talán-ka

Talán. 

Csalán.

Habár.

Falánk.

Talán rosszul érzem magam. De kit érdekel ez az apró kis információ? Senkit úgy igazán, igazából az is gond, hogy az utóbbi egy hónapomból kiestek azok a személyek, akik igazán fontosak. Nem tudhatják mi kavarog bennem, hogy mit érzek most valójában az életemmel kapcsolatban. Nem tudják azt sem, hogy változtam. Én pedig azt nem, hogy jó, avagy rossz irányba?

Csalánba léptem. Vagyis inkább meghemperegtem benne, mintha az lenne a világon a legegyértelműbb dolog, ha amúgy is boldogtalan az ember. Valójában se nevetni, se mosolyogni nem esik jól. Az egyetlen őszinte mosolyt is eltitkolnám, ha nem lenne ez a fruska, aki visszaránt a való életbe. Bolond egy teremtés, lennék én is újra ilyen. Az még bánt egy picit, hogy talán magában ő is ugyanezt gondolja, mint most amit én írok. Nem akarom, hogy ugyanazokat a fájó apró kis hibákat elkövesse mint én, mégis úgy érzem a szívem mélyén, hogy hagyom neki. Aggódom, hogy rossz tanácsadó vagyok. Szeretném, ha boldogabb lenne, és jobb döntéseket hozna, mint én tettem eddig.

Habár vannak emberek, barátok körülöttem, mégis 'kalácsul' egyedül érzem magam. Félek, hogy megint bezárkózom, és nem fogják ezek az emberek eltűrni az önzőségem. Önző lehetek, ha magányosnak érzem magam, ilyenkor nem látok a szememtől, és nem realizálódik bennem, hogy nekik is megvan a saját bajuk. 

'Minden embernek megvan a saját tragédiája..'

Igen meg. De én képes vagyok, és elfelejtem ezt. Elfelejtem, mi a kötelességem, mint barát. Vagyis rosszul mondom, mert ez nem kötelesség kérdése. Ez puszta szeretet.

Falánk vagyok, és habzsolni akarom az embereket. Ami nem jó jel. Kuszák a gondolataim, az érzéseim. Át kell vergődnöm az úton. Egyedül. Nem szabad most új embereket megismernem, nem kell, hogy ezek az új emberek egy beteg embert ismerjenek meg. Felhúzom inkább az álarcom. Mosolyra állítom a szám, és felveszek egy napszemüveget, mert a szemem az egyetlen árulkodó jel erről az állapotomról.

Kitűnőnek nem mondható, de jó színész vagyok, megoldom én a gondjaimat. Erős vagyok, mert segítenek. Intő szóval, öleléssel, mókával, kritikával, őszinte gondolatokkal. A magány persze nem jó barát. Vele valahogy meg kell szüntetnem mindenféle kapcsolatom, különben teljesen magába szív; és én végleg eltűnök.

szevasz tavasz, aliz voltam.