bár ülhetnék most a héven.
de nem teszem, mert mi csak röpke huncut gondolatok, és csupán hideg, nyirkos érintések vagyunk.. vagyunk mi egymásnak. van itt mézédes illat és nyers erő, mégis üresek ezek a szavak.
a fejemben az örök kutatás vagy. én a tiédben egy félre diagnosztizált beteg. vagyunk mi egymásnak a semmi.
pár percnyi forró tekintet, pár órányi lassú, csendes szendeség. reggeli kipihetlenség és munkahelyi galiba.
így leszünk mi egymásnak gyógyító pirula vagy épp komor história.
nem járok már messze, se közel.
szevasz tavasz, alzi voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése