?

Egy ihlettelen, kérdőjelekből összerakott lélek lebeg a fejem felett.

Nem látom, csak érzem. Kopogtat a koponyámon, üzenget az elmémnek, hőhullámokat küld a szívemre.
Felnézek, hátha egyszer bemutatkozik nekem, ki is ő valójában. Sosem látom.


Az eget látom mindig, néha a kék eget, néha a nap világít a szemembe, aztán a csillagok.
Valamikor eső csepp gördül végig arcomon, akár egy könnycsepp. Nem sírok, csak emlékezem.
Mosoly görbül a számra, amit aztán a hópelyhek takarnak el. A hidegtől vacogok, lilába borulnak rózsaszín ajkaim, és jégcsappá fagy a kíváncsiságom.

Mikor jön újra a nyár?
Hiszen még el sem köszönt... Nem szeretek búcsúzkodni, főleg nem attól a nyártól, amibe beleszerettem.
Melegíts még, tudom, hogy most világgá mész, de nekem még szükségem van rád.


^^ gyönyörűséges vágyakat, édes álmokat.

egy újra gondolt világba zárkózni..miért ne?!

Ahogy a tenger hullámzik, úgy sodródom én is egy új sziget felé.

Nem megy mostanában ez a blogolás. Talán minden túlságosan jó.. mondjuk inkább nem panaszkodom, nem akarom, hogy minden szar legyen, csak azért, hogy tudjak írni : D


Inkább kitalálok valami teljesen új élet filozófiát.. úgyis van rá időm. : )

De a legfontosabb, ha már kitaláltam tartsam is magam hozzá. Nem akarok mindenki után futkorászni mint egy kis pincsi. Van saját akaratom és utam, most épp keresem. Illetve megtalálom. : )

Szeretném ezt az új tanévet úgy befejezni, hogy teljesítettem, és megtettem mindent, a legjobbat ami tőlem telik.



szép álmokat, rózsás csókokat. ^^

lekvár feat. supadupaflegmaság

Ugyan hol van itt baj? ..

Szerelmes vagyok, körülbelül úgy érzem magam, mint egy kis óvodás, aki lekváros kenyeret kapott uzsira. Nem érdekel, hogy száraz a kenyér, nem érdekel, hogy kevés a lekvár, és hogy nincs barack íze. Nem fontos..Ez csak egy lekváros kenyér. És én imádom. : )

Naivan, de boldogan cselekszem. Minden egyes dolog ami történik felé irányít. Mintha a sorsom se kívánna mást.

Tegnap láttam az eget, olyan volt mint két éve a Balatonon. Pont ugyanaz a sötétkék vászon, és ugyanazok a szentjánosbogarak. Váratlan volt, mikor az egyik leesett. Porrá égett, vagy csak elrepült.. azért kívántam.

Minden bizonnyal ez a leglehetetlenebb szerelem az életemben, mégis valahogy érzem a szívem mélyén, hogy nem lesz egy hamar vége.

Testestül, lelkestül rá vágyom.
Akárcsak a kis óvodás a lekváros kenyérre.



szép álmokat, édes vágyakat : )

nevetés

Boldog vagyok. Semmi sem tökéletes, mégis elönti lelkemet a fény, az új, mások szeretete.

Imádom a barátaimat, kezdve a legbolondabb teremtéssel, akit mindig felkeltek, és mégsem haragszik rám. Aki jóban rosszban kitart mellettem, akivel a legjobb mászkálni, aki helyre rakja az elmémet akár szavak nélkül is. Akivel a pasi ügyeken már sírva röhögünk. Vele minden sokkal szebb, és színesebb. Örök emlék marad ennek az egy évnek minden másodperce. És ez még csak a kezdet.

A legszebben író gumi arcú kalapos Don Kartács, aki mindig jó zenét mutat és akivel lesétálhatom a lábamat. Akivel beszélhetek bármilyen hülyeségről rímekben.

A barát, aki már lassan 3 éve mellettem van, aki az én fogadott bátyám, akihez mindig fordulok, ha baj van, mert ő valahogy máshogy látja a világot, mint én.

A barát, akiről sosem fogom tudni, hogy éppen hol alszik, és mikor gondol rám, vagy, hogy mikor jön haza a fagyi árulásból.

A barát, akit soha többé nem láthatok, aki mindig hiányzik, akire ezentúl mindig mosolyogva gondolok, legfőképp arra a pár esztendőre, mikor próbált tanítani gördeszkázni, és fejest ugrottam a szökőkútba, mikor folytonosan leette magát valamivel, vagy mikor a hídról lógattuk a lábunkat közben azon gondolkodtunk, mi lenne ha örökre eltűnnénk.

Ha ők nem lennének, nem is tudom hogy állna a fejem. Talán egy szemem lenne, az is vak. Kezeim hátra lennének kötözve, lábaim a nyakamba lennének, a szám összevarrva, a füleim levágva.

* szeretés *


.

megmondom hol tartassz.

Az élet tele van olyan dolgokkal, amik néha ellent mondanak saját maguknak. Dolgok, emberek, élőlények, akárhogy hívhatjuk őket.

Szerelmes voltál, én örültem neki, igazán boldognak még sosem láttalak. Csak vele. Sajnálom ami történt, tiszta szívemből.

De mégsem értem valahogy az egészet. Te akkor most a padlón vagy, mikor nem hittél nekem. Senkinek, hogy bajod lesz. Tudom jól mit éreztél.. mindenki csak hazudik és keresztbe tesz, hiszen te boldog vagy, a többiek miért nem örülnek veled együtt?... ugye bátyus, ez volt a fejedbe?! Egy éve az én elmémet is elhomályosította a lila köd és azok a jól ismert rózsaszín felhők.
Megszakadt a szíved, de mindenki veled van. Én mindenképpen. Tudom, hogy nem lesz ettől minden ugyanolyan jó, de kérlek, könyörgöm, hogy ne hagyd magad. Ne tűnj el, ne vessz el, ne fuss fejjel a falnak, mert csak magadnak ártasz.
Én nagyon szeretlek. Sokat jelentesz nekem. Nem tudom kifejezni mennyire.

A tegnap estét én elfelejteném, így még sosem láttalak téged. A szemeidben láttam, hogy a lelked teljesen üres. Az arcod zavart volt, ereidben méreg folyt, tested elgyengült, én pedig csak arra tudtam gondolni, hogy utoljára szorítom meg a kezed.
Most én húzlak téged vissza csodaországba. Ha törik, ha szakad, de akkor is velem maradsz. Nem fogom engedni, hogy magadba zuhanj, nem fogom engedni, hogy kerüld az embereket.

Szeretném ha szerelmes lennél, újra látni akarom azt az önfeledt vigyort : )

* szeretés *
szép álmokat