Szeretnék pénteken végre egy hatalmas ölelést adni a legjobb embernek, akit te küldtél, hogy óvjon vigyázzon rám.

Olyan sok idő eltelt és már egy éve ismerjük egymást.

Május 21. Az az ominózus nap. Délután, felhős idő, nagyon nagy eső, és Pécs. Igazság szerint mind a mai napig emlékszem, hogy az első beszélgetés telefonon olyan 3 óra körül volt, és szóltam, hogy kicsit késhetek. Jó volt hallani már elsőre is a hangodat. Aztán amikor eljött az idő: szabad foglalkozás éééééljen!! .. egészen este fél 10-ig.
Emlékszem még arra is, hogy hol ültem, hogy melyik pulcsi volt rajtad, hogy buszoztunk, hogy jégkrémet zabáltunk Pécs felett, hogy a keresztnél fényképeztelek, és hogy éppen csak kicsit áztunk el. Akkor a fejemre raktad a sapkád, amit azóta is emlegetek: ' az állt a legjobban! '
Szeretnék újra röhögni, amikor leeszem magam gyrossal, vagy amikor valami orbitális nagy hülyeséget mesélsz el, ami nagyon nagy műsor volt.
Következő nap majdnem elestem a Vandával, de így is jót kuncogtam, hogy egy fék nélküli bmx-el próbálok közlekedni egy dombokra épült városban.
De azért mégis Balatonföldvár marad a legjobb, legszebb emlék: )
Amikor nekem műanyag mélytányért kellett volna vinnem, és anyum miatt csak papír lapos jutott, és ezért poharakból ettük a süsüt. Reggeli boltba kerózást a KÁcsigákért. Amikor este megijesztettetek Bexivel, és durciztam.. persze reggel visszakaptátok, amikor kukorékoltam..: D
Vagy amikor tanultuk a trick-ek neveit, amikor a meleg német fiúknak hátat fordítottunk, és amikor én odamentem hozzájuk, de téged néztek meg maguknak helyettem.



Pont azt az érzést akarom visszakapni, csak pár nap erejéig. Mert ez milyen műsor már?! Déwi nem hagyhatod, hogy elvesszen a lehetőség arra, hogy 3 napig végre felhőtlenül boldog legyek.



szevasz tavasz, aliz voltam.