2011. március 20., vasárnap

22

Holnap veled akarom ünnepelni a 22-dik születésnapodat !

Egyetlen hiba van, hogy ez kivitelezhetetlen/kivitelezném.

Magasodik a felleg, zuhanok.
Fájdalmasan tekintek vissza, vissza rád, kicsit félek. Olyan sápadt vagy. Piros felhőkön törökülésben kuporogsz és csak mosolyogsz.
Mintha élveznéd, ahogy szenvedek. A szeretet átcsap hiányba, kimondhatatlan szúró, hasogató és hívó érzésbe.


Az emberek olyanok, mint az autók. Életük elején erejük tejében vannak, a kárpit még kicsikét sem kopott, a fényezésbe szinte látni lehet az arcokat. Szinte tündökölnek.
A gond csak ott van, hogy némelyik túl sokat utazik, belefárad, leparkol, és ott is marad ahol van. Már nincs benzine továbbállni.
Némelyik csak a városban furikáz, azt sem tudja mit akar, és szépen lassan elhasználódik, vagy éppen kimegy a divatból.
Valamelyik autó pedig teljes sebességgel csapódik bele a szembejövőbe, és örök életére megbélyegzett lesz, sosem tér vissza az utakra.

Nem akarok egy üres parkolóban egyedül állni, ha már meguntam az életet.
Nem akarok megbélyegezve élni, egy roncstelepen, ahol alkatrészeimet cserélik, és a hozzám nem értők szétzúznak.
Nem akarok már autó sem lenni.


elmult pár hónap képei


szevasz tavasz, aliz voltam.

2011. március 18., péntek

tudat

Állítólag az ember tudatalattija csak álmában nyílik meg.

A legjobb barátom nagyon sokat mesélt a kapcsolatairól, hogy mit hogy kell az életben. Ezt a blogot nem nekem, mint Aliznak, hanem mint egy visszhangnak köszönhetitek. A legjobb lenne, ha tényleg csak képzetek lennének ezek az írások. Az elfelejtett emlékek, bolondságok, filmek, kopott díványok.
Sosem fogom magamra mondani, hogy boldog, szomorú, magányos, vagy épp összetört. Van bennem annyi tartás, hogy tudjam mit akarok az élettől, és ezt követelni fogom. Görcsösen szorítom, el nem engedem..

Ahogy téged sem, kedveském. Talán itt hagytál, de talán ez a következő kis monológod, hogyan éljek igazán. Hintázás közben sem a szél suttog, hallom a hibáimat, hallom, mennyire büszke vagy rám.
Egyetlen egy dolgot kérek tőled: szorítsd meg a kezem és úgy vezess. Ne így, én nem akarok hibáimból tanulni, én nem akarok önálló lenni. Kicsi, törékeny lélek vagyok. Szeretném tudni tudatalatt is, hogy mit akarok.
Micsoda dolog ez, hogy a tudatalattim, és én - vagy hogy is van ez, már én is lassan belekavarodom - teljesen mást érzünk?

Én szeretem ezt a fiút, mégis hogy mondhattam neki ilyet álmomban? (Fura vagyok, kezdem megérezni a bögre teát.)
A legrosszabb, hogy neki ez nem okozott akkora fejtörést, mint nekem. Általában befolyásolnak az álmaim. Nem volt még úgy, hogy alvás közben ilyen érthetően beszéltem volna, és ez engem rettentően zavar, mivel nem tudatosan szoktam szeretni valakit, hanem csak úgy érzem, érzem hogy szeretem. Végülis így működik, nemde? : )

kuszák lettünk ma este.. egészen kuszák.


szevasz tavasz, aliz voltam

2011. március 10., csütörtök

és a pirománságom meghozta gyümölcsét.
újra hallom a suttogást, és újra szabad lehetek a gondolataimmal.
maró fájdalom, belém égett vigyorkandúr, és füstös könnyek.

ennyi maradt belőled, mint barátból.





szevasz tavasz, aliz voltam.

2011. március 6., vasárnap

let's have SZ.A.F.T.

Húzós volt ez a hét.

Teljesen más irányba kezdtem el felejteni. Elfelejtettem, ki az igazán fontos, ki az, akivel nevethetek, kik azok akikkel bármikor jól esik a vörösbor meg a kóla. Színvonal semmiképp sem jelentkezik az italban, annál inkább a társaságban.
Elfelejtettem mi a célom az életben, elfelejtettem, ki szeret a legjobban, elfelejtettem, amit megígértem.
Nos, csak annyit tudok írni, hogy bármi gond is van, igyekezz gyorsan átlendülni rajta. Ha egyedül vagy keress fel egy régi barátot, ha van valakid, igyekezz vele beszélni róla. Ne akarj annyira makacskodni, ne akarj annyira sebezhetetlennek látszani. Csupán ennyi a tanácsom erre a hétre, így a tél végén.

Remélem végre vége lesz, mert már unom, hogy nem süt a nap, fázik a talpam, sapkát kell hordanom, és nem marad hullámos a hajam.

Várom a tavaszt, az újjászületést, az új korszak kezdetét, ahol már nem kell a középiskolai padot koptatnom. Ez lesz a legszebb és legnyugalmasabb tavaszom. Amíg a legtöbb társam az érettségi miatt aggódik, addig én a felvételimen. Még mindig úgy érzem, én jártam jobban.



szevasz tavasz, aliz voltam.