2011. augusztus 23., kedd

the hardest thing i've ever known

i woke up feelin heavy hearted

Ez az egyetlen sor, ami most eszembe jut. Lassan minden el is tűnik és mára, amit a világ minden kincsénél jobban akartam, a világon a legijesztőbb fogalom lett.
Elhagyom ezt a helyet, valami szebbért. Igazából izgatott vagyok, félek, boldog vagyok és még emellé csalódott. Sosem hittem, hogy lesz olyan, hogy megijedek egy változástól.

Félek, mert nem tudom mi vár egy teljesen új városban.
Izgulok, mert lehetséges, hogy egyszer ettől a ténytől leszek a legnyugodtabb.
Boldog vagyok, mert akik az ország túlsó felén várnak, azok csakis kizárólag rám várnak. És én minden erőmmel őket imádom.
Csalódott vagyok, mert én úgy gondoltam, hogy szeretnek az emberek, és félnének elveszíteni a segítségemet. Ehelyett, most egy mocskos nagy lyuk tátong bennem, amit újabb hónapok fognak begyógyítani. Írnivalóm sincs. Megszakadt bennem valami.

Lényeg hogy ők hárman mindig hazavárnak.





szevasz tavasz, aliz voltam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése