tudjátok elcsodálkozom néha, milyen furcsa emberek élnek velünk egy bolygón. ahol a 'más érdeke', mint kifejezés nem is létezik, ahol jó tett helyében jót várj helyett brutálisan élik az emberek a szemet szemért világnézetet.
világnézetek- na igen, te miben hiszel? hiszel istenben, jézusban, jehovában, krisnában, visnuban, ganéshában, allahban, zeuszban vagy csupán abban, hogy minden megy a saját megírt maga módján?
vagy te ateista vagy? akkor mégis miben hiszel?
dá bum.
Magamban. sőt a Szeretteimben.
amit ti istennek hívtok, az ott van mindannyiunkban, apróban, és hatalmasban, növényben, állatban, és emberben.
de mit is hívunk mi embernek? hát az állatot. mondhatjátok, hogy farkas törvények uralkodnak, és hogy az erősebb győz, meg hogy a lassúbbat megeszi a gyorsabb- na de akkor mégis mi különbözteti meg mégis az embert az állattól?
csupán ennyi: az az ember, aki most épp magába néz ezeket olvasva. állat pedig az, aki elkezdi olvasni a bejegyzésem, és bármelyik szónál random be is zárja.
amikor megnyílik az ember elméje, rengeteg negatív dolgot vesz észre maga körül. nem csak másokban, hanem önmagában is. mindenkinek, -sőt nekem is- vannak vétkei, amikről inkább nem is venne tudomást, és legszívesebben csak eltörölné őket. nos, ha ember vagy, bevallod magadnak hibáid.
ha állat, akkor csak másra fogod. élőre és élettelenre. egy nap rájöttök, mennyi zsarnokságot művelünk egymással. ti kik háborúztok, ti kik ölik egymást, mégis mi értelme van azon vitázni, hogy istennek, vagy allahnak hívod? vagy épp azon, hogy fehér, vagy csokoládé színű a bőröd? vagy mi értelme van azon felháborodni, hogy valaki nem eszik húst, vagy azon, hogy valaki a saját neméhez vonzódik? mi a problémátok emberek? nem kaptátok meg a napi hajdú pétert? meg a napi valóságshowt?
ébredjetek már egy kis napfényre a tél közepén
szevasz tavasz, aliz 1 hét múlva már az erdő közepén lesz.
