240

mikor ajtót nyitottam, nem is hittem szememnek. ott állt teljes száznyolcvanegy centijével és eltakarta a beszűrődő fénysugarakat.
csupa sár volt, azért mindenesetre behívtam, és leültettem. valójában nem is köszöntünk egymásnak.
mikor rá néztem, inkább fogtam magam és kiszaladtam a konyhába. zavaromban inkább neki kezdtem kávét főzni.
mikor visszatértem egy hatalmas bögre feketével, megfújtam és letettem elé. ahogy mindig is.
megálltam az ajtóban, támasztottam az ajtófélfát. de még mindig nem szóltunk semmit egymáshoz.

- merre jártál eddig? -kérdeztem.

Ő csak vállat vont, és szürcsölt.

- szétnéztem itt- ott. -jött a válasz.

- nem hittem, hogy még látni foglak. sőt meg is ígérted, hogy az volt az utolsó alkalom. hogy elmész, és majd talán találkozunk egy másik életben. én ezt mind komolyan is vettem. 

sírtam, zokogtam, kértelek többször is. mindez tegnap előtt volt.

- az ember nem mindig tud úgy tenni, ahogy azt ígéri. bár nagyon igyekeztem tényleg betartani. muszáj volt, hogy lássalak, még egyszer utoljára. tudom, hogy ez most neked nagyon rossz, és már biztosan sikerült elengedni az egészet.

- két teljes nap alatt?- bámultam rá hatalmas kerek szemekkel.

- ez nem két nap volt Aliz.

lesütött szemmel ült ott, én meg vakartam a fejem búbját, most épp nem az idegességtől, mint amúgy, hanem most tényleg-tényleg nem értettem mi történik. tegnap elött felhívott, egyértelmű volt. ma meg közli, hogy ez nem két napja volt.

- akkor mégis megmagyaráznád az utolsó telefonhívásod?

- felhívtalak, hogy jövök hozzád, aztán nem jöttem. nem emlékszel semmire?

nézett rám kérdőn, és még mindig nem értettem. talán már nem is nagyon akartam.

- csak Odin miatt jöttem. tudod mindig mondtad, neked ha kisfiad lesz, Dávid lesz.

akkor belém hasított. mintha egy jégcsapot húztak volna ki a szívemből.

ez bizony nem két nap volt, hanem 9 hosszú év.

le kellett hogy üljek. odavágtam mellé a kisszéket, és lehuppantam. odafordultam felé, vállára döntöttem a nehéz fejem, és becsuktam a könnyes kis szemem.

- Aliz.... Anyácska, Odin felkelt. - úgyhogy lecammogtam a galériáról, és mire leértem kacagással fogadott, elvittem egy tiszta pelusért és közben elmeséltem neki, mit álmodtam. 

mivel ez már csak így szokott lenni nálunk. 

hátamra vettem és kitipegtünk a fürdőből, aztán minden ment úgy, ahogy tegnap. 

meg előtte. meg azelőtt.

szevasz tavasz, aliz voltam.