Szerelmes vagyok, körülbelül úgy érzem magam, mint egy kis óvodás, aki lekváros kenyeret kapott uzsira. Nem érdekel, hogy száraz a kenyér, nem érdekel, hogy kevés a lekvár, és hogy nincs barack íze. Nem fontos..Ez csak egy lekváros kenyér. És én imádom. : )
Naivan, de boldogan cselekszem. Minden egyes dolog ami történik felé irányít. Mintha a sorsom se kívánna mást.
Tegnap láttam az eget, olyan volt mint két éve a Balatonon. Pont ugyanaz a sötétkék vászon, és ugyanazok a szentjánosbogarak. Váratlan volt, mikor az egyik leesett. Porrá égett, vagy csak elrepült.. azért kívántam.Minden bizonnyal ez a leglehetetlenebb szerelem az életemben, mégis valahogy érzem a szívem mélyén, hogy nem lesz egy hamar vége.
Testestül, lelkestül rá vágyom.
Akárcsak a kis óvodás a lekváros kenyérre.
szép álmokat, édes vágyakat : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése