máshová

Úgy eltűnnék.
Vajon ki felejtene el gyorsan? Vajon kinek hiányoznék igazán? Egyáltalán észre venné bárki is, hogy világgá mentem?

Szerintem nem. És ezt nem is pesszimizmusból mondom. Ez csak úgy jön.
Érzem, ahogy mások szólnak hozzám, ahogy megölelnek,
ahogy összekócolják az elmémet, és ahogy butaságokat mondanak. Pont, amiket hallani szeretnék. Már régóta.. és pont az mondja, akitől nem is várom, de jól esik mindenesetre.

Furcsa ugyebár? Amikor szeretnék valamit, az nem sikerülhet. Persze amikor már a vállamról söpröm a problémákat, már a nyakamban van az újabb, és újra az egész.

Lüktet hiányod.

Csak tudnám, mégis kinek a hiánya lüktet?! Vagy inkább minek? Már magam sem tudom mit kívánok.
Hiába látok hulló csillagot, hiába látok kéményseprőt, aztán szorongatom a gombomat, hiába pillantom meg, hogy ugyanaz óra-perc van. Nincs mit kívánnom.
Nem azért, mert nem szeretnék, hanem mert nincs értelme. Kívánok, elképzelem, tudat alatt megvalósul, felébredek, és mi történt?
Semmi.



szép éjt, hulló álmokat, villogó csillagokat.