226

kettő

huszonkettő

kétszáz

kétszázhúsz

huszonhat

kétszázhuszonhat

hat

hat éve lesz lassan. 

kerestelek. egészen sokáig kerestelek. talán még a mai napig kereslek a fejem legmélyebb bugyraiban, hogy mégis hol veszítettelek el. 23-án? ugyan. itt nem a karácsonyi balesetről van szó. ami előtte történt.

csilliószor átgondolom a mondatokat, amiket aznap éjszaka mondtam. ezer meg ezer kis betű cseng össze percenként a gondolataimban, mégis erre emlékszem. kristálytisztán. 

annyira tisztán, hogy a kristályosság a szememből tükröződik. 

még mindig nehezen tudok karácsonyt ünnepelni. szépek a fények idehaza. nem lesz itt karácsonyfánk, ellenben a gőtéknek van. szeretnéd őket, hálás kis dögök..

-aj annyira hiányzol-

kedves dolog, hogy még a mai napig sem hagysz teljesen egyedül. jó, hogy az ötödik évfordulóra átadtál másnak. nem tudom az ő álmaiba hogyan csempésztél bele, de köszönöm.

köszönöm a téli meleget, a tanításait, a világnézetét, a békét, a szeretetreméltó kissárkányokat, hogy végre az a kevés barát, aki megmaradt, azt nem kell elfelejtenem miatta. nincs bosszúság meg műkaja, se elvált szülők meg bolond ex barátnő.

csak a budai kis lakás. vele, a sárkányokkal, meg itt-ott egy vándorral, aki nálunk tér meg.

kár hogy ebben te csak eszmei érték vagy csupán. jó lenne pár közös fotó, vagy egy főzőcske, vagy egy bringázás, vagy egy jó kis kirándulás a rám-szakadékba. 

6 éve már, hogy jó lenne, ha itt lennél.

szevasz tavasz, jöhet a fagy.