242 -

ezek a május 24-ek már csak május 24-ek maradnak azt hiszem.

volt egyszer, hogy beszélgettünk arról, mi lesz velünk pár év múlva. nem emlékszem pontosan, Én mit mondtam - valószínűleg valami olyat, ami most nem vagyok -, de arra, amit Te mondtál, - Te, sokféle Te- arra nagyon.
cseng a fülemben, hogy lesz ez még így sem. ne aggódjak, csak szeresselek, Téged, első Te. nos azóta ugyan nem szeretlek, de azért én még emlékszem. csak a biztonság kedvéért.
aztán rá egy évre második Te azt mondtad, hogy majd összekaparom magam, csodameseszép lesz minden. nagy fotós leszek. utazgatunk majd, meg miegyéb, amit egy friss érettségiző kigondolhat, tudjátok.
a következő május 24-én laza voltam. voltunk limonádézni a tekában, pedig tanulnom kellett volna.

aztán jöttél Te. az utolsó Te.

most veszekedés, sírás, meg békülős összebújás, virágok az asztalomon. mentőjárműves mesekönyv a hátizsákomban, játszótér, meg padon uzsonna.



lehet csillió ronda május 24-em, de azért amíg Te te maradsz, addig minden olyan, amilyennek szeretnénk. a többi napom pedig azzal kezdem majd, hogy elmondom mennyire Te vagy nekem a Te.

241

hófehér falak
sanitizer-ek a kukák mellett
zöld csempén lépdelek
a 241-es teremhez.
nem szoba ez,
gondolok most mindenre,
legfőképp arra, hogy
Te itt mit keresel?
100 év sem lenne elég,
míg velem vagy,
100 év sem lenne elég,
hogy elmondjam.
megmutattam az összest,
a fotókat, a videókat,
az elmaradt puszikat.
de végül, csak elsírtam magam.
láttam, hogy utolsónak látsz,
s már másnap,
hiába mondtam volna már,
hogy ez mennyire fáj.
úgy hiányzik a slambuc,
meg az "akurvaistenfaszát"
én nem tudom,
de talán mégis,
hogy a legjobb arc,
mégis csak Te voltál!
anyák napjára
egy ölelést,
egy "mama"-t,
egy "pápá"-t
küldhetek,
de hiányzol,
még vagy 1000
basszus hosszú éven át.