218 hiba, amit az emberiség elkövetett

tudjátok elcsodálkozom néha, milyen furcsa emberek élnek velünk egy bolygón. ahol a 'más érdeke', mint kifejezés nem is létezik, ahol jó tett helyében jót várj helyett brutálisan élik az emberek a szemet szemért világnézetet.
világnézetek- na igen, te miben hiszel? hiszel istenben, jézusban, jehovában, krisnában, visnuban, ganéshában, allahban, zeuszban vagy csupán abban, hogy minden megy a saját megírt maga módján?
vagy te ateista vagy? akkor mégis miben hiszel?

dá bum.
Magamban. sőt a Szeretteimben.


amit ti istennek hívtok, az ott van mindannyiunkban, apróban, és hatalmasban, növényben, állatban, és emberben.
de mit is hívunk mi embernek? hát az állatot. mondhatjátok, hogy farkas törvények uralkodnak, és hogy az erősebb győz, meg hogy a lassúbbat megeszi a gyorsabb- na de akkor mégis mi különbözteti meg mégis az embert az állattól?
csupán ennyi: az az ember, aki most épp magába néz ezeket olvasva. állat pedig az, aki elkezdi olvasni a bejegyzésem, és bármelyik szónál random be is zárja.

amikor megnyílik az ember elméje, rengeteg negatív dolgot vesz észre maga körül. nem csak másokban, hanem önmagában is. mindenkinek, -sőt nekem is- vannak vétkei, amikről inkább nem is venne tudomást, és legszívesebben csak eltörölné őket. nos, ha ember vagy, bevallod magadnak hibáid.
ha állat, akkor csak másra fogod. élőre és élettelenre. egy nap rájöttök, mennyi zsarnokságot művelünk egymással. ti kik háborúztok, ti kik ölik egymást, mégis mi értelme van azon vitázni, hogy istennek, vagy allahnak hívod? vagy épp azon, hogy fehér, vagy csokoládé színű a bőröd? vagy mi értelme van azon felháborodni, hogy valaki nem eszik húst, vagy azon, hogy valaki a saját neméhez vonzódik? mi a problémátok emberek? nem kaptátok meg a napi hajdú pétert? meg a napi valóságshowt?

ébredjetek már egy kis napfényre a tél közepén






szevasz tavasz, aliz 1 hét múlva már az erdő közepén lesz.

217 hamis pajtásom van

nem igazán foglalkozom a bosszúval; aki valaha is bántott, annak úgyis a saját karmájával kell szembenéznie.

még így lassan 22 évesen sem tudom elkerülni, -talán soha nem is fogom- hogy ne csámcsogjanak rólam az emberek.

egyébként az egész hetem egy bazi nagy de ja vu érzés, amivel nem tudok túl sok mindent kezdeni.. végre lezártam magamban rgy halom régi dolgot, visszaolvastam minden -kicsit sem túlzok- bejegyzésemet, és rájöttem, mennyire más most az életem, mint amit hittem, hogy lesz.

ez a rövid haj dolog sok embert megrázott, sőt olyanok is felkerestek, akikkel évek óta nem beszéltem, ezzel az indokkal: mi van a "sosem vágom le a hajam" dumával aliz?! 

nos, semmi. csupán annyi történik, hogy amíg a hogylétemmel nem törődtök, a kinézetemmel és a frizurámmal annál inkább. bájosak vagytok, igazán elragadó népség! 

gratulálok minden további pajtásomnak hitt alaknak, hogy egy olyan lánynak hisz helyettem, aki a hátuk mögött leostobázza, és még ki tudja minek hordja le őket .

sőt gratuláció, mi több, mély tisztelet jár magának a lánynak, hogy ilyen szépen szerepel.

ne féljetek, bosszúm sosem lesz, csak hatalmas mosolyom, amiért tudom, hogy egyszer ennek a lealázásnak a dupláját kapjátok vissza, saját filmetek producerétől! majd mikor el jön a nap, hogy segítséget kérnétek tőlem, akkor jöttök rá, már a nevemet sem tudjátok.

és akkor leszek igazán boldog.

szevasz tavasz, alizt már senki sem hívja aliznak.

216 gondolat veszett el

216 napja próbálom visszaadni a könyvedet.

nem azért kereslek, hogy a barátod legyek, hisz látod egyikőnknek sincs szüksége a másikra. nem akartam zavarni sem az sms-el januárban.

én csak visszaakarom adni a könyved, hogy végre végleg elfelejtődjön ez az egész.




csak kár, hogy életem legrosszabb és legszebb napjairól maradtál le.
szólj, ha azt akarod küldjem el postán, vagy adjam oda valamelyik pajtásodnak. de én ezt a könyvet csak kölcsön kértem. és vigyázok rá azóta is, mintha fontos lennél, vagy mintha ugyanannak tartogatnám, mint akit még janka mutatott be msn-en.





na mindegy. vár a zöld a teraszon.

szevasz tavasz, aliz vagyok..még neked is talán.

a 215 centis haj

mindenki fél valamitől.

én kifejezetten a víztől és a fodrásztól. a vizet inkább nem emlegetném, még küzdök vele, de azt mondta ne aggódjak, nyáron már kishableányként fogok viselkedni a kék mélyén.
a fodrász.
ott kezdődött, hogy mikor pici voltam, és végre már nőtt a hajam, anyukám rögtön elküldött fodrászhoz, hogy vágjon nekem fiús hajat. fülig érő bubihaj, tudjátok az a tipikus rendszerváltás utáni menő "cucc" amitől nem tudta senki a kisfiúról, hogy kisfiú avagy kislányról, hogy kislány. ezért a kislányokra pörgős szoknyát adtak, a fiúkra meg dragonball-os pólót.
az alapvető hiba ott indult, hogy én a pörgős szoknyához dragon ball-os pólót vettem. és a haj.
és máris összezavartam minden járókelőt.
mindig is utáltam, hogy le kell vágatni a hajam. mert anya azt mondta, vágassam le. tisztára hippi voltam kicsiként is, de a rendszer ellenem volt, persze érthető így utólag.
én vagyok az egyetlen, aki nem utálta meg a fésülködést ebben a zöldgumicukibékás generációban.

na mindegy.

évekig nem voltam fodrásznál, és évekig sanyargattam szüleimet, magamat, és a barátaimat a mindenhova bekúszó hajszálaimmal. még emlékszem olyan is volt, hogy haverom sms-ére ébredtem hajnalban egy átbulizott éjszaka után: "még a gatyámban is a vörös hajszálaid vannak" (zárójelben azért megjegyezném HAVER)
sosem felejtem el, mikor az általam készített sütiben találtam meg a hajam..pedig még előtte fel is kötöttem ahogy anyu mindig kéri tőlem.
mindig belegondoltam mi lenne, ha levágatnám a hajam?

sírnál aliz! -ordítottam magammal gondolatban, hogy juthat ilyesmi az eszembe- meg kinek kellenél rövid hajjal? így sem kellessz senkinek.. az éppen aktuális barátod is részben a szép hajad miatt szeret, és mutogat.

szóval sosem mertem levágni. úgy értem drasztikusan rövidre. mert az egészségügyi hajvég visszavágást mindig én csináltam. de azt, hogy elmenni fodrászhoz, és azt mondani: FIÚSRA! na azt soha..
meg amúgyis..
lehet, hogy hülyén állna,
lehet, hogy mindig elaludnád,
lehet, hogy utána nem nőne soha olyan gyorsasággal..
sok a volt a lehet! hagytam a fenébe.



valahogy egyébként mindig akkor jött ez a téma, mikor új barátom lett. és mindegyik kapcsolatnál arra lyukadtam ki, sosem lesz a régi, ha rövidhajú leszek. ha rátértem a témára, mindegyik lesápadva nézett rám, és láttam, ők jobban csípik a sérómat, mint én magam.


május 31-én reggel azzal a tudattal keltem, hogy hajat kell vágnom. ott feküdtem mellette a galérián és gondolkodtam. ezt akarom? aztán ha véletlen elhagyjuk egymást, mi lesz velem? senki sem akar majd engem.. várjunk csak.. ha ennek vége..ha ennek bármikor is vége szakad, fog bárki is úgy akarni, mint ő?

elmosolyodtam, és rájöttem, senkit sem akarnék akkor.senkit sem annyira, mint őt.
szóval elküldtem itthonról, szerencsére aznap dolgozott.. mikor kattant a zár, én már a fürdőben álltam, mosott, vizes hajjal.
copfot kötöttem.
és lenyestem az ollóval.
aztán megláttam azt, aki valójában vagyok: fiús, egyszerű.
nem "hajlakk, göndörítés, illegetés, hajdobálás" ..csak simán aliz.





s hogy miért nem fogom megbánni soha? mert végre bátor voltam, csupán attól, hogy valaki szeret.

és remélem nem csak egy szimpla hajvágáshoz fog még (:








szevasz tavasz, alzi voltam megskalpolva: )

2:14 percnyi de ja vu

amikor megnézel egy filmet, és rájössz:
azért nem láttad eddig, mert a sors kivárta, hogy magadra ismerhess benne.



szóval félénk volt, nem is akart igazán semmit sem tőle, csak hogy fejtse meg a kis mondatait. aztán mikor a csontváz szerkóban suttogott a fülébe, nem is tudta hirtelen; sikítson, vagy élvezze a fülében csengő-búgó hangot.
aztán találkoztak, és azóta vannak, és lesznek.




csoda volt ez a délelőtt.

21-3-as katalizátor

a 213, poszt arról, hogy én bizony nehezen felejtek.


21. napja március hónapnak, miért vagy ilyen?
szomorúvá teszel, mikor jössz, szomorúvá teszel, mikor elmész.


küldtél valakit, aki a fele-másod, és aki pont annyira szeret, mint egyszer régen te. úgy néz, úgy viselkedik, egyáltalán hogy gondoltad, hogy majd nem ellenkezek? ellenkeztem teljes szívemből. pont ezek miatt az apróságok miatt.
tudtam, sosem fogom majd azt mondani, hogy szeretem, mert hát tudjuk: rossz ómen!

mégis őt küldted, hogy tanuljam meg újra mondani, lépésről lépésre. hogy minden mosoly mögött ott legyen egy betű, aztán annak hangja, ami közelebb visz. és mi hagyta el mindig a számat? hát, hogy utállak. mosolyogva, ölelgetve.
ahányszor kérte, mondjam neki, annyiszor hasított belém a szellemed, és a mai napra kicsordult a filter. nem bírtam már tovább és zokogtam a kényszeres hallgatásom miatt.
elmeséltem mindent,félálomban, közel az éjfélhez, és boldog születésnapot kívántam.


utállak téged, de ezt a kis küldöncödet még jobban.

a 2 12 kezű , azaz hogyan fogjunk edgárt

itt ez a fiú.


... amikor a szirt szélén álltam, lehunytam a szemem és elképzeltem megannyiszor az arcod. elképzeltelek szőkének, barnának, feketének, barátnak és ellenségnek. elképzeltelek mindig valaki másnak, hisz az álmaink az emlékeinkből táplálkoznak. álmodtalak szigorúnak, és engedékenynek is...


mégis.
olyannak sosem játszottalak, mint amilyen valóban vagy.
illedelmesen megkérted, had mutasd meg magad. "engedj be és meglátod bezárod mögöttem az ajtót! örökre" -mondtad.
ellenkeztem, ökölbe szorítottam a kis kezeim, a számat harapdáltam, szívverésem lehalkítottam és eljátszottam, hogy hazatalálok nélküled is. arra viszont nem gondoltam, hogy nélküled nem akarok hazamenni.


...vörösen csillogtak a hósipkák a lemenő napfénytől, szinte égették a szemem. leguggoltam és leültem a hóba. lógattam a lábam, és vártalak. csukott szemmel vártam, hogy megsimogasd a vállam, és suttogj a fülembe.
vicces, mikor közeledsz. vicces, ahogy ritmusra jár a lábad. de a legviccesebb, mikor elhitetem veled, hogy nem szeretlek...


kint üldögélek a lépcsőn, de te sehol sem vagy. a bagaretta füst marja a szemem, vagy csak hiányzol, nem tudom. de nem jó itthon egyedül. ígéretet kell tenned, hogy ezekután sosem hagysz magamra a gondolataimmal. sosem hagyhatsz magamra az emlékeinkkel és a vágyainkkal.

mindig közösen. együtt.