Viszont, most annyira előre haladok, mint az a bizonyos nyíl az alma felé.
Egy egész világot átölelnék most legszivesebben, még azokat a feltételezett felszines embereket is, akikről szó van. Persze, hiszen mindenhol ott vannak.. az ágyad alatt, a konyhában, az ágyad alatt.. mindenhol.
El sem tudod képzelni, hiszen, ahogy irtad mi is egy felszines barátság csapdájába estünk.
Azt hiszem, a sérelmeink egymás felé sodortak minket, és emiatt lehetséges, hogy úgy éreztük vagyunk egymásnak.
Az is tény, hogy én szeretnék jó barátod lenni. Nem hazudok sosem, most sem, sem akkor kedden.
Szeretném, ha nem csak azért mondanád, hogy engem nem gyűlölsz, mert épp én kérdeztem meg.
Csak annyit tudok idézni, amit én is megtanultam a világ legbölcsebb emberétől:
' ha már az emberektől megijedsz, menekülj saját világodba kicsi! '
Menekülni vagy elfutni talán szégyen. De ez a hely a sajátod, végülis ha bemész a saját szobádba, az sem minősíthető nyúlcipőnek.
Légy hát kreatív, váltsd meg a világot, de ne úgy, ahogy mindeki akarja.. szeretet, világbéke? Ugyanmár srácok, ebből azért valljuk be, csak úgy dől az irónia.
Én szeretnék más lenni, mint a többi suta, droid ember. Nem szeretnék zombi-utánfutója lenni egy körömcipös némbernek, aki azt hiszi szép, és elérhetetlen, mikor ő a legrosszabb zár az univerzumban.
Jelenleg két ujjamon megtudom számolni, kik azok az emberek, akiket igazán. A többi valahol elveszett. Megvannak, csak talán ők is a saját világukba menekültek, így aztán a felszín maradt meg nekünk, mint jó barát.
Azt hiszed, csak azért beszélek így, mert Aliz vagyok Csodaországból. Ez a leányzó, csupán a nevének él. Egy mesére építi az életét. Insane!
Talán?! De neked ez fáj a legjobban, ugyanis te képtelen; és irigy vagy!
szevasz tavasz, aliz voltam: )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése