legkedvesebb búcsúlevél

Pécs !

Hol is kezdhetném...?

Szép, kedves, aranyos napokat köszönhetek neked, de ugyanígy volt olyan, amit legszívesebben eltörölnék. Nem gond, azért még mindig az egyik kedvenc kis városkám maradsz.

Annyi minden történt, hogy igazából összefoglalni sem tudom hirtelen. 

Emlékszem az első napra, amikor bestresszeltem, hogy mennyire szörnyű lesz ez a kollégiumi élet, hogy mennyire furcsán szörnyűek az osztálytársaim, hogy milyen ijesztőek a kertvárosi utcák, és mennyire imádok még így is itt lenni. Aztán valahogy ezek a kételyek eltűntek. A félelmetes esti folyosóból egy zsibongó hangzavar lett, az idegesítő osztálytársakból pedig társak. Barátok.

Örülök, hogy még most is van jó dolog, amit leírhatok Rólad, pici Pécs. Vigyázz mindenkire aki fontos ott nekem, ha már én nem leszek ott. 

Annyi név jut eszembe, elkezdem valahogy mégis: )
Petra, akivel minden egyes nap együtt indultunk el, együtt kezdtük és fejeztük be napjainkat. Imádok vele nevetni, szeretem, hogy sosem jópofizott velem, mindig makacsul őszinte, és ezt nagyon becsülöm. Emlékszem minden egyes pihent pillanatunkra. Mikor Kárámellt és Kriszrudit énekeltünk órán, amikor gyakorlaton mindenkit az őrületbe kergettünk a nevetőversennyel, hogy ki tud hülyébben röhögni... Ja és hiányozni fog a mekis almáspite:')
Ancsa és Meli: ők a világ legjobb szobatársai; ) hiányozni fognak az éjszakai szemöldökszedések, a nutella zabálós esték, hogy májusban majdnem minden napot jégkrémmel koronáztunk meg. Köszönöm a törődést, mikor a legrosszabb időszakomat éltem, Ancsának a rengeteg veszekedést, mert ebből látszik, hogy mennyire összenőttünk. Meli neked pedig hogy mindig fhankón mókaképes állapotban voltál.

Brigó, jajaj.. "b*zinak fúrógép?!" Majdnem elég lenne, csak ennyit írni. De mégis annyi minden van még. Emlékszem, amikor először ültél oda mellém gyakszin. Lecsaptam rád, az tuti.. még most is nevetek.
A közös műtermi hülyülések, a bolondozások Buday-val.. minden  hiányozni fog. Hiányozni fog, hogy egy tökéletes párt lássak mindennap, Poc meg Te: ) Maradjatok mindig így, én nagyon szurkolok.

Patti, TE BAJUSZ!: D Köszi, hogy (végre) egy kicsit másképp értékelted a hülyeségeimet, és mindent, ami velem kapcsolatos. 

Adri, köszönöm azt a rengeteg sok jó zenét, és vicces történetet, remélem, hogy ahol most tartassz (tudod mire gondolok) az meg marad egy életre, vagy ha nem is addig, legalább amíg van, boldog lesz és rózsaszín. - szoooooopsz! : D

Minden osztálytársnak köszönöm, hogy valami vicceset és újat hagytak a lelkemben. Dani összes szurkálódásodat, Bea összes hisztidet és tandenbaumos slágeredet. Dalminál töltött frankó hajfestős napot se felejtsem el! Benitó szörnyen aranyos őszinte nevetését, mikor kisöccsével, vagy Gyulával mókázik..na azt tuti hiányozni fog: )

A legjobban, akárhogyis gondolkodom Te fogsz hiányozni Tóbiás. Minden 'A' hét keddi szünetek, minden egyes mókás perc és pillanat. Kár, hogy ebben az utolsó pár hétben jöttem rá, miért is mentem valójában Pécsre. Az egyetlen maradandó indok, ami akkor is és most is megvan, az te vagy. Sajnálom, hogy nem találkoztunk eleget, amennyit lehetett volna. Nagyon haragszom magamra, hogy keveset hívtalak, hogy elfelejtettem hónapokra, hogy ki az egyik legfontosabb ember az életemben, és hogy kinek köszönhetem, hogy egyáltalán vagyok még valaki.

Szeretlek titeket srácok, remélem azért én is hagytam valamit, ha mást nem is leglább egy mosolyt a szívetekben. Hiányozni fogtok, úgyhogy sűrűn hallotok majd felőlem, ezt itt most ünnepéjesen ígérem.


Az utolsó pár hét miről szól? Naná, hogy a mókáról: )
Csóók.