234

néha elfelejtem
néha eszembe jut, mekkora kretén vagyok, hogy mennyit hisztizek azon, hogy nincs itt. de tulajdonképpen nem zavar.
összességében lefoglal a kötelező filmek bámulása, a bringám, meg az új célok. például, hogy bejárjak keróval a suliba. meg hogy egy nyarat külföldön töltsek a semmiből.
bár az utóbbi kijelentésemen annyit még nem dolgoztam, de a többi úgy tűnik végre révbeér.

dolgozz meg minden egyes forintért, és utána olyan királyságos érzés lesz elkölteni arra, amire egész nyáron gyűjtögettél, hogy majd madarat lehet veled fogatni még akkoris, ha szíved mélyén inkább költötted volna egy hatalmas szétesős tripre, vagy egy balatoni nyaralásra.
de ki a francot érdekel?

én azért gyűjtögettem, hogy végre tekerhessek.
ő  azért, hogy végre suliba járhasson. azt hiszem mindkettőnknek meg van a maga útja még ebben az időszakban. én vagyok én, ő meg ő. nincs még kifejezetten mi. esetleg kivételes alkalmakkor, mikor lebetegszünk, vagy épp eszünk. családdal vagyunk, vagy barátokkal. de ez szinte csak látszat, hiszen én is a kis életemnek megfelelő dolgokat szerzem meg. és ő is.

azt hiszem nincs ebben semmi szégyellni valóm, hogy megszoktam, hogy nincs itt.
a lakást szinte magaménak érzem, főleg, ha hatalmas kupikát hagy magaután egy-egy szigetről hazajövős hajnal után. de nem bánom.
örülök, ha boldog. már az sem érdekel, hogy a pénznek örül a legjobban. hiszen én is most a fizumnak jobban örültem, minthogy felvették az egyetemre.
hogy miért?

mert mindketten kurvára önző dögök vagyunk. ez egy igazi közös kis tulajdonságunk, amit egymásban szépen lassan élesztgetünk.
játszhatnám az álszent gyermeket, hogy ez bizony egy rossz kapcsolat.
nem haver. ez egy felnőtt kapcsolat.

dolgozunk, eszünk, iszunk, szeretkezünk, tanulunk, tekerünk, lélegzünk, fújunk.
nincsen eltitkolt pattanás a fenekemen, sem pedig néma horkolás az ő részéről. midnen tiszta és egységes. néha nem tudja, hol vagyok, náha én sem vágom ő merre jár épp.
de azt tudom, hogy mást nem szeretne így engem. önzőségünkben elfelejtjük, hogy talán, talán, amiket cselekszünk, azt egymásért tesszük. én tanulok, mert szeretném elkápráztatni azzal amit írok. ő tanul, hogy megmutassa igen is ér valamit. hogy ő a világon a legcéltudatosabb és talpraesettebb fickó.



nincs mit tenni, meg vannak azok a miértek