Hajnal 2 volt, még épp csak belemerültem abba az édes álomba.
-Háló?
-Kelés van Bucika 20 lettél! Vénülsz jajaj!
-Jézusom Aliz hagyj aludni, mert így nem fogok tudni eléd menni, aztán majd durcáskodsz vasárnapig!
Vigyorogva feküdtem vissza. Talán egy köszönöm kieshetett volna a torkomon, ha már eddig fenn maradt, és rám gondolt.
Jó lenne ha mindig így gondolna rám. Szeretem őt.
Mindegy, inkább alszom, mert sosem fogok tudni felkelni kilenckor.
Mikor kinyitottam a szemem, a napsugarak szinte égették. A kedvenc pulcsiját veszem fel, és a kék farmert. A sapka sem maradhat ki. -Jó ez a piros, nagyon eltalálta a karácsonyi ajándékát a kis gyagya.- Fel a cipőt, aztán indulás, mert elkésem.
Szép lesz a mai nap. Jön, hogy boldogság töltse be az ürességet.
Hónapok óta nem láttuk egymást. A szülinapja óta egyszer találkoztunk, akkor is csak egy fél napra, és akkor is esett az eső. Most egy egész hétvégét lesz itt. Talán nem ijesztem el.
Végre itt a lehetőség. Itt a lehetőség, hogy végre megtudja. Érzem, hogy nem felesleges az, amit érzek. Mégis valahol bújkál bennem a kisördög.
Nem akarom elveszíteni. De azt sem, hogy másé legyen.
Fiatal még, de valahogy mégis. Ő az, aki kell. Minden mozdulatom mellől hiányzik..
Gondolataim csak úgy röpülnek az idővel. Itt állok, és várok. Jön a vonat, jön a mosoly.
Várom.
Rám csapta a telefont. Olyan hideg volt. Most biztos haragszik, hogy felkeltettem. Nem baj, holnapra úgyis elfelejti.
Én már nem igazán tudok aludni.
Szétizgulom a csöpp fejem. Nem tudom, jó ötlet-e pont a szülinapján találkozni. Inkább innia kéne a többiekkel. Nem rám pazarolnia egy egész hétvégét.
Meg vajon mi lehet azzal a csajjal? Hogy is hívják, talán Petra..? Áh mindegy. Hülye liba. Bárcsak ne törte volna így össze Dávidot.
Madárszóra ébredtem. Jó nap lesz! Vonat, Dávid, Szeszi.
Remélem megint kicsit jókedvre derítem szegényt. A legjobb formámat kell hoznom, hogy boldog legyen a 20. szülinapja.
Mikor már a cipőmet húzom, eszembe jut, hogy a fogkefém még a fürdőben van. Halkan lopakodok be cipővel a lakásba. Ha anyu észreveszi lenyel egyben.
A vonaton azt a mackót simogattam, amit ajándékba viszek neki. Fekete hatalmas mackó. Szinte nagyobb volt a nagy golyó fejemnél is. Barátságos kis gomb szemek, és puha pocak. Végülis ez kell egy 20 éves férfinek. Egy mackó. Egy bolond lánytól.
"Bár adhatnék többet" -gondoltam. Egy ölelést, ami csókot vált.
Úristen már megint hl jár a fejem?! A legjobb barátom. Az is marad, mindörökre.
Felveszem a dzsekimet, és leugrok a vonatról. Próbálok úgy menni, hogy az emberek takarjanak.
Hogy meg fog ijedni, hogy hol vagyok!
Felnevetek, és egy kék szempárral találkozik az enyém. Lebuktam. Már megint a hangos kacagásom buktat le.
Hol van már? Lekéste volna? Ugyan, akkor felhívott volna.
Nocsak nocsak.. hogy bújkál azzal a hatalmas mackóval. Na jó, úgy teszek, mintha nem látnám..
Mit kuncog? Muszáj odanéznem. Imádom, ahogy vigyorog a kis vámpír fogaival. Zabálnivaló.
Odafutottam, és a nyakába ugrottam. Nem igazán tudom, miért, ez csak úgy jött. Nem kell megmagyaráznom! Hiányzott nekem. Nagyon.
Sosem öleltem még ilyen szorosan. El sem akarom engedni ezt a lányt.
- Szia Husi. - a fiú hatalmas cuppanós puszit nyom a lány arcára.
- Szia Déw. - mondja mosolyogva.
Bár lett volna eszünk akkor. Bár lett volna elég bátorságunk.
Talán most a 25. szülinapodat ünnepelhetnénk.
Még most is szeretlek.
szevasz tavasz, aliz voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése