Nem tudod te sem, hogyan hálálhatnád meg, hogy vannak, mégis megteszed.
Azzal, hogy ott vagy, amikor mellettük senki sincs. Azzal, hogy megiszol velük egy sört, vagy azzal, hogy egész egyszerűen nevetsz a saját kis elcsépelt poénjaidon. Elmosolyodnak rajtad, ami talán egy évben csak egyszer igazán őszinte. Mégis ha hamis is, egy szempillanatra eltűntnek nyilvánítjátok az összes rosszat.
Az van, hogy sosem leszünk magányosak.
Lehetünk egymástól kilométerekre, vagy lehet éppen mosolyszünet köztünk. De azt garantálom, hogy egyedül sosem leszünk.
Se a kalapos, se a zenész, se a tölgy.
A kalózról meg nem is beszélve: )
Tehetetlenséget azt gyűlölöm. Nem tudok mit tenni, várok. Rossz az, amikor rájössz, hogy nem tudsz mit tenni azért, hogy boldogabb legyen, vagy hogy legalább kicsivel jobb kedve legyen.
Ma mindenkit megtalált sors urfi keze, mindenkit lehúzott nullára, engem meg fel százra. Szóval újra enyém a pálya, mehet a móka! Kód 23-as: boldogítani.
szevasz tavasz, aliz voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése