, míg a napfény nem rugdos ki helyemről. Tavaszi illatok, érzések, hiányoztok, de még így is boldogság van kicsiny lelkembe.
Gyorsabban van vége a napnak, Lassabban telnek az éjszakák. Mégis álmatlanságban szenvedek. Álmodnék rólad, rólunk, mókásat, és függetlent. Olyan szerelmeset. : )


szevasz tavasz, aliz voltam ^^

2010. október 13., szerda

a legutolsó bejegyzés, amit törölnék az életemből

Most megteszem.

Kényszerítettnek érzem magam.
Mintha mindenki jót akarna nekem, mégis csak egyre rosszabb lesz minden. Kicsit hagyjatok egyedül. Kicsit forduljatok el tőlem, hogy ne bánthassalak meg titeket semmivel.
Nem akarom hogy vége legyen ennek az egész időszaknak..de úgyis vége lesz..Lassacskán elmúlik az érzés, és üresség lesz a helyén. Én belekezdek megint valami új hóbortba, beleszeretek, majd ki. Már megint nem fejeztem be, amit elkezdtem..

" ...Könnyebb elfutni előlem igaz? Könnyebb azt mondani, hogy csak összekaptunk, és hogy barátoknál ez előfordul..
Husi, mi már rég nem barátok vagyunk.. Hát nem veszed észre magad? Vagy inkább engem? Te ismersz a legjobban, és nem szúrja ki azt a szép szemedet, hogy hiába van barátnőm, mégis veled vagyok mindig, hogy miattad szökik az egekbe a telefonszámlám, vagy hogy minden egyes ölelésnél, mélyen hajolok a hajadba, hogy emlékezzek az illatodra?
Hát nem veszed észre?
Mindig azt mondod, hogy fiú- lány között igenis van barátság, és ugye, én mindig bólogatok. De nem látod azt, amikor könnybe lábad a szemem, és a vonatután nézek. Közben tudom nagyon jól, hogy más valakit szeretsz.
Hányszor mondtam, hogy szeretlek, és hányszor mondtad te is. Nem lehet véletlen... "

/ H. D. /

Sajnálom, de tudod nagyon jól, hogy féltem kimondani mennyire. Szégyellem magam, és nem így akartam elbúcsúzni tőled. Elég nagy űrt hagytál magad után, amit még neked kell betölteni.
Sajnálom, hogy amikor elköszöntünk, ezt kellett végig hallgatnom. De azt jobban, hogy hiába válaszoltam volna neked, se így, se úgy, nem lett volna minden a régi.

Hiányzol nagyon. Szép álmokat MókaMiki

2010. október 12., kedd

felejtő

Let me taste you, let me feel you. I wanna hold you tight, to catch one of those stars.

I'm curious like Flapjack. Maybe I should drink some maple-syrup, to follow the adventure of my life.

I wanna listen to my own heart beating, I think. But what if I'm going to listen to my mind? What a shame.. they're the same aren't they?..my heart is my mind..
The last two years I cannot feel difference. I can help myself, that's the only way, to not give up.
I hear your voice, whispering in my ears, I feel your smell in my nose, I can feel your touch, on my skin, while I'm playing our song. I'm trying to forget, trying not to stay here. I want a better life. Okay alright it just came out of my mouth, sorry, my hands.

Somedays I feel in my head a huge mess. It's like a theme park. My mind like a carousal. Colours and lights go through my head, I wish.. no, it's useless to wish. I can do that. I don't have to wish, when everything is possible in this world, especially in wonderland.. Just wonder, and keep it real.

I'm not the kind of person who need somebody. It's a bit nonsense to people, who know me very well, but hey girls and boys, you know what?..I'm happy. No matter what.
I'm your clown, maybe a brokenhearted clown, but this is the real me, the adorable one : )
You don't have to regret anything you do, cause in the end it makes you who you are.
And finally, promise me my friend, that we will never fall apart, and never leave each other alone. Don't forget that if you make a promise, you have to keep it, no matter what.


Love & Doughnuts,

Liz

2010. október 9., szombat

október

Csütörtökön fogtam magam, nyakamba vettem a biciklim, zsebre vágtam a kölcsön fényképezőgépet, és neki vágtam egy újabb kalandnak : )

flickr link

2010. október 2., szombat

szépségesen ..

Jó vagy rossz ? Mármint melyik értelemben szépséges? Inkább döntsd el te, miközben mesélek.

Kívülről úgy tűnik neki, mintha édesen aludnék. Pedig éppen rémálmodom, azt hiszem. Szeptember óta, nincs egy ép álmom. Nincs mit csillogó szemekkel mesélni reggelente az embereknek.

Szóval úgy tűnik, mintha csendes lennék, mintha nyugodt felhőkön pihennék. Belül mégis ordítok, szétszakadna a dobhártyám. Már vérzik is.
Miközben te a madarak dalát hallgatod, én égett abroncsot szagolok, lángok melegét érzem a bőrömön, és a mentő szirénáját hallom.
Megsimogatod az arcom, és a gépezet a másikhoz csapódik, újra és újra, mikor hozzám érsz. Beleremeg a testem, te becsukod az ablakot, és én tovább álmodom.
Hideg van, hó takarja testem, és álmom álmában azt kívánom, bárcsak itt lennél. A következő pillanatban, a tű merül el a vénámban, a vérem a gyógyszerrel keveredik, te közben édes illatot érzel.

Nem érzem a tudatomat, de belátom, hogy álmodok, hiszen ez nem velem történik. A hordágyról kocsira tesznek, zöld ruhás szellemek, és te végig szorosan fogod a kezem. Nem engeded.
Felkeltenél, de olyan szerelmesen alszom, ugye?
Olyan békésen, mámorító vanillia illat árad a szobában. Imádtad. A számban érzem a kórház szagot. Hallom a sikításokat, a könyörgést egy felsőbbrendű lényhez, hogy vigyázzon a szeretteinkre. Egy szerelmes vallomást, melyet barát mond barátnak. Utolsó perceidben is rám gondolsz. És én rád.
Próbáltál puszta tekinteteddel felkelteni, de nem állsz ellen a kísértésnek és szemeid lassan lecsukódnak neked is, inkább álmodsz velem együtt. Csak számolom a pulzust. Egyre lassul, és lassan a villogó fények kialszanak. Rám nézel, megszorítom utoljára kezed, és végleg összezavarodom.
Én vesztettelek el téged, te feküdtél mellettem. Az álmom a bolondját járatja velem. Saját halálom, a te átélt érzéseiddel. Furcsa, néha rám törsz álmomban..

2010. szeptember 26., vasárnap

mekkora öröm : )

Boldog vagyok igazán, hogy újra itthon vagy pajtásocskám ; )

Az egész nyarat el kell mesélnem, és lehet jobb is lesz..meséléssel újra,meg újra átélem az egészet. Mese volt/van/lesz. Neked bármikor mesélek, bármiről. Olyan vagy mint egy kiscica.. ha elmész visszajössz, nem tévedsz el. Hozzám bújsz én megsimogatom a buksidat és dorombolsz egyet, aztán én csak mosolygok rajtad
: )

Úgy igazán szívből, így jó pár hónap után.

Lehet bepótolni az elveszett időt. Van mit magyarázni, kérdezni. Jó tudni, hogy még van mit mondanunk egymásnak így is, ilyen távlatból : )
Megint megyek szamócát szedni eperföldre..


na szép álmokat kedveskéim : )

2010. szeptember 24., péntek

máshová

Úgy eltűnnék.
Vajon ki felejtene el gyorsan? Vajon kinek hiányoznék igazán? Egyáltalán észre venné bárki is, hogy világgá mentem?

Szerintem nem. És ezt nem is pesszimizmusból mondom. Ez csak úgy jön.
Érzem, ahogy mások szólnak hozzám, ahogy megölelnek,
ahogy összekócolják az elmémet, és ahogy butaságokat mondanak. Pont, amiket hallani szeretnék. Már régóta.. és pont az mondja, akitől nem is várom, de jól esik mindenesetre.

Furcsa ugyebár? Amikor szeretnék valamit, az nem sikerülhet. Persze amikor már a vállamról söpröm a problémákat, már a nyakamban van az újabb, és újra az egész.

Lüktet hiányod.

Csak tudnám, mégis kinek a hiánya lüktet?! Vagy inkább minek? Már magam sem tudom mit kívánok.
Hiába látok hulló csillagot, hiába látok kéményseprőt, aztán szorongatom a gombomat, hiába pillantom meg, hogy ugyanaz óra-perc van. Nincs mit kívánnom.
Nem azért, mert nem szeretnék, hanem mert nincs értelme. Kívánok, elképzelem, tudat alatt megvalósul, felébredek, és mi történt?
Semmi.



szép éjt, hulló álmokat, villogó csillagokat.

2010. szeptember 19., vasárnap

esős vasárnap. az utolsó : )

hosszas gondolkodás után, hogy mit is adhatnék neki, ilyen messziről a szülinapjára..

megvilágosultam, az egész napomat rászántam, és remélem teljes lesz a siker : )

soksok boldogságosat még Monszinyőr Kalapos

2010. szeptember 18., szombat

elfogyni az ölelésben

Olyan, de olyan szívesen elfogynék abban az ölelésben.


Jobb ha nem beszél a száj.. Ezért inkább írom, gondolataimat diktálom.



Most valahogy szebb, nemde? Mármint a gondolat, az érzés, ahogy működik az elme. Olyat ad, amit senki/semmi más nem tud, szinte szerelmesnek érzem magam a daltól.

Szinte.. : )
Érzékelem, tapasztalom az újat, vagyis az újrát. Nehezen lehet megfogalmazni mi tombol, cikáz bennem akár az őszi szél. Oda, s vissza. Aztán megint oda, de vissza már nem jön.
Egy érzésekkel, melegséggel, és boldogsággal teli 4 perc, és az a ráadás 12 másodperc, amitől aztán kellemesen kiráz a hideg, végig futnak a pillangók a hátamon.

Köszönet ezért a Punnany Massif -nak és Takács Esztinek : )

2010. szeptember 13., hétfő

unforgiveable

Minden emberi gondolatot, és tettet követ valami.. Legyen akár egy zene, egy érintés, egy csók, egy haragos mosoly, könnyek, zápor, napsütés.. akármi, ami csak a képzeletedben rejlik.
Sárgulnak a fa levelei, és én is. Irigykedem a legjobb barátomra.
Nem, igazából semmi tárgyilagos irigység. Még ebben is elütök a többi embertől. Úgy halt meg, hogy szeret, igazán szerelemből valakit.
Piros égbolt, fehér táj, rózsaszín felhők és lila köd volt az elméjében. Én is ilyet akarok.. igazából, ha jól meggondolom, szeretek...
Szeretek mosolyogni, szeretem a pajtásaimat : ) nem kell ennél több. Sosem volt szükségem azokra a piros dolgokra, hogy igazán boldog legyek.
Egyetlen dolog van, amit gyűlölök, utálni tudom néha az életem miatta. Egy üres hasú, lábat lógató D betű.
Hiányzol.

Irigy vagyok, és önző, úgyhogy kötelességed megfordulni, és jól seggbe rúgni.





Le akarom magamról mosni a sok mocskot. Szégyen teljes pár hónapon vagyok túl. Az egyikbe belezúgtam, a másikba bíztam, a harmadikban újra azt az embert láttam, akit régen.
Huss huss pillangók, szálljatok más vállára, szúrjatok méhecskék, hátha a méregtől új ember leszek.

Valaki más.. még mindig azzal a csiszolt mosollyal, ami sosem igazi, de mást boldogít.
Belebolondulok. Belé. : )
A semmibe. Szépen lassan. Csakhogy élvezzem az életem. Komáimmal. Menjek velük világgá, megölelgessem őket, ha kérik, hogy legyek nekik.
Hogy legyen nekik, aki vigyorgödröket csal a pofijukra. Édes bonbon leszek, amitől jobb lesz a közérzetük, ha csak egy pillanatig is, de jobb. : )



szép álmokat, fodros felhős, rózsaszín vágyakat.

2010. szeptember 10., péntek

nem megy az üzlet.

Egész álló nap zuhogott az eső..
Hogy hogy viselem? Hát rosszul..a cég is csődbe ment.

Nincsenek befektetőim, valamiért, mindenki máshoz megy dolgozni, és jó üzletet csinálni. Elkerülik az öltönyös fickók az épületet, sietve mennek el mellette, pedig tudják hogy itt van, mégsem néznek fel a magas tornyaira.
Talán csak hitelt szeretnének, amit még most gyorsan felhasználnak, és utána életük végéig szenvednek miatta.
Vagy lehetséges, hogy sokallják az árat.
Pedig én tényleg nem kérnék sokat, ezért a kis apróságért. Néhány perc,ölelés, érintés, és már viheti is az ember.
A probléma talán nem is azzal van, hogy eladom..hanem hogy ilyen módon. Talán túl keveset kérek. Igazán megérne többet is, csak félek, hogy úgy nem kellene senkinek, és a nyakamon marad.

Meglátjuk mi lesz a cégem sorsa. Meglátjuk..

2010. szeptember 2., csütörtök

Bolond vagyok, szomorú, mégis Eufória követ a macskaköves úton.

Nem érzem azt a kicsattanó egészséget, örömet, amit szombaton. Nem érzem. Nem tudok érezni?

Minden egyes elhullajtott könnycsepp egyre keserűbb és keserűbb. Ízlelem, megkóstolom, mikor levegőért kapkodok. Szinte megfulladok, de mégis jól esik valamennyire.
Kicsit megkönnyebbül a lelkem, mintha már nem is lenne. Olyan könnyű lesz. Meghalt, vagy csak elszökött. Senki sem tudja, senki sem látja, senkit sem érdekel.

Féltem a kis mókás, varázslatos világomat. Nem akarom elveszíteni. Lekváros kenyeret akarok enni, Hawaii ízűt inni, napfény ízzel csókolni, és illatosat ölelni.

Kevesebbet tudok, mint eddig. Megvan mindenem és mindenkim, csak éppen hogy lássam, kell hozzá egy vonat, csipetnyi várakozás, és sok sok hiány érzet.
Érzékszerveim éhesek rá. Megőrjít, felfal, tudatlanul rám néz, és mosolyog. Nem szúrja ki, mi tombol bennem.

Nem sírhatok, mert a jobbat kell figyelembe vennem. Még ha nincs, akkor is. Kalapos barátom mindig mellettem van, igaz, hogy egy ölelésért ki kell nyitnom az ablakom, és didergek várakozás közben. De megéri várni az érzést. Mintha megölelgetne. Pedig csak a hideg őszi szél futkos a hátamon.
Köszönöm az érzetet. Most kicsit úgy érzem, mintha tényleg Téged ismernélek. : )


csillagos éjszakát, bolondos álmokat.

2010. augusztus 27., péntek

?

Egy ihlettelen, kérdőjelekből összerakott lélek lebeg a fejem felett.

Nem látom, csak érzem. Kopogtat a koponyámon, üzenget az elmémnek, hőhullámokat küld a szívemre.
Felnézek, hátha egyszer bemutatkozik nekem, ki is ő valójában. Sosem látom.


Az eget látom mindig, néha a kék eget, néha a nap világít a szemembe, aztán a csillagok.
Valamikor eső csepp gördül végig arcomon, akár egy könnycsepp. Nem sírok, csak emlékezem.
Mosoly görbül a számra, amit aztán a hópelyhek takarnak el. A hidegtől vacogok, lilába borulnak rózsaszín ajkaim, és jégcsappá fagy a kíváncsiságom.

Mikor jön újra a nyár?
Hiszen még el sem köszönt... Nem szeretek búcsúzkodni, főleg nem attól a nyártól, amibe beleszerettem.
Melegíts még, tudom, hogy most világgá mész, de nekem még szükségem van rád.


^^ gyönyörűséges vágyakat, édes álmokat.

2010. augusztus 22., vasárnap

egy újra gondolt világba zárkózni..miért ne?!

Ahogy a tenger hullámzik, úgy sodródom én is egy új sziget felé.

Nem megy mostanában ez a blogolás. Talán minden túlságosan jó.. mondjuk inkább nem panaszkodom, nem akarom, hogy minden szar legyen, csak azért, hogy tudjak írni : D


Inkább kitalálok valami teljesen új élet filozófiát.. úgyis van rá időm. : )

De a legfontosabb, ha már kitaláltam tartsam is magam hozzá. Nem akarok mindenki után futkorászni mint egy kis pincsi. Van saját akaratom és utam, most épp keresem. Illetve megtalálom. : )

Szeretném ezt az új tanévet úgy befejezni, hogy teljesítettem, és megtettem mindent, a legjobbat ami tőlem telik.



szép álmokat, rózsás csókokat. ^^

2010. augusztus 16., hétfő

lekvár feat. supadupaflegmaság

Ugyan hol van itt baj? ..

Szerelmes vagyok, körülbelül úgy érzem magam, mint egy kis óvodás, aki lekváros kenyeret kapott uzsira. Nem érdekel, hogy száraz a kenyér, nem érdekel, hogy kevés a lekvár, és hogy nincs barack íze. Nem fontos..Ez csak egy lekváros kenyér. És én imádom. : )

Naivan, de boldogan cselekszem. Minden egyes dolog ami történik felé irányít. Mintha a sorsom se kívánna mást.

Tegnap láttam az eget, olyan volt mint két éve a Balatonon. Pont ugyanaz a sötétkék vászon, és ugyanazok a szentjánosbogarak. Váratlan volt, mikor az egyik leesett. Porrá égett, vagy csak elrepült.. azért kívántam.

Minden bizonnyal ez a leglehetetlenebb szerelem az életemben, mégis valahogy érzem a szívem mélyén, hogy nem lesz egy hamar vége.

Testestül, lelkestül vágyom.
Akárcsak a kis óvodás a lekváros kenyérre.



szép álmokat, édes vágyakat : )

2010. augusztus 7., szombat

nevetés

Boldog vagyok. Semmi sem tökéletes, mégis elönti lelkemet a fény, az új, mások szeretete.

Imádom a barátaimat, kezdve a legbolondabb teremtéssel, akit mindig felkeltek, és mégsem haragszik rám. Aki jóban rosszban kitart mellettem, akivel a legjobb mászkálni, aki helyre rakja az elmémet akár szavak nélkül is. Akivel a pasi ügyeken már sírva röhögünk. Vele minden sokkal szebb, és színesebb. Örök emlék marad ennek az egy évnek minden másodperce. És ez még csak a kezdet.

A legszebben író gumi arcú kalapos Don Kartács, aki mindig jó zenét mutat és akivel lesétálhatom a lábamat. Akivel beszélhetek bármilyen hülyeségről rímekben.

A barát, aki már lassan 3 éve mellettem van, aki az én fogadott bátyám, akihez mindig fordulok, ha baj van, mert ő valahogy máshogy látja a világot, mint én.

A barát, akiről sosem fogom tudni, hogy éppen hol alszik, és mikor gondol rám, vagy, hogy mikor jön haza a fagyi árulásból.

A barát, akit soha többé nem láthatok, aki mindig hiányzik, akire ezentúl mindig mosolyogva gondolok, legfőképp arra a pár esztendőre, mikor próbált tanítani gördeszkázni, és fejest ugrottam a szökőkútba, mikor folytonosan leette magát valamivel, vagy mikor a hídról lógattuk a lábunkat közben azon gondolkodtunk, mi lenne ha örökre eltűnnénk.

Ha ők nem lennének, nem is tudom hogy állna a fejem. Talán egy szemem lenne, az is vak. Kezeim hátra lennének kötözve, lábaim a nyakamba lennének, a szám összevarrva, a füleim levágva.

* szeretés *


.

2010. augusztus 4., szerda

megmondom hol tartassz.

Az élet tele van olyan dolgokkal, amik néha ellent mondanak saját maguknak. Dolgok, emberek, élőlények, akárhogy hívhatjuk őket.

Szerelmes voltál, én örültem neki, igazán boldognak még sosem láttalak. Csak vele. Sajnálom ami történt, tiszta szívemből.

De mégsem értem valahogy az egészet. Te akkor most a padlón vagy, mikor nem hittél nekem. Senkinek, hogy bajod lesz. Tudom jól mit éreztél.. mindenki csak hazudik és keresztbe tesz, hiszen te boldog vagy, a többiek miért nem örülnek veled együtt?... ugye bátyus, ez volt a fejedbe?! Egy éve az én elmémet is elhomályosította a lila köd és azok a jól ismert rózsaszín felhők.
Megszakadt a szíved, de mindenki veled van. Én mindenképpen. Tudom, hogy nem lesz ettől minden ugyanolyan jó, de kérlek, könyörgöm, hogy ne hagyd magad. Ne tűnj el, ne vessz el, ne fuss fejjel a falnak, mert csak magadnak ártasz.
Én nagyon szeretlek. Sokat jelentesz nekem. Nem tudom kifejezni mennyire.

A tegnap estét én elfelejteném, így még sosem láttalak téged. A szemeidben láttam, hogy a lelked teljesen üres. Az arcod zavart volt, ereidben méreg folyt, tested elgyengült, én pedig csak arra tudtam gondolni, hogy utoljára szorítom meg a kezed.
Most én húzlak téged vissza csodaországba. Ha törik, ha szakad, de akkor is velem maradsz. Nem fogom engedni, hogy magadba zuhanj, nem fogom engedni, hogy kerüld az embereket.

Szeretném ha szerelmes lennél, újra látni akarom azt az önfeledt vigyort : )

* szeretés *
szép álmokat

2010. július 31., szombat

láz

Ücsörgök egy üres szobában, körülöttem párás a lég.
Szinte harapni lehet, és így kicsit nehezemre esik levegőt venni.
Ránézek az asztalomra, mindenhol kacatok.
Rajzaim lassan életre kelnek előttem, a tolltartóból az irka kiszínezi a falamat, a telefonom táncot jár a kedvenc számomra, a számítógép magában beszél, közben a sütimet majszolja.
Az ablakomon beszűrődik a tücsök ciripelés, ezen a nyáron még sosem volt szebb. Egy béka csendesen brekeg, párját keresve, míg én csak hallgatom, és ámulok.
Hallom, ahogy egy csiga mászik a fűben. Lomha, de mégis siet. Mögötte egy kis cica fekszik, sosem látott még ilyen pici és lassú teremtményt. Játszana vele, odakap a kis éles karmaival, és összenyomja a csigát. Cicus nyávog egyet, és tovább vadászik a kertben.

Minden életre kel ma este, vagy csak a lázam miatt érzem így?

Sosem voltam nyáron beteg, most sem terveztem.
Ma hajnalban úgy zuhogott, mintha dézsából öntenék. Ráadásul mikor a kapun végre bementem, rájöttem, hogy lehet csak miattam esett. Senki sem volt még az utcán, egy lélek sem. Az eső amúgy sem jelent jót. Számomra főleg nem.
Vagy valami butaságot csináltam, és azért esett így, vagy mert éppen arra készülök. Nem tudom, de nem is akarok előre gondolkodni. Inkább megiszok pár forró bögre teát, végre kipihenem magam, álmodok valami csodaszépet, és elűzöm a lázam.



szép álmokat rózsás csókokat ^^

2010. július 30., péntek

naivság

villog..
villog a kis vonal, mi is a neve?

Eszméletlenül naiv vagyok. Túl sokat gondolok, vagy talán túl sokat várok az emberektől. Akiről azt hittem, hogy igazán ismerem, most rájöttem nem is igazán.
Valami elromlott, tönkre ment. Régebben nem volt ez.
Én ugyanilyen voltam. Mindig is meg volt a jó szándék bennem, és mindig valahogy pozitívan csengett le. Nem értem mi történhetett, hogy most mindig valamiért sírás a vége, vagy épp szomorúságba fojtott mosoly.



Csak én élek egy olyan tökéletes és szép világban, ahol mindenki bízhat a másikban?
Valószínű. És ez kicsit aggaszt, mert akárhányszor esek pofára, mindig ugyanaz van.

Valaki elnyeri a bizalmam, aztán gyorsan kihasználja, én közben úgy érzem minden porcikámmal, hogy minden rendben, aztán pedig az illető eltűnik, mint a kámfor, és a vége ugyanaz.. én vagyok a padlón.

Azt hiszem egy új teóriát kellene követnem. Mondjuk, hogy sose bízz meg senkiben és légy bunkó. Talán az sem ártana, ha egy falat építenék magam köré, még most, amíg nem késő.
Elegem van a folyamatos hazugságokból, a kifogásokból, abból főleg, hogy megbocsájtom ezeket.

Ez volt az utolsó. Mostantól csak sodródni fogok, ha egyedül, hát akkor úgy. Nincs szükségem az elképzelt öleléseidre, a szép szavaidra, az aranyos vigyorra, semmire sem.

végszó. : )

2010. július 27., kedd

ereszd el a képtelent, öleld a végtelent ^^

Mégis miért illik rád ez az idézet annyira, hogy már te is elhiszed?

Jó a kérdésed, kedves idegen. Elgondolkodtat.

Ez az idézet nem csak, hogy félelmetesen hasonlít, de már-már saját énemet vélem felfedezni benne.
Minden bizonnyal nem vagyok egyedül ebben a szituációban sem.
Gondolok itt a sok eleresztett álmomra, kívánságomra. Reálisan az ember úgy érzi nem érheti el őket, képtelenség, ezért inkább hagyja őket. Mégis valamiért görcsösen szorítja magához azokat az álmokat, a végtelent.

De mégis, mi értelme van ennek a pár szavacskának, ha maguknak mondanak ellent?
Mint amikor kérsz egy bögre teát, és tejet iszol, mert a tea elfogyott. És ennek örülsz, mert szomjúságod elmúlt.
Belül persze ugyanúgy teázni akarsz.

Más felől, érdemes-e a végtelenbe kapaszkodni, átölelni?
Szerintem igen.
Egyszer egy jó barát azt mondta, hogy merjek nagyot álmodni. Lehetséges, hogy csak egy kis része fog teljesülni először, de aztán ahogy növök, az álmom is módosul. Így életem végén el fogom érni azt, amit igazán szeretnék.

Elvesztettem a fonalat. Keresgélem, de valahogy nem találom. Eltünt a sűrű rengetegben, valahol a fák között ordít, a nevemet kántálja.
Nem veszem észre, csak tovább megyek az ösvényen, míg elém áll egy magas, kétlábonjáró borosüveg. Nem enged elmenni, azt mondja beszéljük meg. Hát beszélünk, de úgy tűnik nem jutunk semmire sem. Pedig nagyon jól ismerem őt. De ő csak azt hajtogatja, hogy többször ne számítsak rá.

Rábólintok, és néhány könnycseppet hullajtva tovább megyek.
A bortól általában rossz emlékek jönnek elő, néha elsírod magad miattuk, máskor pedig jóízűen kuncogsz az egészen.

Én próbáltam vele nevetni, de ő csak nézett, láttam a szemében a szikrát.
Megijedtem, sarkon fordultam, a gondolataimat a fák között hagytam és odafutottam a legkedvesebbhez..

sajnálom .

szépéjt : )

2010. július 26., hétfő

köszönöm.

Az emberek olyan furák tudnak lenni.
Persze köztük én is.
Észre sem veszed, mikor a másik segítségért kiált a szakadék szélén. Csak a puffanást hallod meg, mikor fáradt teste földet ér.
Elgondolkozol a szirten állva, hogy mi lett volna, ha meghallod a sikolyt, ha időben nyújtod a kezed. Talán most nem emésztene a bűntudat, talán most büszke lehetnél magadra.
Eszedbe jut, akit hagytál lezuhanni, Ő segített ki téged a zűrzavarból.
A gravitáció nagy úr, magához húz, nem ereszt sosem. Néha kicsit esel, néha pedig már a csontod törik.

Bocsánatot kérek, hogy hagytalak csak így a porba hullni.
Mindigis felnéztem rád, te vagy a bátyám, te vagy az én szuperhősöm. Te mindig itt leszel mellettem a bajban.
Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer majd te kérsz tőlem vigasztalást. Talán ezért nem hallottam meg a kétségbe esett kiabálást.

szép álmokat : )

^^

2010. július 25., vasárnap

5 am


Hajnal hasadt, mikor az eső kopogtatott az ablakon.
Aztán az ajtón.
Kinyitottam neki, de nem jött be, mondván, 'csak beköszöntem.
Rázártam az ajtót és viszafeküdtem az ágyamba.
Hiába, az álmomat elűzte az eső.
Ilyenkor már képtelenség visszatérni. Pedig milyen édes álom volt. Édesebb mint bármikor.

A konyhába mentem, és próbáltam inni egy csésze teát, de mikor megfogtam a kannát, rájöttem, hogy tegnap ittam meg az utolsó cseppet.
Inkább tejet iszok.
De valami csiklandozza a lábamat. Hátra fordulok, hátha álmomban iszom a tejet, és hátha Ő csikizi a lábfejem( eléggé valószínűtlen még egy álomban is ). Ez nem álom, egy hangya mászott rajtam, apró, mocskos lábaival furikázott a lábujjaim között.
Megijedtem egy pillanatra, és észre vettem nem csak egy hangya van a konyhában..
Egy egész boly szállta meg a lakást, és én nem vagyok az a gyilkos típus.

Hát ha egyszer muszáj..

Mikor már úgy tűnt, hogy készen vagyok, újabb erősítés jött. Belefáradtam, ott hagytam őket.

Egy újabb kísérletet tettem még arra, hogy viszaaludjak, de nem igazán jött össze. Inkább lefürödtem, és elkezdtem végre a napomat.

2010. július 23., péntek

19 hónap

Megtettem mindent, hogy ne gondoljak ma rád.
Sőt nem csak ma, ebben a 19 hónapban..
Szenvedtem miattad.
Elmentél köszönés nélkül, itt hagytál engem, mint legjobb barátodat.
Rám hagytál milliónyi apró emléket, melyek édesek, mégis keserű ízt hagynak maguk után.

Ennyi idő alatt mennyi képet, és idézetet gyüjthettem volna be?
Hányszor eshettél volna még azzal a tetves boarddal?
Hányszor lógathattuk volna a lábainkat le a hídról?
Mennyiszer fújhattam volna bele a füledbe?
Mennyi puszit nyomhattam volna a mocskos homlokodra?
Hányszor de hányszor baszhattál volna le a hülyeségeimért, és hányszor ehetedd volna le a gatyádat?
Hányszor vigasztalhattuk volna egymást egy-egy rossz emlék/lépés miatt?
Hányszor rúghattalak volna fenékbe, mikor már kissé illuminált állapotba vagy?
Mégis hányszor mondhattam volna hogy szeretem a buksidat?

hm?! ^^

Könnybe lábad a szemem, ahelyett hogy elmosolyodnék a sok hülyeségen, amit tettél.
Amit alkottunk az örök, akárcsak mi.

' - bármi történjék is, mindig a kis kócos, süti illatú, esvekelő, pindúr barátom maradsz.
- és bármi történjék, nekem mindig is az a buta, táncoslábú, colos, deszka király jó barát maradsz. ' : )


Azt mondtad bármi, és tudod jól én nem szegem meg szavam.

örökre a legjobb barátom maradsz.
miss you so bad <3

2010. július 18., vasárnap

mert aki bízik..

Annyira vártam, hogy tönkrement mire elkezdődhetett volna.
Nem is miattunk, inkább a sors.
Ez nem igazság, hogy én mindig csak várok,
aztán boldog vagyok,
aztán meg sírok.

És a legnagyobb hazugság az egészben, hogy még mindig bízok és hiszek.
A legjobb barátom mindig azt hajtogatta, hogy bízzak, hogy reménykedjek. Ne keseredjek el, mert vannak néha akadályok az életben, azért, hogy megtanuljunk küzdeni.
Az utóbbi időben nem harcoltam semmiért sem. Feladtam rögtön, mikor csalódtam, mert nem szólt rám senki. Nem mondta senki, hogy
Ne siránkozz már te buta lány..kicsit küzdj még érte !

Igaz, hogy már jócskán fuldoklom emiatt is.

De ezzel még nem lehet csak úgy befejezni az egészet.
Másra nem vagyok kíváncsi, csak Rád. Nem akarok mással találkozni, nem akarok mással lenni, nem akarok másé lenni.

Meg fogom oldani a problémát, csak egy kicsit segíts nekem. ♥

2010. július 13., kedd



Nehéz valakit elengedni, nehéz valakit megtartani, nehéz valakit újra látni, nehéz valakit megölelni, nehéz valakit megérteni, nehéz valakit utálni, nehéz valakivel beszélni róla, nehéz valakivel újat teremteni, nehéz valakivel bele vágni,

de a legnehezebb lesz téged úgy szeretni, hogy tudom messze vagy tőlem.
Mégis nagyon szeretném. Igazán, szívből.

Nincs lehetetlen, nincsenek határok.
A korlátokat csak úgy kigúnyoljuk, és lecsúszunk rajtuk. ^^

A rossz lassan eltűnik. Még a nap is előbújik a felhők mögül.
Újra lazaság, csigalom és boldogság.

Nem vagyok hippi, csak újra önmagam.



hála a kis koris suhancnak : ) ♥

2010. július 11., vasárnap

hol van?

Tudom, hogy olvasod a blogom, tudom, hogy úgy teszel, mintha nem lennél jelen.

Bocsánat, kérlek ne fordulj el tőlem, mert kezdek belebolondulni.
Tudod nagyon jól, hogy nem vagyok egy magabiztos ember.
Kicsi vagyok még ahhoz, hogy felnőtt döntéseket hozzak.
Te felnőtt vagy, hát segíts azzal, hogy előre látsz.

Azt mondtam, inkább hagyjuk egymást.
Azt mondtam, nem akarok találkozni.
De mégis kimondta, hogy kiléphetsz csak úgy az életemből?

Pontosan akkor kellett volna kicsit jobban megerősíteni engem, amikor elmentél.
Meg akarom oldani ezt a helyzetet.
Nem akarlak téged is elveszíteni.

Gyermeki gondolkodásom van, bármit is mondasz, ez így van. Keresem a legegyszerűbb utat a boldogsághoz.
A kérdésed nem gondoltam át eléggé.
Most, hogy jó pár napig eltűntél, azt hiszem tudom a megoldást. Mondtam butaságokat, de bocsánatot is kértem. Nem volt a céljaim közt, hogy téged bántsalak, vagy hogy csalódj.

szia kis herceg.

2010. július 8., csütörtök

huss! cafat.


Valami nagyon nincs rendben mostanában. Oly sok minden tűnt el, és került elő.
Nem vagyok boldog, és mégis.
Úgy érzem túl sok ember van körülöttem. Mint a legyek egy romlott húscafat körül. Ellepik és felfalják. Igazán nem is ízlik nekik, csak esznek a fennmaradásuk miatt.

Most zárom a kaput. Nem engedek be senkit.

Vannak, akik mindig a váramon belül vannak. Sosem sétálnak ki onnét, és jól érzik magukat így is.
Vannak, akik csak a küszöbön ülnek, és néznek fel a legmagasabb toronyhoz, a céljukhoz, melyhez talán sosem jutnak fel.
Vannak, akik kívülről dörömbölnek az ajtómon,
és
vannak, akik sírva könyörögnek.
Vannak, akik az árok előtt állnak, és várják a kezdő lépést, hogy a kapuhoz jussanak.

De senki sem akar igazán bejutni.
Csak addig akarják a várat ostromolni, míg nem kapnak szabad utat.
Amikor én zárok, ők próbálnak jók lenni az én szememben.
Mikor én nyitok, ők már más várnál kopognak.

Próbálok elvonatkoztatni a rossztól, de néha nehezemre esik.
Bárcsak olyan lennék mint Ő. Mindig boldog. Mindig nyitott. Mindig csenevész.

Hiányzik az útmutatásod.
Vállamon nehéz teher a szeretet, nem könnyíti meg az életet. Csak málhás szamarat csinál belőlem.
Szeretnék végre megszabadulni a terheimtől, attól a pár embertől.
Szeretnék végre boldog lenni a barátaimmal, szerelem nélkül.

2010. július 4., vasárnap

érthetetlen mese.


Egyszer volt, hol nem volt..
Nem szeretem ezt a kezdést, mert ez már alapból múlt időben van. Én így nem tudok mesélni, hiszen, még csak a jelenről szeretnék.

Biztos voltál már úgy, hogy belekezdtél valamibe, és egyszerűen úgy érezted, hogy mégis hiába az egész hajtás. ( Az említett felesleges körök, ugyebár. : )
Már belefáradtam futkározásba.
Ma volt először az, hogy érthetetlenül ültem és néztem, mert kiderült, hogy mégsem volt annyira felesleges.

Sejtelmem sem volt az egészről, nem akartam belegondolni, mert úgy gondoltam hiába, ebből az egész meséből sosem lesz igazi ' happy end ' .
Még most sem igazán hiszek a boldogságomban. Kicsit mintha gúnyt űzne belőlem, mintha ki akarna végezni.
Csöppnyit remeg a kezem, mikor ezt leírom, csöppnyit belegondolok mi lenne ha..

Egy valami miatt, viszont most madarat lehetne fogatni velem.
A tény, hogy valakinek én jelentem a jobb sorsot.

Meg persze, hogy még létezik igazi ' Herceg ' csodaországon kívül is : )


szép álmokat, rózsás csókokat ^^

2010. július 1., csütörtök

lehet?


Vajon mit jelent?
Igen, avagy nem? Esetleg mindkettő?

Nem szeretem ezt a szót. Se a jelentését.
Utálom.

Nem szeretem hallani, nem szeretem kimondani. Pedig néha szükséges.

Legrosszabb, amikor valami olyanra kapod válaszként, amire utána egy 'igenné formálod a fejedben. De ha pont egy 'nemet jelentett, csalódsz újra.

Ez csak egy kibúvó. Meghunyászkodás, félelem, bizonytalanság szava.

2010. június 28., hétfő

you're just a lost soul. i almost got it, i almost got you.

" Szeretném eltörölni a lehetetlent,
szeretném megtanulni a tanulságot,
szeretném kimondani az igazságot,
szeretném kiadni minden bánatomat. "


És ez mind megtörtént. Mostmár úgy érzem, teljesen új vagyok, kicseréltek, jobbá tettek.
Igazam volt, hogy egyedül nem fog menni, viszont abban tévedtem, hogy ki, vagy mi lesz nekem a megoldás.

Csinálok egy időkapszulát, amibe egy marék port szórok. A hozzád fűződő emlékeim homokát. Bár nem sok.
Mellé rakok egy napocskát, a szívem egy darabját.
Hisz azt már sajnos nem vehetem vissza tőled, pedig nem érdemled meg. Lehet ez erős volt. De értsd meg kérlek, én másnak ismertelek meg. Valaki mást láttam a szemeidbe, valaki mást kerestem a tekintetedbe. Én vagyok a hibás. Makacs módon Őt akartam, mikor Te voltál. Úgy éreztem, ha Veled vagyok, akkor Vele vagyok. Már nem hiányzott annyira. Azt hittem ismerlek, pedig nem Téged ismerlek, hanem D - t.
Egy kósza ötlet volt az egész. Belebuktam, mert Te más vagy.

Szeretnélek megismerni Téged.

: )


fáradtan, de boldogan búcsúzom ma.
szépéjt :]

2010. június 17., csütörtök

eltűnök

1 hónap alatt vajon mennyit változhat az ember?
Remélem,
csak pozitív irányba lehet. Az én esetemben csakis kizárólag.


Hiányozni fogtok, kár tagadni.

pápi <3

2010. június 15., kedd

to miss somebody.


Mai napot feljegyzem a szívembe.

Szeretlek nagyon, hiányzik minden, minden ami hozzád köt.
Minden, ami a miénk volt, amit mi okoztunk, amin mi mentünk keresztül.

Felejthetetlen élmény és barát vagy.
Lételememmé váltál pár röpke év alatt.
Csak egy gyűrű és egy ing maradt nekem belőled. A sok-sok emlék meg csak fájdítja és egyben örömmel tölti el a pici szívem. : )

Szeretném még hallani a füsttől rekedt hangodat.
Szeretném még látni azt a vigyort, azt a kacsintást.
Szeretném még érezni azt a meleget, ami végig futott rajtam mikor megöleltél.

Szerettem volna utoljára belefújni a hajadba.
Szerettem volna még utoljára elköszönni.
Szerettem volna utolsó puszit nyomni a piszkos homlokodra.


De nem lehetett. Pedig még a kedvenc számunkat is megtanultam, ahogy ígértem..

szép álmokat : )

2010. június 13., vasárnap

hinta.


Szeretek hintázni.
Közben mintha repülnék. De mégsem, mert zuhanok is.

Hosszabb ez az egész mind gondoltam.

Azt hittem, hogy ez is csak egy kósza szikra, ami ha nem kap elég alapot, kialszik.
De csak egyre erősebb, mintha a természet meghazudtolná magát, mintha minden a feje tetejére állt volna.
Az ölelésből könnyek lesznek,
a könnyekből mosoly,
mosolyból harag,
haragból szerelem.
Mégis hogy lehet?
Képzelnék magamnak egy embert, aki nekem való, de most nem megy.
Nem vigyáz rám senki, mégis úgy érzem valaki irányít.
Puszta gondolataival elránt, eltérít, és megtör. Derékban kettévág, torokban elszorít, fenyeget, és közben mosolyog. Vigyorog az arcomba, fülembe súg egy szót és elront mindent.
Össze esek előtte, földre hullok, de ő csak néz és mosolyog.

Nem tudja mi történt velem..
talán most már kicsit tisztább. ugye? : )

2010. június 12., szombat

másra vágyom : )

Mit vársz tőlem?

Szeretem ezt a kérdést feltenni csak úgy a vak világba. Persze a válasz ezúttal is elmarad. A vak világ csak hallgat, meredten és unottan néz, csak néz.
Mintha tőlem várná a választ, hogy én biztosan tudom.. hát nem.

Szeretek más gondolataiban matatni, de igazán sose találok semmi érdemlegeset, ami nekem szólna. Néha találok, de az nagyon ritka. Viszont az egy életre szól.

Kezdek belefáradni mindenbe. Nyár van és a nap ahelyett, hogy új energiával ajándékozna meg, inkább elvesz, magában tartja egy ideig, megrágja és kiköpi mint valami mócsingot.

Talán most túl alacsony az inger küszöböm.
Talán most túl sok a napsütés.
Talán most túl sok az ember körülöttem.
Talán most már túl sok volt belőle is.

egy számomra kedves fiú mondatával búcsúzok:
' a szerelem ugyanakkora fájdalmat tud okozni, mint amekkora boldogságot


szépéjt : )

2010. június 11., péntek

what if.

Gondolkodtál már te is biztosan, kedves olvasó, hogy mégis mi lenne ha..

Valószínűleg minden tökéletes, hibátlan és makulátlan lenne.
De még ebben is van hiba.
Az, hogy nincsen.
Igen, tény hogy furán fogalmazok, és nem mindenki érti meg. De kicsit erőltesd meg az elmédet, és láss.
' close your eyes and open your mind

Miért lenne jó, ha nem lennének hibáink?
Akkor nem lehetne miért küzdeni, nem lehetne mit szeretni, akarni. Még kívánni se lehetne, sőt álmodozni sem.

Lelkem darabokra hullna, ha nem tudnék álmodozni, kicsit eltűnni ebből a "fene jó" világból.
Hála az égnek, képtelenség, hogy bármi is teljesen világos és egyértelmű legyen ezen a földön..

De ahol én vagyok, ott a szivárvány, ott van csodaország is, ami még kicsit sem hasonlít ehhez, ahol a testünk él.
Gondolataink, elménk és lelkünk másra vágyik.
Nekem ne mondja senki azt, hogy nem szeret álmodozni, vagy kicsit elképzelni az elképzelhetetlent.
Mindenkiben megvan még a kisgyermek, valaki elnyomja, és valaki túlságosan is szabadjára engedi.
Arany középút nincs..mert ez így pont .

szép álmokat, rózsás csókokat : )

2010. június 9., szerda

Eperföldi

Nagyon fogsz hiányozni.

Úgy tűnik egy újabb barát próbál szerencsét a messzi távolba, és úgy tűnik engem megint csak itt hagy. Akárcsak a többieket. De remélhetőleg, nem sok időre.
Ha nyár végén hazaérsz üvöltözünk egyet egy jó kis koncerten ^^

Nincs már egy hetem se, hogy elbúcsúzzak tőled, hogy megölelgesselek.
Legyél kinn nagyon jó fiú, vigyázz magadra, írj nekem sokat.
És ha meg mered csinálni, hogy vissza se nézel, kikapsz.
Ezen a nyáron nem fogunk tudni éjszakákba nyúlóan beszélgetni. Nem tudunk egymásnak paint-el rajzolni. Nem lesz több időd jó kis zenéket küldözgetni nekem, vagy éppen rajzokat.
A legjobban, azt fogom hiányolni, hogy nem rúgsz jól s**gbe, ha valami ostobaságot csinálok, vagy ha rossz kedvem van. (de úgy érzem, afelől biztosíthatlak, hogy más megteszi helyetted is : D) Meg az a sok angol/magyar kevert nyelvtan.. hiányozni fog..

szeretlek nagyon : )

közös számunkról nem is beszélve .
Save Alice - Make it Real

2010. június 7., hétfő

Szeretnék...

Szeretnék valami újat, valami érdekeset, szellemeset, kedveset, aranyosat, hízelgőt, szenvedélyeset, furcsát, komolyat, komolytalant, elgondolkodtatót, félelmeteset, izgatót, különlegeset,
olyan mást.

Szeretnék még több új arcot, mókát, zenét, színeket, viselkedést, ami meghökkent és elcsal, erről a szürke helyről.

Érdeklődve várok rájuk.

Ezen a nyáron ez lesz a program, ami megér egy pacsit.
Sőt inkább kettőt.

Most mindenhez lesz elég szuper-erőm. Szóval ne féljen senki a csalódásoktól, megbánásoktól, meg a többi rossztól, mert én itt leszek és vigyorgödröket csalok az összes jó barát/mindenki arcára.

No kifogás . : )

pápi ^^

2010. június 6., vasárnap

nemértem.

Ez az aljas meggondolatlanság, és differencia a gondolataidban.
Tegnap még bemászol a kerítésen, egy regeneráló ölelésért, pusziért, ma meg már úgy viselkedsz velem, mintha én lennék az utolsó utáni ember, akivel valaha is szóba állnál.
Nem széép. Gondold át mit csinálsz.

Érthetetlen, mikor saját magunknak és cselekvéseinknek mondunk/teszünk ellent.

Persze erre a differenciára későn jövünk rá. Mindig túl késő, amikor feleszmélünk. Ez egy evolúciós probléma.

De én elnézem ezeket a gondokat, mert ki, ha én nem?
Végülis a barátja vagyok. Megértem az összes hülyeségét, és még így is szeretem. : )

Kicsit figyelj oda koma. ^^

2010. június 5., szombat

* * .

Mézédes napfény íz. Imádom, nincs is jobb nála.
Erre kelni olyan, mint ha ezer angyal simogatná az arcod.
Olyan, hogy mikor felülsz az ágyban, és nyújtózkodsz, elmosolyodsz, aztán pedig vissza huppansz vízszintesbe.
Kimászol az ágyból, még kávéra sincs szükséged ilyenkor. Öleléssel köszönsz az első embernek, akivel találkozol, és nem csak odaköhögsz neki egy álmos "jó reggelt"-et.

Finom reggel, unalmas délelőtt, meghunyászkodó délután, és hűvös este.
Annyira nem hűvös, de mégis hiányzik.. mondjuk egy jó bor, vagy jó társaság, vagy inkább mindkettő : )

Szeretnék én lenni valakinek a napfényíz : )

^^ szépéjt .

2010. június 4., péntek

: )

Kérek egy mosolyt,
ide a szemembe,
mellé egy táncot,
zenét a fülembe.
Szeretned sem kell,
mert képtelenség,
szép ellenség,
mámorító szemtelenség.
Bolondulok érte,
bezsebeli lelkem.
Nem táncol velem,
elengedi kezem.
Lassan meg fordul,
torkomon hurok szorul.
Ejtek egy könnycseppet,
leomlik a fal,
a barátom maradsz,
mert szeretlek,
és aki igazán szeret,
az enged.



köszönet:)
AfroDZAQM - Sodor a szél


szépéjt ^^

2010. június 3., csütörtök

kevés.

Szóval eddig tartott az önfeledt boldogság. 6 nap. Kevés.

Kapd össze magad!
Nehézkesen fog menni, de valószínű valakinek a végén így is, úgyis csalódást kell okoznom. Illetve nem kell, de ez lesz a vége. Érzem, tudom.
Melyik a jobb út?
Ha belekezdek, ezzel megadva az esélyt,
vagy ha bele se kezdek, ezzel elveszítve őt?

Tegyük fel, hogy az első verziót választom. Belebuknék. Olyan lenne, mintha fejjel mennék a falnak, miközben ő nézi. Felesleges és fárasztó.

Ha a másodikat választanám, egy életen át bánnám. Még az is lehet, hogy végképp elvágom magam, és még barát se lehetek.

Kell egy C terv. : D
Bonyolult ez a szeretlek dolog. Mostantól senkinek se fogom mondani ok nélkül, meggondolatlanul, ismeretlenül. Felesleges köröket futok/futunk azzal, hogy valakinek kimondjuk végre, hogy szeretlek. Onnantól kész, pont az ellenkezője lesz. Csak akkor kellene kimondanunk azt, hogy szeretlek, ha már ismerjük az illető minden rezdülését.
Különben az lesz, hogy kimondjuk, választ kapunk. Közben meg elfordulunk egymástól.

Hogy van ez? A szeretet akkor ér valamit, ha értjük is és tiszteljük.

Azzal meg nem kellene játszani kinek mondjuk, hogy szeretlek.

2010. június 2., szerda

kérdés! válasz?

Jó volt ez a délutáni film. Volt értelme, régi kérdésre válaszolt, mint a legtöbb hasonló stílusú film. Amit szeretsz, sose add fel, küzdj érte, és a végén úgyis te nyersz.
*** Vajon a való világban is így van?
Én nem tudhatom, hiszen én nem is élek a való világban. Szóval én hiába próbálgatok megoldást keresni.
Inkább tőled kérdezem. Te vagy elég erős és kitartó egy ilyen kaliberű kihíváshoz?
Szerintem nem, ne haragudj, de most pesszimistának kell lennem. (fordított pszichológia..ha azt mondom nem tudod megcsinálni, meg fogod : D )
Mellesleg hinni is kell benne.
*** Te miben hiszel?
Csak magamat tudom ismételni.. Szerintem az a legbiztosabb, ha saját magadban hiszel. Nem kell isten, semmi hasonló ahhoz, hogy hinni tudj. Már ha ez tudás kérdése.
Fanatikus kérdésfeltevő vagyok. Imádok kérdezni. Ha nincs rá rendes válasz, imádom boncolgatni darabjaira, míg valami teljesen más témához lyukadok ki.
*** Ez normális?
Erre tudom a pontos választ. Valakinek igen, másoknak nem. Sőt, már-már a skizofrénia felé hajlik.
Kedvenc kérdésem, amire sosem kapok választ, az titok, de szerintem aki jól ismer, tudja nagyon jól miről beszélek.
Ezzel csak annyi a problémám hogy mégis minek van akkor? Vagy én minek kérdezem? Vagy ő miért nem válaszol?!
Na jó, mára elég volt a válaszolatlan kérdésekből.


szépéjt : )

2010. június 1., kedd

első.

Kicsit hosszadalmas, és fárasztó töprengés eredménye ez a blog. Igazából a miért-je még mindig titok számomra, egyszerűen csak valamilyen belső késztetést éreztem.
Ez elég indok nem? : ) Talán. Most ne kezdjünk ezen filozofálni.

Hétvégén megtaláltam egy rég elvesztett levelet, aminek úgy örültem, mint mostanában semmi/senki másnak. Azt hiszem visszakaptam, amit elvesztettem, ami elkeveredett. Mintha újra saját magam lennék. Ugyanaz az életvidám,kedves,buta és naiv gyerek, mint 2 éve.

És végre jön a nyár. : ) Szerelmes leszek belé, és vele is maradok. Soha többé nem lesz tél. Nem engedem, mert akkor mindenki olyan szomorú lesz, és én sem tudok életem végéig másokat vidítani..Báár ha jobban belegondolok nekem ez a dolgom. Mint a szuperhősnek menteni az életeket, vagy a tündéreknek meséket faragni.

Elmúlt pár hónapban túl sokat törtem a fejem. Most kicsit le fogok állni. Takarékra veszem magam, és csak élvezem a helyzetet.
Az összeset. Ameddig és ahogyan lehet.

szépéjt :)