2011. február 26., szombat

Mivel lenne jobb ha ellökném magamtól azt az embert, aki a legőszintébben szeret?

Láthatjuk, ahogy a mellékelt ábra is mutatja, hogy a férfiak hajlamosak arra, hogy hülyeségekre gondoljanak. Persze a nők is..
A fiúk azok mások. Szeretik a focit nézni, főleg ha mi mondjuk nekik, nagylelkűségnek álcázva, hogy ' igen drága nyugodtan nézd csak '. Mi lányok persze teljesen másra gondolunk.

Ha valakit szeretsz, azt igyekszel minél hamarabb magad mellé láncolni, hozzád varrni, nehogy bármi baja essen, esetleg végleg elhagyjon. Ez sajnos nem mindig jó.


Teret kell hagynunk egymásnak, hogy szívből szerethessük a másik felünket. Nem kell ahhoz mindig mondani ' szeretlek ', inkább mutasd ki.. ezerszer többet jelent egy puszi a homlokra, mint ez a tetves elhasználódott szavacska.

Egyikünk sem tökéletes, és ez pont így a szép. Elfogadni az apró és buta hibákat, elfogadni egymás ellentétes nemű barátait, elfogadni a hóbortokat, segíteni egymást az úton. Ezt jelenti valakit szeretni.
Nem az, hogy szivecskébe írod a nevét a töri füzeted lapjainak sarkára, vagy hogy állandóan nyálas, copyzott üzeneteket küldesz neki, vagy épp ajándékokkal halmozod el.

Nekem a szeretet egyenlő a magasfokú megértéssel, vagyis az életfelfogásommal való megbékéléssel. Elenyésző azon emberek száma, akik valóban megértettek, és az érzelmeiket is belekeverték ebbe.
Általában vagy az egyik, vagy a másik működött csak, ugyanis egyetlen egy belső tulajdonság van, amivel nem tudok küzdeni, és inkább hátat fordítok akkor az illetőnek, az pedig a féltékenység. Egyszer sem kerültem ki féltékenységi vitából győztesként, mivel a fiúk többsége nem tűr meg másokat a barátnőik körül. Nagy hiba! Főleg egy olyan lánynál, akinek többnyire fiú barátai vannak..

Az emberek féltik a kincseiket. Én viszont mindig is tudtam, és tudom, hogy ha féltem, ha nem, úgyis maga dönti el, megmarad-e nekem, vagy sem. Hiába hisztiznék.. ha egyszer nem akar maradni az én kincsem, akkor nem fog. Ezért kár félteni. Fő, hogy tisztán lássuk a helyzetünket, és mindig tisztában legyünk az érzéssel, és ezeket mutassuk is ki. Könyörgöm ne akarjon senki egy jégcsap, esetleg egy fadarab szintjére süllyedni, mert - én mondom - sírás lesz a vége. (amikor már többnyire késő van)

Sosem szeretném újra megérezni milyen teljesen egyedül lenni ebben a 'fene jó' világban, ha továbbra is magamat adom tudom nem lesz semmi probléma.

Gondold át az életed, és lásd meg ki az aki valóban szeret. Legyen az barát, testvér, szülő vagy a szerelmed, én csak annyit kérek tőled, vedd észre, és szeresd őt viszont.



szevasz tavasz, aliz voltam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése