Húzós volt ez a hét.
Teljesen más irányba kezdtem el felejteni. Elfelejtettem, ki az igazán fontos, ki az, akivel nevethetek, kik azok akikkel bármikor jól esik a vörösbor meg a kóla. Színvonal semmiképp sem jelentkezik az italban, annál inkább a társaságban.
Elfelejtettem mi a célom az életben, elfelejtettem, ki szeret a legjobban, elfelejtettem, amit megígértem.
Nos, csak annyit tudok írni, hogy bármi gond is van, igyekezz gyorsan átlendülni rajta. Ha egyedül vagy keress fel egy régi barátot, ha van valakid, igyekezz vele beszélni róla. Ne akarj annyira makacskodni, ne akarj annyira sebezhetetlennek látszani. Csupán ennyi a tanácsom erre a hétre, így a tél végén.
Remélem végre vége lesz, mert már unom, hogy nem süt a nap, fázik a talpam, sapkát kell hordanom, és nem marad hullámos a hajam.
Várom a tavaszt, az újjászületést, az új korszak kezdetét, ahol már nem kell a középiskolai padot koptatnom. Ez lesz a legszebb és legnyugalmasabb tavaszom. Amíg a legtöbb társam az érettségi miatt aggódik, addig én a felvételimen. Még mindig úgy érzem, én jártam jobban.
szevasz tavasz, aliz voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése