2011. február 19., szombat

hogy is mondjam?!

szeretem őket: )
* Azt a vörös libát, aki ugyanolyan elveszett, mint én.
* Azt az örök Gigolot, akit kisöcsémként szeretek.
* Azt az ölelgetős fenegyereket, akivel kicsiként még egymás haját téptük.
* Azt a zenészt, aki nagyon jó barátom lett, és marad is.
* Azt a szépszemű harcost, akivel a legcsendesebb délutánomat töltöttem.
* Azt a kalapos egyént, akihez mindig kell idő, hogy újra és újra egymásra találjunk.
* Azt a husifejű pécsi bátyót, aki nekem kíván minden egyes kéményseprő láttán.
* Azt a szerelmes flótást, aki tücsköt bogarat akar, és egy csillaghullás miatt meg is kapja.
* Azt a buta teremtést, aki mindig is a legjobb marad.

Néha nekem is kell köszönetet mondanom, azért a sok hallgatásért, amit eltűrtök, miközben csak dumálok.
És még a lényeget is kihalljátok, egyszerűen felértek egy csodával nekem.

Köszönöm.

szevasz tavasz, aliz voltam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése