' sajnos hajlamosak vagyunk olyan emberekkel foglalkozni akik le se szarnak '
Tegnap csodásmesés buláj után, kicsit füstös szagú hajjal, és gyűrött bőrrel kelve első gondolat ami elhagyta csöpp buksimat: ez mi volt?
Tulajdonképpen magam sem tudom miért törődök olyan emberekkel, akik teljesen hanyagolnak engem. Én úgy érzem, ez mindenkiben benne van. Vagy mégsem? Talán túl jóhiszemű vagyok?
Most foghatnám arra, hogy naiv vagyok, de én ezt tudom magamról, szóval akkor mégsem lehetek az. Tudom, hogy valaki csak kihasznál engem, tanácsom vagy épp az ölelésem. Másfelől viszont van egy-két ember, akiknek az őszinteségétől igazán jól tudom magam érezni.
Imádom, ahogy hozzám szólnak. Igaz alig ismernek, mégis valamiért barátnak mondhatom őket, és remélem ők is hasonlóan barátnak tekintenek rám.
Azt a veszettül sok ismerőst lecserélném csak pár emberre. Életem talán egyik legjobb döntése lenne.
szevasz tavasz, aliz voltam: )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése