ezek a május 24-ek már csak május 24-ek maradnak azt hiszem.
volt egyszer, hogy beszélgettünk arról, mi lesz velünk pár év múlva. nem emlékszem pontosan, Én mit mondtam - valószínűleg valami olyat, ami most nem vagyok -, de arra, amit Te mondtál, - Te, sokféle Te- arra nagyon.
cseng a fülemben, hogy lesz ez még így sem. ne aggódjak, csak szeresselek, Téged, első Te. nos azóta ugyan nem szeretlek, de azért én még emlékszem. csak a biztonság kedvéért.
aztán rá egy évre második Te azt mondtad, hogy majd összekaparom magam, csodameseszép lesz minden. nagy fotós leszek. utazgatunk majd, meg miegyéb, amit egy friss érettségiző kigondolhat, tudjátok.
a következő május 24-én laza voltam. voltunk limonádézni a tekában, pedig tanulnom kellett volna.
aztán jöttél Te. az utolsó Te.
most veszekedés, sírás, meg békülős összebújás, virágok az asztalomon. mentőjárműves mesekönyv a hátizsákomban, játszótér, meg padon uzsonna.
lehet csillió ronda május 24-em, de azért amíg Te te maradsz, addig minden olyan, amilyennek szeretnénk. a többi napom pedig azzal kezdem majd, hogy elmondom mennyire Te vagy nekem a Te.
