22

Holnap veled akarom ünnepelni a 22-dik születésnapodat !

Egyetlen hiba van, hogy ez kivitelezhetetlen/kivitelezném.

Magasodik a felleg, zuhanok.
Fájdalmasan tekintek vissza, vissza rád, kicsit félek. Olyan sápadt vagy. Piros felhőkön törökülésben kuporogsz és csak mosolyogsz.
Mintha élveznéd, ahogy szenvedek. A szeretet átcsap hiányba, kimondhatatlan szúró, hasogató és hívó érzésbe.


Az emberek olyanok, mint az autók. Életük elején erejük tejében vannak, a kárpit még kicsikét sem kopott, a fényezésbe szinte látni lehet az arcokat. Szinte tündökölnek.
A gond csak ott van, hogy némelyik túl sokat utazik, belefárad, leparkol, és ott is marad ahol van. Már nincs benzine továbbállni.
Némelyik csak a városban furikáz, azt sem tudja mit akar, és szépen lassan elhasználódik, vagy éppen kimegy a divatból.
Valamelyik autó pedig teljes sebességgel csapódik bele a szembejövőbe, és örök életére megbélyegzett lesz, sosem tér vissza az utakra.

Nem akarok egy üres parkolóban egyedül állni, ha már meguntam az életet.
Nem akarok megbélyegezve élni, egy roncstelepen, ahol alkatrészeimet cserélik, és a hozzám nem értők szétzúznak.
Nem akarok már autó sem lenni.


elmult pár hónap képei


szevasz tavasz, aliz voltam.