Mi van akkor, ha mégis kevés vagyok ehhez az egészhez? Lehet ez csak egy kósza álom, mégis beleégett a bőrömbe. A retinám mögött egy átlátszó tetoválásként látom az utat, ami lassan halványodik. Vagy közeledik? Nem igazán tudom eldönteni. Pont ez a probléma.
Pár nap, és átélem az egészet: Belebukni, vagy egy életre boldognak lenni, és végre valami olyat elérni, amit igazán akarok. Amit én akarok, csakis én, senki más.
Nem mellékesen hiányzik egy jó adag Kalács.
szevasz tavasz, aliz voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése