Életművész alapszak, ' hogyan legyünk életünk végéig élőek ' szakirány.
Sosem fogom feladni egyik álmomat sem. Ami elég erős kifejezés, hiszen egybesűríteni egy rózsaszín pónit és egy koszos panel macskát elég vicces.
A maga szépségében fogom az álmaimat megőrizni.
Lesz kertem, lesz lovam, lesz kutyám és macskám. Fényképész műtermem és egy koszos panellakásom. Lesz egy erkély, ahol a reggeli teámat szürcsölgetem majd, és a vállamon egy óriási színes papagáj fog csücsülni, akit Bélának fogok hívni. Lesz egy szobám, ami szivaccsal lesz kibélelve. Lesz egy szobám, ahol a legjobb barátom falfirkái lesznek. Lesz egy szobám, ahol a fal tenyér nyomokkal lesz tele. Kékkel, feketével, pirossal, sárgával...mindenféle színnel. Lesz egy szoba, amiben felépítem a gyermekkorom. Lesz egy szoba, ahol képekkel rakom ki a bútorokat: itt fogok emlékezni minden egyes kattanásra, minden egyes ' ú ez kalács '-ra.
Lesz egy szoba, ami csak a miénk: Kék lesz, mi fogjuk kifesteni festékpatronokkal. A plafonra csillagokat festek, az ablakra pedig zsákot húzok, hogy örülj.
Minden reggel, úgy fogok felkelni, hogy ' ez lesz az utolsó nap '. Talán így lesz értelme ennek az egésznek.
Mert megkérdezte ő is: Mi a célod kicsi lány?!
A válasz persze sehol sincs. Hol lenne? Még a fejemben sincs meg, szívemből pedig nem beszélek. Írok.
szevasz tavasz, aliz voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése