Ha sütne a nap, még azt mondanám táncolnak, forognak egymás körül.
De így csak azt látom sajnos, hogy marják egymást. Egymás lombjába kapnak, leveleik szaggatják egymás csücskeit, világít a düh.
Kékség. Kicsit sötét, olyan akár egy morgós mackó, akit márciusban már keltessz, és mézzel kínálod. Nem veszi el, inkább belekap az arcodba, csukott szemmel hunyorogsz rá. Kicsit meg is ijedtél tőle.
Madarak csipognak a tuja alatt, szárnyaikat kitárják kis fiókáikra, meg ne ázzanak. Menedékbe húzódhatsz, mégis szíved csücskén ott fog ülni a vihar. Ott fog csücsülni és lábat lógatni, buksidba lyukat faragni. Azok a hűs esőcseppek.
Jégcsappá válik benned még a gondolat is, hogy egyedül ülsz a szobában. Kifelé nézel, de nem tudsz ott lenni igazán.
Legszívesebben kimennék, és addig táncolnék mezítláb a fűben, míg tengerré nem alakul az a sok hűvös esőcsepp.
Imádom, amikor ilyen morcos mackó. Szinte libabőrös leszek, ahogy rám mordul. Tudom, hogy nem tart sokáig, és amúgy is.. valójában csak szerelmes akar lenni, arra morog, akit a legjobban szeret. Eláztat, hűsít, megerősít, táplálja az anyaföldet. Egyszerűen csak egy odaadó mackó, aki hirtelen haragú, mégis könnyen kiengesztelhető.
Zuhogj csak, lassan kisüt a szerelmed is.
szevasz tavasz, aliz voltam: )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése