Az élet tele van olyan dolgokkal, amik néha ellent mondanak saját maguknak. Dolgok, emberek, élőlények, akárhogy hívhatjuk őket.
Szerelmes voltál, én örültem neki, igazán boldognak még sosem láttalak. Csak vele. Sajnálom ami történt, tiszta szívemből.
De mégsem értem valahogy az egészet. Te akkor most a padlón vagy, mikor nem hittél nekem. Senkinek, hogy bajod lesz. Tudom jól mit éreztél.. mindenki csak hazudik és keresztbe tesz, hiszen te boldog vagy, a többiek miért nem örülnek veled együtt?... ugye bátyus, ez volt a fejedbe?! Egy éve az én elmémet is elhomályosította a lila köd és azok a jól ismert rózsaszín felhők.
Megszakadt a szíved, de mindenki veled van. Én mindenképpen. Tudom, hogy nem lesz ettől minden ugyanolyan jó, de kérlek, könyörgöm, hogy ne hagyd magad. Ne tűnj el, ne vessz el, ne fuss fejjel a falnak, mert csak magadnak ártasz.
Én nagyon szeretlek. Sokat jelentesz nekem. Nem tudom kifejezni mennyire.
A tegnap estét én elfelejteném, így még sosem láttalak téged. A szemeidben láttam, hogy a lelked teljesen üres. Az arcod zavart volt, ereidben méreg folyt, tested elgyengült, én pedig csak arra tudtam gondolni, hogy utoljára szorítom meg a kezed.
Most én húzlak téged vissza csodaországba. Ha törik, ha szakad, de akkor is velem maradsz. Nem fogom engedni, hogy magadba zuhanj, nem fogom engedni, hogy kerüld az embereket.
Szeretném ha szerelmes lennél, újra látni akarom azt az önfeledt vigyort : )
* szeretés *
szép álmokat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése